MaNcs 29. évf. 37. sz. (2017-09-14)
Nincs annál borzalmasabb a szülő számára, mint amikor súlyos beteg vagy haldokló gyermeke kezeléséről, a kezelés abbahagyásáról, vagy – utolsó lehetőségként – valamely kísérleti gyógymód kipróbálásáról kell határoznia.
Valamennyi játékosnak helyén volt a szíve, óriásit küzdöttek a fiúk, győzelmükkel történelmet írtak – ha a sportszerető hazafi a nemzeti tévécsatornán követte a kosárlabda-Európa-bajnokság magyar szempontból legfontosabb csoportmérkőzéseit, akkor ifjabb Knézy Jenő közvetítéséből a csehek és a románok elleni győzelem után leginkább ezek a gyakran ismételt fordulatok csengtek vissza a fülében; a megalapozott sportteljesítmény iránti elismerés a képernyőn is túlcsorduló nemzeti érzésben öltött cseppfolyós formát.
A múlt csütörtökön az Európai Unió Bírósága Luxemburgban ítéletet hozott a kvótaper néven elhíresült izében, jelen, tisztázó jellegű felszólalásunk ezt fogja megvilágítani.
Mennyire más volt még öt évvel ezelőtt is Magyarország! Például a politikai vezetés, ha rajtakapták valami súlyosabb disznóságon, menten lázas hazudozásba kezdett, hogy mentse magát.
Hiába mondta ki az uniós bíróság a menekültkvóták jogszerűségét, két év alatt a megcélzott 160 ezer ember töredékét sikerült csak áthelyezni. A rendszer akadozik, mégis újraéledhetnek a viták egy állandó kvótamechanizmusról.
A betegek járhatnak a legrosszabbul azzal, hogy idén november elsejétől több innovatív, köztük onkológiai gyógyszer beszerzése változhat. A döntéshozók észszerűsítést és megtakarítást látnak, míg a kézzel-lábbal tiltakozó szakma a gyógyítás szabadságát félti.
A kormány a csőd szélére sodorta a víz- és a csatornaszolgáltatást, a baj akkora, hogy már a Fidesz-közeli Századvég is arra jutott, ez nem mehet így tovább. A minisztérium megmozdult, de rengeteg pénz kellene a normális működéshez, ráadásul az Európai Uniónál is bajba kerülhetünk. És persze itt is akad kormányközeli vállalkozó.
A kormány legújabb mantrája szerint a következő hónapokban az ellenzéki erők Soros György megbízásából és egy szerb bajkeverő vezetésével utcai erőszakra vetemednek, és polgárháborús állapotba taszítják az országot. Honnan veszik ezt az egészet, és mi a céljuk vele?
Az LMP frakciójához frissen csatlakozott volt MSZP-politikus szerint létrejöhet az együttműködés a 2010 utáni ellenzéki pártok között, mert az LMP már nem zárkózik el ettől.
Thomas Cullinan amerikai polgárháborús trilógiájának nyitódarabját nem először filmesítik meg.
Bartók Béla kisebbik fia, Péter 92 évesen állt először a kamera elé, hogy beszéljen az imádott apjával töltött, fájóan rövid idő emlékeiről. Apja második, Pásztory Dittával kötött házasságából született, és 16 éves, amikor a szülei 1940-ben Amerikába hajóznak. Két év múlva ugyan őt is kimenekítik, hogy elkerülje a katonai behívót, de nem sokkal New Yorkba érkezése után szolgálatba áll a haditengerészet panamai bázisán, és mire véget ér a háború, a súlyos beteg Bartóknak már csak hónapjai vannak hátra.
Egy készülő forgatókönyvhöz gyűjtött anyagot, de meg sem állt Floridáig, ahol sikerült Bartók Béla akkor 92 éves fiát szóra bírnia. Ezután már nem sok kellett ahhoz, hogy saját költségén elkészítse a Bartók című dokumentumfilmet.
Egy sereg nyugtalanító kérdéssel hagy ott az előadás. Ez jó. Részben jó. Mert van, ami valódi kérdésként marad velem, olyasmiként, amire Rilke azt mondja: maradjunk most a kérdésekkel, majd lassanként, egy távoli napon az életünk belenő a feleletbe. De van, ami inkább színházi eldöntetlenség.
Az operaműfaj nem halott, sőt, nem is öregszik. S hogy ez így is maradjon, az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány nemzetközi kurzust szervezett, amelyen operát írnak, rendeznek és adnak elő. Az eredmény szeptember 15-én látható a Budapest Music Centerben.
A Mael testvérek 1970-ben született amerikai zenekara, a Sparks a glam-rock állatkertjének rendhagyó példányaként 1974-ben jutott a csúcsra Nagy-Britanniában. Mi több, ha nem születik meg abban az évben legnagyobb slágerük, a This Town Ain’t Big Enough for Both of Us, akkor a Queen együttes karrierje is máshogyan alakul.
Nemzeti dráma, nemzeti opera – minek tagadnánk, olyan állandósult szókapcsolatok ezek, amelyek a gyakorlatban rendszerint ezzel a figyelmeztetéssel tűnnek egyenértékűnek: vigyázat, törékeny!
Mit keres egy volt kém, két üveg bor és hat újságíró egy éttermi asztalnál? A menüt – vághatnánk rá, de az ebéd ez esetben másodlagos, mert új John le Carré-regényt ünnepel a világ. A beszélgetés is inkább erre, a kémek irányába terelődik, de Putyin, Trump és a magyar helyzet sem maradhat ki belőle.
A vezetékneve ugyan leginkább bohózati alakot, a megjelenése pedig igazi régi modorost idéz, ám Kadarkai Endre már jó ideje kiérdemelte, hogy róla írván ne vesszünk el a külsődleges mozzanatokban.
Geometrikus képeit a szövettan ugyanúgy inspirálja, mint egy légi felvétel, de azt a nagyon földközeli célt is maga elé tűzte, hogy gyerekeknek szóló könyvsorozatával oldjon valamennyit a rajzolással kapcsolatos gátlásokon.
Első alkalommal jöttek össze a hazai független lemezkiadók, hogy vásárra vigyék portékájukat, bár a reménybeli eladásoknál fontosabb volt, hogy megismerjék egymást.
Ha a diák fegyelmezetlen, verekedős vagy rosszak a jegyei, irány az iskolapszichológus. A szakembertől azt várják, hogy azonnal javítsa meg a renitenst, pedig nem a tűzoltás, hanem a megelőzés lenne a feladata. Erre azonban nincs se idő, se elég ember. A csekély fizetésről nem is beszélve.
A baloldali gyökerű nemnövekedés mozgalom a fogyasztói igények tudatos leépítésében, önmagunk egyfajta megjobbításában látja a globális ökológiai megsemmisülés ellenszerét, s elutasítja még a fenntartható fejlődés ideáját is. Az irányzat egyik hazai képviselőjével beszélgettünk, aki franciaként több mint tíz éve él Budapesten.
