A WHO halálosabb második hullámra számít Európában

  • narancs.hu
  • 2020. május 16.

Katasztrófa

Most Európa keleti felén van a járvány epicentruma.

Hiába a korlátozások fokozatos enyhítése, a járványnak távolról sincs vége, a második hullám az elsőnél is halálosabb lehet - nyilatkozta a Telegfraph szerint Hans Kluge, Egészségügyi Világszervezet (WHO) európai igazgatója.

Kluge szerint az európai járvány epicentruma most keleten található, Oroszországban, Ukrajnában, Fehéroroszországban és Kazahsztánban növekszik az esetek száma. A kontinens nyugati részén csökken az esetek száma, de ez nem garantálja, hogy később nem tér vissza a járvány. "Ez a felkészülés időszaka, nem az ünneplésé" - figyelmeztet a szakember. Kluge úgy véli, a télen érheti el a második hullám Európát, aminek akár rosszabb is lehet a halálozási rátája, mint a tavaszi első hullámé.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.