Egy hét kultúra 2025/21.

  • Narancs
  • 2025. május 21.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt 

MAGNA CARTA Kiderült, hogy a Harvard jogi könyvtárában őrzött, a Magna Carta 1327-es nem hivatalos másolataként számon tartott dokumentum valójában a jognyilatkozat 1300-ból származó, I. (Nyakigláb) Eduárd angol király által jegyzett megerősítésének egyik eredeti példánya. Az 1215-ben I. János király által kibocsátott Magna Carta az első jogi szöveg, amely írásba foglalta az elvet, miszerint a törvények a királyra és kormányára is vonatkoznak, a dokumentumot ezért a demokrácia nyugati hagyományai egyik alapkövének tartják. A Harvard könyvtárának adatbázisa szerint a korábban nem hivatalos másolatként katalogizált példányt 1946-ban vá­sárolta meg az amerikai egyetem egy londoni könyvkereskedéstől, amelynek egy hónappal korábban a királyi légierő egyik háborús veteránja adta el az oklevelet. A tévedés közel nyolcvan évvel később a King’s College professzorának, David Carpenternek szúrt szemet, aki a könyvtár online katalógusában kutakodott. Carpenter és kollégája egy sor vizsgálat lefolytatása után bebizonyította, hogy a Harvard birtokában lévő nyilatkozat tökéletesen megegyezik a korábban ismert hat darab hiteles példánnyal.

EUROVÍZIÓ Ausztria nyerte a 69. Eurovíziós Dalfesztivált, miután a május 17-én megrendezett döntő közönségszavazásán JJ Wasted Love című dala kapta a legtöbb voksot – ez egyúttal azt is jelenti, hogy jövőre ismét Ausztria lesz az esemény házigazdája. A verseny történetében ez a harmadik alkalom, hogy egy osztrák versenyző előadását választották a legjobbnak, hiszen 1965-ben Udo Jürgens, míg 2014-ben Conchita Wurst győzött. A bécsi születésű JJ (polgári nevén Johannes Pietsch) komolyzenei éneklést tanul, képzettségét pedig a győztes dalban is megmutatta, amely érzelmes áriaként indul, majd fokozatosan erősödnek fel benne az elektronikus zenei elemek. A fesztivált az idén Bázelben tartották, Svájc tavaly Nemo malmői szereplésével szerezte meg a rendezés jogát. Most a második helyet izraeli dal (Juvál Rafaél: New Day Will Rise) szerezte meg, harmadik helyen pedig az egyik idei esélyesnek tartott észt induló végzett (Tommy Cash: Espresso Macchiato).

ÉLETMŰDÍJ Életműdíjjal tüntette ki a filmkritikusok nemzetközi szövetsége (FIPRESCI) Szabó Istvánt a 78. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon. Az elismerést A napfény íze című film restaurált verziójának május 17-i vetítése előtt vehette át a magyar rendező. A 25 évvel ezelőtt forgatott alkotás felújított digitális változatát a fesztivál Cannes Classics elnevezésű hivatalos programjában mutatták be. A fesztiválközönség állva tapsolva fogadta a Mephisto Oscar-díjas rendezőjét, akit a színpadon Thierry Frémaux fesztiváligazgató méltatott, kiemelve, hogy A napfény íze „nagyon is aktuális, annak ellenére, hogy igazi filmklasszikus”. Köszönőbeszédében Szabó István felidézte, hogy Koncert című, 16 perces diplomafilmjével 1962-ben elnyerte a legjobb rövidfilm díját Cannes-ban, később több alkotása is szerepelt a fesztiválon, 1986-ban pedig a zsűri tagja volt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.