Amikor Sztupa és Troché felkészültek a közelgő húsvétra, még nem gondolták, hogy igyekezetük majdhogynem hiábavaló, a nyulak nélkülük is elintéznek majdnem mindent. A feladat különben is nehezebbnek ígérkezett a szokásosnál, világbéke, prücsökherélés, miegymás. Először is nyúllá kellett válni, Sztupa azt vallotta, hogy az ilyesmi nem megy igazán, csak belülről. Troché kapva kapott a máskor túl művészinek, urambocsá’ lilának talált elképzelésen, és megevett egy répát, mondván, az így belülre kerül, s kifejti nyulászati potenciálját, s mintegy mellékhatásként a fütyülési képességet is fejleszti. Meg amúgy is, ne kerteljünk, Troché szerette a répát, télvíz idején rendszeresen kilopta a hóemberekből az orrot, s jóízűen megette. De répaboltban is vásárolt számos répát, sárgát és fehéret egyaránt, s a cukorrépától sem tartotta vissza magát. Viszont amikor egy kisebb raklapnyi marharépával hozta össze a jószerencse, elbizonytalanodott, ha most felfalja a marharépát, olyan nyúl lesz belőle, aki bőg, mint a marha. Jön tapsifüles, vagányan, zsebre baszott kézzel, a többiek a sarkon hesszelnek, s amikor odaér hozzájuk, elbődül, hogy múúúú, ahelyett, hogy valami olyasmit mondana, hogy mak-mak, vagy mit mondanak a nyulak. Szerintem ez egyből gyanús lesz a rendes nyulaknak, hogy itt valami malom van, gondolta Troché, és vérző szívvel elsétált a csinos kupac marharépa mellett. De mi lesz, ha paszternákkal találkozom, hasított bele a kérdés. Megeszem, nyugtatta meg magát, s szeme előtt megjelent a végtelen tajga, természetesen tele nyulakkal, ott lehet ám csak nagy a nyúlélet, minden nap húsvét, naná, majd karácsony. És fütyörészve továbbállt.
Pénteken (24-én) elhatározzuk szépen, hogy ezen a hétvégén csak éjszaka tévézünk, hogy meg ne tudják a szomszédok. Amikor a polgári lakosság kidől, nekiállunk sunyiban tévézni! Tehát fél kettőkor odaosonunk a Sony nevű csatornára, ahol A nagy Waldo Pepper kezdődik; amit azért is szeretünk, mert a címből rögtön ki lehet találni, hogy ki a főszereplője. Egy ilyen című filmnek csakis Robert Redford lehet a főszereplője, amint épp meghódítja a magas eget.
Szombaton már egy húszkor elkezdik a sima Filmboxon Jekyll és Hyde szép és mélyen igaz, ugyanakkor 10 egyórás részben feldolgozott történetét, amiben az a csavar, hogy a 20. században járunk, s a jó doktor unokája üti bottal a tata nyomát, s néhány okvetetlenkedő alakot ugyancsak.
Vasárnap végre nem kell annyira rohannunk a készülékhez, hiszen csak hajnali fél négykor kezdődnek Arsène Lupin kalandjai a Film Cafén! Nem akármiről van szó, különösen nem a magyar szemnek tán még ismerős, Georges Descrières megformálta 1971-es sorozathős dolgairól, hanem egy 1957-es nekiveselkedésről, melyben a mára nyilván méltatlanul elfeledett Robert Lamoureux adja a jónevű szélhámost. Szerencsére öt perc múlva már kezdődik a Cinemaxon a Wounded Knee-nél temessétek el a szívem, aminek a címe mellett még a nagy Waldo Pepper is csak rendezőasszisztens lehet. Arról már nem is szólva, hogy a 2007-es műben minden idők legnagyobb indiánszínésze, August Schellenberg adja Ülő Bikát. Önök ne legyenek tévé előtt ülő bikák, éjszaka van, nézzék fekve, csak le ne csöpögtessék a pizzát!
