Covid-19, Kína: a kórházban kezeltek felének 2 év múlva is van valami tünete

  • Narancs.hu/MTI
  • 2022. május 12.

Katasztrófa

Ez a legrégebb óta tartó kínai követéses vizsgálat eredménye, 1200 embert figyeltek 2020 januárjától. 

 

Az eddigi leghosszabb követéses vizsgálatban kínai kutatók megállapították, hogy a Covid-19 miatt kórházban kezelt betegek fele a fertőzés után két évvel még mindig szenvedett valamilyen tünettől.

A Lancet Respiratory Medicine folyóiratban csütörtökön publikált tanulmány 1200 Covid-19 miatt kórházban ápolt páciens állapotát mérte fel, és kiderült, hogy egészségi állapotuk és életminőségük is rosszabb, mint általában a lakosságé.

A Kína-Japán Barátság Kórház, a kínai Orvosi Tudományok Akadémiája, a pekingi Unió Orvosi Főiskola és a pekingi Csinghua Orvosi Egyetem tudósai a vuhani Csinjintan Kórházban 2020. január 7. és május 29. között Covid-19 miatt kezelt pácienseket vizsgálták a fertőzés után hat hónappal, egy évvel és két évvel.

A betegek átlagéletkora 57 év volt a kórházból való elbocsátáskor. A kutatók hatperces gyaloglással, laboratóriumi vizsgálatokkal és kérdőívekkel mérték fel a résztvevők állapotát, kérdezték ki őket esetleges tüneteikről. Azt is megkérdezték, hogy visszatértek-e a munkába, és szorultak-e egészségügyi ellátásra a kórházból való elbocsátásuk után.

A tanulmány szerint hat hónappal a megbetegedés után 68 százalékuknak még legalább egy hosszú Covidra jellemző tünete volt, a fertőzés után két évvel pedig 55 százalékuk számolt be olyan tünetekről, mint a fáradtság, izomgyengeség és alvászavarok. Panaszaik közé tartozott az ízületi fájdalom, a szívdobogás, szédülés, fejfájás és szorongás vagy depresszió is.

A kutatók szerint az eredmények arra utalnak, hogy a Covid-19-ből felgyógyulók bizonyos hányadának több mint két év kell a teljes felépüléshez.

A szerzők ugyanakkor felhívták rá a figyelmet, hogy azoknál, akik nem vettek részt a vizsgálatban, esetleg kevesebb tünet jelentkezhetett, mint azoknál, akik részt vettek, s emiatt esetleg túlbecsülhették a hosszú Covid-19 tüneteinek előfordulási gyakoriságát.

A tanulmány szerzője, Cao Ping, a Kína-Japán Barátság Kórház kutatója szerint azonban „egyértelműen szükség van arra, hogy folyamatos támogatást nyújtsanak a Covid-19-en átesett emberek jelentős részének”.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.