tévéSmaci

Elefántgenerátor

  • tévésmaci
  • 2017. október 14.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché végre találkoztak Donyuárral, gyorsan dűlőre akarták vinni hármójuk dolgát. Figyelj, Január, nem nagyon érünk rá, úgyhogy fogjál szépen hozzá – Troché eléggé magasan kezdte, adod te még alább is, gondolta magában, de legalább lesz honnan. Donyuárnak a szeme sem rebbent, a faszt akartok, kérdezte, inkább érdeklődve, mint ellenségesen. Minél hamarabb lelépni fagyizni, Troché ugyanott folytatta, ahol elkezdte, hogy lesz ebből lejjebb adás? Sztupa még mindig nem szólt egy szót sem. Mindhárman tudták, hogy itt még véletlenül sincs szó arról, hogy valaki felültette volna őket valami ilyen falmelléki dumával, hogy te még élsz, Donyuár, pedig Sztupa és Troché már napok óta keresnek égre-földre. Aztán egy sarokkal odébb meg odamegy az illető (mondjuk, Ómafa, belőle kinézni az ilyesmit) Sztupához és Trochéhoz, amikor azok csak úgy állnak, s azt mondja nekik, hogy vigyázzatok, Donyuár rátok vadászik, s nagyobb fantáziája nem lévén (ez is Ómafára utal), úgy folytatja, hogy égre-földre keres titeket. Nem, nem így volt. Sztupa először megérezte, hogy hátra kell néznie, amikor mentek az utcán. Hátra is nézett, s nem látott semmit, csak az elmosódott tömeget, s benne egy még jobban elmosódott alakot, máris megbökte Trochét, aki tudta, mindig tudta, hogy jobb résen lenni. Most meg itt áll Donyuár, viszonylag laza testtartásban, és kíváncsi pofát vág. Nem szeretem a kíváncsi pofákat, gondolta Sztupa, de még mindig nem mondott semmit.

Pénteken (15-én) az HBO este nyolckor elkezdi a Bádogcsillag című sorozatot, aminek persze azt a címet kellett adni, hogy A bosszú csillaga, ami csak egy fokkal kevésbé informatívabb, mint Az özvegy tehén bosszúja. Arról van szó, hogy Tim Roth (még a nevén sem gondolkoztak sokat: Jim Worth) belekeveredik egy hót szokványos bosszúhistóriába (innen lehet a bosszú a címben, a csillag meg rendőrt jelent valszeg), aminek nyilván a couleur locale ad valami HBO-s mellékízt. De ha már így szóba került a hegyibűnözés, akkor vessünk egy pillantást az egyik legfontosabb alágazatára, a hegyi magyarbűnözésre, mert a szerény előfizetési díjért erre is alkalmat ad az HBO, amint rögtön Tim megpróbáltatásai után benyomja az Orizont c. román filmet, melyben Zoli és bandája jelenti a magánszférába is betolakodó famaffiát. Gondosan ügyelvén a részletekre, Zolit magyar művész kelti életre, már ha élet a famaffiózóé.

Szombaton este kilenckor az RTL II-n Saul fia, háromnegyed órával később az M3-on Napló gyermekeimnek. Igen ám, de délután négykor már volt a Film Mánián a Ha kedd van, akkor ez Belgium, tán 1969-ből. Erről mindenki tudja, hogy 2. világháborús amerikai veteránok nosztalgiaútjának vígjátéki eszközökkel abszolvált ábrázolása, de azt csak én vágom, hogy ki lép fel benne. Persze, Ben Gazzara és John Cassavetes, sőt Anita Ekberg és Joan Collins, hovatovább Robert Vaughn és Vittorio de Sica, Senta Berger és Donovan… ez mind smafu, hanem hogy a poétikusan ifjú Ian McShane a főszereplő.

Vasárnap a New Orleans-i rendőrök kedvenc dumáját – hú, találtunk egy hullát a Liberty és a Va­lance sarkán – dalolja el este nyolc előtt az M3-on maga a fő érintett, John Wayne: Aki megölte Liberty Valance-t. No tv!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.