tévéSmaci

Elefántgenerátor

  • tévésmaci
  • 2017. október 14.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché végre találkoztak Donyuárral, gyorsan dűlőre akarták vinni hármójuk dolgát. Figyelj, Január, nem nagyon érünk rá, úgyhogy fogjál szépen hozzá – Troché eléggé magasan kezdte, adod te még alább is, gondolta magában, de legalább lesz honnan. Donyuárnak a szeme sem rebbent, a faszt akartok, kérdezte, inkább érdeklődve, mint ellenségesen. Minél hamarabb lelépni fagyizni, Troché ugyanott folytatta, ahol elkezdte, hogy lesz ebből lejjebb adás? Sztupa még mindig nem szólt egy szót sem. Mindhárman tudták, hogy itt még véletlenül sincs szó arról, hogy valaki felültette volna őket valami ilyen falmelléki dumával, hogy te még élsz, Donyuár, pedig Sztupa és Troché már napok óta keresnek égre-földre. Aztán egy sarokkal odébb meg odamegy az illető (mondjuk, Ómafa, belőle kinézni az ilyesmit) Sztupához és Trochéhoz, amikor azok csak úgy állnak, s azt mondja nekik, hogy vigyázzatok, Donyuár rátok vadászik, s nagyobb fantáziája nem lévén (ez is Ómafára utal), úgy folytatja, hogy égre-földre keres titeket. Nem, nem így volt. Sztupa először megérezte, hogy hátra kell néznie, amikor mentek az utcán. Hátra is nézett, s nem látott semmit, csak az elmosódott tömeget, s benne egy még jobban elmosódott alakot, máris megbökte Trochét, aki tudta, mindig tudta, hogy jobb résen lenni. Most meg itt áll Donyuár, viszonylag laza testtartásban, és kíváncsi pofát vág. Nem szeretem a kíváncsi pofákat, gondolta Sztupa, de még mindig nem mondott semmit.

Pénteken (15-én) az HBO este nyolckor elkezdi a Bádogcsillag című sorozatot, aminek persze azt a címet kellett adni, hogy A bosszú csillaga, ami csak egy fokkal kevésbé informatívabb, mint Az özvegy tehén bosszúja. Arról van szó, hogy Tim Roth (még a nevén sem gondolkoztak sokat: Jim Worth) belekeveredik egy hót szokványos bosszúhistóriába (innen lehet a bosszú a címben, a csillag meg rendőrt jelent valszeg), aminek nyilván a couleur locale ad valami HBO-s mellékízt. De ha már így szóba került a hegyibűnözés, akkor vessünk egy pillantást az egyik legfontosabb alágazatára, a hegyi magyarbűnözésre, mert a szerény előfizetési díjért erre is alkalmat ad az HBO, amint rögtön Tim megpróbáltatásai után benyomja az Orizont c. román filmet, melyben Zoli és bandája jelenti a magánszférába is betolakodó famaffiát. Gondosan ügyelvén a részletekre, Zolit magyar művész kelti életre, már ha élet a famaffiózóé.

Szombaton este kilenckor az RTL II-n Saul fia, háromnegyed órával később az M3-on Napló gyermekeimnek. Igen ám, de délután négykor már volt a Film Mánián a Ha kedd van, akkor ez Belgium, tán 1969-ből. Erről mindenki tudja, hogy 2. világháborús amerikai veteránok nosztalgiaútjának vígjátéki eszközökkel abszolvált ábrázolása, de azt csak én vágom, hogy ki lép fel benne. Persze, Ben Gazzara és John Cassavetes, sőt Anita Ekberg és Joan Collins, hovatovább Robert Vaughn és Vittorio de Sica, Senta Berger és Donovan… ez mind smafu, hanem hogy a poétikusan ifjú Ian McShane a főszereplő.

Vasárnap a New Orleans-i rendőrök kedvenc dumáját – hú, találtunk egy hullát a Liberty és a Va­lance sarkán – dalolja el este nyolc előtt az M3-on maga a fő érintett, John Wayne: Aki megölte Liberty Valance-t. No tv!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.