Tévésorozat

A bronz kert

  • Szabó Ádám
  • 2017. október 28.

Interaktív

Pontosan hét évvel azután, hogy Argentína a Szemekbe zárt titokkal Oscart nyert, egy hasonló ihletésű tévéműsorral megy neki a világnak. A sorozat az év legnagyobb durranása volt az HBO latin-amerikai részlegén, és azzal is rekordot döntött, hogy a tévé minden más platformján is bemutatót nyert.

A diszfunkcionális családtörténetbe ágyazott kusza bűnügy hét részen és több mint egy évtizeden keresztül görgeti ugyanazt a sztorit: egy kislány és bébiszittere a játszóházba sietve eltűnik valahol Buenos Airesben. Az összetevőket mind ismerjük: töketlen rendőrség, a nyomozásba egyre inkább belebolonduló, megszállott apa, bolondos magánnyomozó. Az ilyen típusú sorozatok kulcskérdése mindig az, van-e olyan megkapó maga a bűnügy, és szimpatizálunk-e annyira a figurákkal, hogy egy teljes év­adon keresztül kitartsunk velük ugyanazt a gumicsontot rágva. A bronz kert ezen a fronton sem találja fel a spanyolviaszt, de tisztességesen megoldja a feladatot. Persze a láncdohányos, háziasított Torrentét hozó privát detektív ellopja a show-t, de azért mindenki megkapja a maga csúcsjelenetét; sőt, egy szerelmi szál is akad. A tempó után viszont sokszor ugyanolyan lélekvesztett nyomozás folyik, mint az eltűntek után. Főleg a nyomozás első lépései szárazak és unalmasak, és ezen a hajszálpontosan ugyanúgy felépített részek sem segítenek: egy teljes óráig semmi nem történik, majd a záró snittben egy kulcsfontosságú részletre derül fény, vége főcím. A misztikusnak marketingelt A bronz kertben nincs semmi misztikum, régi, vonalas krimi annál inkább.

Az HBO műsorán

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.