A Twitter és a zsidók

  • Radnóti Zoltán
  • 2017. március 17.

Jó ez nekünk?

Mennyire lehet ártalmas, mennyire lehet hasznos a rövid üzenetek világa?

Ahhoz a korosztályhoz tartozom, amelynek olvasónaplót kellett vezetni a kötelező olvasmányok után. Elvárták tőlünk, hogy egyrészt ismertessük az olvasmány tartalmát, mutassuk be a szerzőjét, a kort, amiben a regény játszódik, és igyekezzünk valami tanulságot is levonni. Nem keveset izzadtam, hogy a minimálisan elvárt oldalmennyiséget produkáljam, próbálkoztam mindennel, ami az oldalak számának növelésével járt. Bár a kötelező olvasmányokat mind elolvastam, némelyik tetszett is, de a naplóíráshoz nem adott nagy kedvet. Persze, értettem, hogy mindig igyekezni kell szép kerek mondatokban fogalmazni, de azt akkor sem értettem, hogy ha valamit meg lehet öt mondatban fogalmazni, akkor miért kell hozzá még plusz százötven mondat.

Amikor rabbinak készültem, és mindjárt a legelején drósét, prédikációt kellett tartanom, mindig igyekeztem a fentebb leírtakat megtartani. Fontosak a gondolatok, amelyek egy vallási vezetőt foglalkoztatnak, de az is fontos, hogy még véletlenül se untassa a hallgatóit.

Az általános iskolás gyerekeim már egy egészen más korosztályhoz tartoznak. Nem szeretnek hosszú szövegekkel bíbelődni: minél gyorsabban szeretnének átadni minél több információt. Ezt lehet problémának tekinteni, sőt bajnak is, de tudomásul kell venni, hogy ilyen világban élünk. Egy tanárnak már egyszerűen nincs elég ideje egy olvasónapló elolvasásához, főleg nem egy osztálynyi olvasónaplóéhoz. Modern embernek tartom magam, aki igyekszik követni a technikai újításokat és a gyerekeim korosztályát is igyekszem követni, de így is előfordul néha, hogy fogalmam sincs, éppen miről beszélnek. Egyrészt követem, másrészt pedig igyekszem kicsit lassítani őket, hogy megismerhessék legalább egy részét mindannak, amit hasonló koromban én fedeztem fel a világból, azokat a gondolatokat, amelyeket követve mi zsidóként élünk.

Adva van nekünk, nemcsak nekünk, az egész világnak a Tóra, amelyben szerepel a világ egykori állapota, és ugyanakkor tulajdonképpen benne van a mai világ is. Ez az Írott Tan. Mellette ott van még a Szóbeli Tan is, a Talmud, amelyben a tórai történetek, parancsolatok magyarázata található.

Sokszor hallottam már a talmudista szót negatív értelemben, pláne a farizeust. Akik így használják ezt a kifejezést, azt próbálják – meglehetősen tájékozatlanul és károsan – bemutatni, hogy a zsidók mindent hosszasan, körülményesen magyaráznak meg, sőt esetleg félre is magyarázzák. Nekik és persze mindenki másnak is nagy örömmel és szívesen ajánlom, hogy legalább egyszer lapozzanak bele a Talmudba. Nem az antiszemiták által összeállított borzalomba, hanem az eredetibe. A neten angolul az egész olvasható. Nem másról szól, mint a zsidóság nagyjainak folyamatos, egymással vitatkozó Tóra-magyarázatáról. Minden bölcsünk igyekezett hozzátenni a maga véleményét, mindezt a körülményekhez képest röviden, tömören. Csak hát szerencsére sok ember szólt hozzá, mert sok olyan ember volt, akinek fontos és mérvadó volt a véleménye.

Ezzel megint visszatértünk a rövid üzenetek világához.

