Interaktív

Az utóbbi évtizedekben úgy alakult a fákhoz való viszonyunk, mint valami fűrészporos kis polgárháború; a végletesen megosztott nép egyik fele, ha kellett, a fatörzsekhez láncolta magát, míg a másik láncfűrésszel hadonászva járta be az országot. Bár lehet, hogy az egész nem annyira drámai, mint inkább tragikomikus, az mindenesetre biztos, hogy ha megkérdeznék, akármelyikünk kapásból fel tudna sorolni néhány emlékezetesen értelmetlen fapusztítást a közelmúltból.

A Barátok közt producere csinált egy telenovellát. Bár ne tette volna.

Legutóbb talán Nádai Anikó délutáni showműsora kapcsán tűnhetett fel a nézőnek, hogy a naprakészség áhítása meg a verejtéktől fénylő arcú lazáskodás ma akár egyetlen jel használatába is összesűrűsödhet a képernyőn.

Nem kell ahhoz hallgatottsági statisztikákat bújó szakértőnek lenni, hogy belássuk, akár közszolgálati, akár kereskedelmi, akár zenei, akár gazdasági rádióról van szó, a reggeli műsorsáv a nap egyik, ha nem a legfontosabb időzónája.

„Nem a minőség számít, hanem a retyerutya.”

A vezetékneve ugyan leginkább bohózati alakot, a megjelenése pedig igazi régi modorost idéz, ám Kadarkai Endre már jó ideje kiérdemelte, hogy róla írván ne vesszünk el a külsődleges mozzanatokban.

Lehet, hogy a miniszterelnöki poszt után végleg színésznek áll?

Nem, valóban, az égvilágon semmi meglepő sincs abban, hogy a korszellemre tántoríthatatlanul ráérző, mi több, a párt iránymutatásait zokszó nélkül követő és közvetítő Karc FM a legsötétebb iszlamofóbiának ad előzékenyen megszólalási fórumot.