Az RTL új sorozata annyira gáz, hogy hozzá képest még a Pappa Pia is egy remekmű

  • Gera Márton
  • 2017. október 29.

Interaktív

A Barátok közt producere csinált egy telenovellát. Bár ne tette volna.

Már akkor gyanakodni kellett volna, amikor úgy reklámozták az RTL 2 új sorozatát, hogy a „Barátok közt és Szeress most! producere” készíti. Nem árultak zsákbamacskát, a most bemutatkozó Oltári csajok pontosan e szériák által kikövezett úton megy tovább, ez már az első részt látva egyértelmű, viszont az mégiscsak meglepő, hogy a Pappa Pia (de az Álom.net is) című műremek talán kihívóra talált, mostantól ugyanis van mit utálni helyette.

Az Oltári csajok telenovella, ami azt jelenti, hogy a készítők elvileg tudják, mi lesz a befejezés, ami 99 epizód múlva fog eljönni. Ahogy az eddigiek alapján kinéz, odáig még sok szenvedés, illogikus történés után fogunk csak eljutni, mivel a cselekmény egyelőre leginkább egy félresikerült romkom és egy dél-amerikai szappanopera között egyensúlyoz: a vőlegény nem elég hűséges, pedig a menyasszony nagyon aranyos, de a testvére már nem olyan kedves, azonban szerencsére van egy gazdag nagynéni, aki az esküvőnél azért jobban szereti a Chanel-ruhákat, viszont így is jószívű. Van tehát három testvér, és elvileg mindegyikük egészen különböző jellemként (van a naiva, van a kicsi naiva, és van az ármánykodó naiva) működik, ez adná a sorozat gerincét.

A telenovellák mindig is arról voltak ismertek, hogy bármekkora butaságot elbírnak, ahogy már az első epizódban is szép számmal akadtak ilyenek: a napfényes budapesti utcán például úgy rabolják el a főszereplő lány telefonját és táskáját, mintha valahol Rio de Janeiro mélyén lennénk,végül is ott húzódik a műfaj centrális erőtere, aztán a hotel recepciósa olyan enerváltan kezd el beszélni, mintha éppen pisztolyt tartanánk a hátához, vagy legalábbis kihagyott volna pár órát a színészi alapozásról szóló kurzuson.

false

 

Fotó: Facebook/Oltári csajok

Mindezekkel persze még nem is volna akkora baj, elvégre egy telenovellától nem létfilozófiai kérdéseket vár a néző, de az mindenképpen hasznos lenne, ha a készítők legalább kicsit komolyabban vennék azt, aki leül a tévé elé. Mert sok egyéb mellett a rémes mesterkéltség a legnagyobb probléma az Oltári csajokkal: a színészek nem egymással beszélgetnek, hanem a nézővel, azért persze Szomszédok-féle, szó szerinti kikacsintás nincs, de a helyzet így sem túl fényes.

Hiába van viszonylag szépen fényképezve, hiába jönnek a későbbiekben elvileg olyan színészek, akik vidéki társulatokban már bizonyítottak, az első rész alapján nehéz elképzelni, hogy mi oka is lenne bárkinek leülni a széria elé, amikor olyan időket élünk, hogy az életünk egyik legnehezebb feladata a jobbnál jobb sorozatok közül válogatni. Az Oltári csajok pedig még véletlenül sem ilyen.

Vetítik hétköznap esténként az RTL 2-n

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.