Az én korosztályom a történelem különös alakulása miatt egészen rendhagyó módon jutott el a saját zsidóságához. Nekünk nem adatott meg, hogy jesivákba, szigorúan vallásos általános és középiskolába járjunk. Nekünk nem adatott meg, hogy már egészen korán otthonról hozzuk el magunkkal a zsidóság alapjait. Éppen ezért, már gyakorló rabbiként sosem utasítottam el azokat, akik tizenévesen vagy akár felnőttként akarnak visszatérni a gyökerekhez, mert tudom, hogy azt, aki hozzánk fordul, csak a kíváncsisága, tudásszomja vezeti.

A héten, az egyetemen – Talmud-órán – tanultam a diákjaimmal a két zseniális rabbi, Hillél és Sámmáj három történetét, amelyek arról szólnak, hogy a két rabbi hogyan fogadja azokat az embereket, akik a zsidóságba vágynak betérni, ám különleges feltételeik vannak.

Az egyik ember azt mondta, hogy betér a zsidóságba, ha Sámmáj el tudja neki mondani annyi idő alatt a Tórát, amíg ő egy lábon áll. A Talmud szerint a rabbi a keze ügyébe került mérőrúddal zavarta ki a gúnyolódó embert.

A rabbi dühe érthető, hiszen ő maga egy életet szánt arra, hogy a Tórát megértse: hogyan lehet valaki olyannyira szemtelenül nagyképű, hogy egy perc alatt akarja az egész szent Tórát megtanulni, a végtelen Istent megérteni, sőt ettől függővé tenni a betérését. A mérőbot is szimbólum.

Hillél rögtön betérítette, és elmondott neki egy mondatot, amely érdekes módon nincs is benne a Tórában:

„Ami számodra gyűlölt, azt ne tedd másnak. Ennyi a Tóra. A többi csak ennek a magyarázata, menj haza és tanuld meg!”

Mi, mint jó talmudisták, azonnal elkezdtünk vitatkozni a történeten. A vita végén arra jutottunk, hogy a betérő kérése tökéletes volt és semmiképpen sem gúnyos. Hiszen azt kérte a mestertől, hogy adjon neki egy olyan gondolatot, amely magával rántja, amelybe beleszeret. Amelynek hallatán azt mondja, „igen, ez az én népem, ez az én Istenem, és ez az én hitem”.

Hillél rögtön megértette a kérdést. És megalkotta az első SMS-t, Twitter-bejegyzést, mikroblogot.

Akár ezt is mondhatta volna Hillél: röviden add el magad, vagy az árut!

A lényeg: a „fő üzenet” átadása röviden és érthetően, ami arra készteti az olvasót, hogy tovább gondolkodjék rajta.

Nem magyarázzuk túl a minket körülvevő világot, nem tipródunk sokat a problémákon, hanem egészen egyszerűen, egy-egy rövid mondat segítségével próbáljuk meg élni az életünket, hogy az jó legyen saját magunk, a családunk, a környezetünk számára.

„Ami számodra gyűlölt, azt ne tedd másnak. Ennyi a Tóra.”

Ilyen egyszerű a világ számunkra, zsidók számára.

Szerintem ilyen egyszerű a világ mindenki számára.

Milyen jó lenne, ha ilyen egyszerű lenne.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

A mókamester

„Mindenki nyugodjon le. Újra jó a víz Fehérváron” – közölte Takács Péter a Facebookon, egy szurikátát ábrázoló mémmel illusztrálva. Ez nagyjából azt jelenti, hogy eleve valami piti ügyről, műbalhéról volt szó.

A lélekkufárok

„Felkérjük Kuminetz Gézát (rektor atya – a szerk.), hogy tartsa fenn a dékán fegyelmi döntését, és szükség esetén követelje meg azon oktatók önkéntes távozását, akik tartósan aláássák az intézmény keresztény identitását” – áll a CitizenGO nevezetű „ultrakonzervatív” (lefordítva: bigott) lobbiszervezet hazai lerakatának augusztus 28-án kelt, Megvédjük a keresztény oktatás szabadságát a Pázmányon! című petíciójában.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”