rés a présen: A Klauzál téri KULT7 Galériában most nyílt Szaniter című kiállítás kurátora vagy. A színészet mellett mióta foglalkozol dizájnnal?
Páder Petra: A színház mellett mindig voltak független projektjeim, amelyeken keresztül ösztönösen kapcsolódhattam a társművészetekhez és a társadalomkutatáshoz. A Színművészeti Egyetemen kívül is végeztem felsőfokú tanulmányokat. Két éve diplomáztam kurátorként design- és művészetmenedzsment mesterszakon, de a Gyerek/Otthon című kiállításunkat még ez előtt hoztuk létre részvételi, társadalmilag elkötelezett művészeti projektként. Előadásnak indult, aztán kiállítás lett belőle. Gyerekotthonban élő gyerekekkel foglalkoztunk a járvány idején, és igyekeztünk megismerni a helyzettel kapcsolatos érzéseiket, gondolataikat. Azonos korú, de más szociális körülmények között élő gyerekeket vontunk be, így a tárlat annak a bonyolult időszaknak a gyerekek nézőpontjával készült komplex lenyomata lett.
rap: Kikből áll a Pompa Copia kollektíva, akikkel a mostani, a Dokumentarista kiállítás a higiéniai szegénység valóságáról Magyarországon alcímmel ellátott kiállítást létrehoztátok?
PP: Kevés Eszter és Pregun Soma alkotják a kreatív kollektívát, amely egy barátság és három év közös munka eredménye. Látványtervezéssel foglalkoznak. Rövidfilmek, videóklipek, reklámfilmek és események vizuális koncepcióin dolgoznak. Ők hívták be a csapat többi tagját, és indították útnak a projektet, amely a lakhatási szegénységről, azon belül is a higiéniai feltételek hiányáról szól – ez ma Magyarországon több százezer embert érintő probléma. Azt kerestük, hogy mi történik azon a biztonságos burkon kívül, amelyben élünk, mi az, ami nekünk evidens, de sokaknak egyáltalán nem az. A Világítani Fogok Egyesület fogta a kezünket az út elején, közben pedig sok szervezet munkájával ismerkedtünk meg. A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány, a PAD Alapítvány kutatási anyagai, a Víz Koalíció tudásbázisa mind a segítségünkre voltak. És természetesen a saját felfedező utunk volt az alap, amelynek során keresztül-kasul jártuk az országot a témát kutatva. A tapasztalatokból született, asszociatív tisztálkodási terekből, dokumentarista fotókból, installációkból álló, személyes sorsokat megidéző kiállítás október 25-ig látogatható a KULT7 Galériában.
rap: Színészként mely előadásokon kerültek társadalmi kérdések a legközelebb hozzád?
PP: Nagyon szerettem a Budaörsi Latinovits Színházban A kutya különös esete az éjszakában című előadást, ahol az autizmus-spektrumzavar témáját dolgoztuk fel. Fontos volt a Vacsora öt személyre, ahol a családon belüli erőszak és az alkoholprobléma volt a központi téma. Míg a Vadászatban a hatalommal való visszaélés és a #metoo kérdéskörét feszegettük.
rap: Hol játszol, amióta eljöttél a Budaörsiből?
PP: Tíz év társulati tagság után lettem szabadúszó, amivel pontot tettem egy traumatikus folyamat végére. Fizikai és mentális regenerálódásról szólt az elmúlt egy évem, miközben építettem tovább a szakmai életemet is. Külföldi filmekben forgattam, dolgoztam az OFF-Biennále Budapest programjában és a Szaniter kiállítást készítettük elő.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
