Tesztbábun mutatta be a rendőrség, milyen tűzijáték-balesetet lehet elszenvedni, ha valaki nem ügyel kellőképpen a testi épségére szilveszterkor.
Tesztbábun mutatta be a rendőrség, milyen balesetet lehet szenvedni tűzijátékkal
„Robbantás...”
„Robbantás...”
Tesztbábun mutatta be a rendőrség, milyen tűzijáték-balesetet lehet elszenvedni, ha valaki nem ügyel kellőképpen a testi épségére szilveszterkor.
Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.
Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!
Jó emberek írják jó embereknek!
Három hete magyarázkodó üzemmódba taszította pártját az építési és közlekedési miniszter, ennek legújabb állomásaként már nehezen magyarázható jelenetekbe keveredett a sajtóval is. Hirtelen a Tisza kezdett el a nyugodt erőnek tűnni a cigánybűnözőző Fidesz mellett.
Jól látszódik, hogy a Városi Civil Alap támogatásainak megítélésénél fontos szerepe volt a politikai beágyazottságnak. A közpénzből kitartott szervezetekről készített gyűjtésünk második részében olyan alapítványokat és egyesületeket veszünk górcső alá, amelyek pontosan illeszkednek abba a politikailag elkötelezett hálózatba, amelyen keresztül az alap pénzei évek óta áramlanak.
Február 18-án, szerdán a Vörös Neonban (Budapest, Dob u. 1) folytatódik az Innen? Hová? Magyar Narancs támogatói estjeinek sorozata. Ez alkalommal F. Szabó Emese, a Magyar Narancs főmunkatársa beszélget László Csaba közgazdásszal, egykori pénzügyminiszterrel és Scharle Ágotával, a Budapest Intézet vezető kutatójával.
Rendeletbe írták, hogy a szolidaritási hozzájárulás ügyében nincs helye pernek, jogvédelemnek. Nem az a legnagyobb probléma, hogy 110 milliárd forintot lehet kihúzni így Budapest farzsebéből, hanem az, hogy mostantól mindannyiunktól el lehet venni bármit, még a megmaradt, csoffadt kis szabadságunk illúzióját is.
A darab, legalábbis a leírása szerint a mobilitást tematizálja, az úton lét, a meg nem érkezettség generációs tapasztalatát. A fluid meghatározatlanság valóban végigkíséri az előadást, az egymás után sorakozó jelenetek feszültségét a többértelműség és a jelentések interferenciája táplálja.
Álmos képű amerikai színész bolyong Tokióban… de ez nem Bill Murray kiégett cinikusa, ahogy a japán főváros sem az a neonban úszó, idegenül pislákoló metropolisz, mint az Elveszett jelentésben.
Izmos férfifenekek, kölcsönös ellenszenv és vetélkedés mögé rejtett incselkedő adok-kapok és tiltott szerelem.
Egyszer volt, hol nem volt, élt, éldegélt özvegy apjával és néma kisöccsével Észak-Macedónia térerőben fogyatékos hegyei közt egy szegény jörük juhászlegény (a jörükok egy Balkánon ragadt török népcsoport).
A brit színész külföldön húsz éve folyamatosan műsoron lévő darabjában a cselekmény maga tökéletesen elsikkad az aktuálisan felkért színész egyéni drámája mellett. Ketten játszanak; egyikük állandó szereplő, a hipnotizőr – a magyar színpadon Bodor Géza –, a másik viszont előadásonként változik, aszerint, hogy az alkotók kit kérnek fel. Ezúttal Balázs Andreára esett a választás.
Megosztó könyv, elutasítottságának mértéke attól függ, ki milyen mértékben kezeli tabuként a gyermek-szülő kapcsolatot a közösségi térben. Növeli az ellenérzések amplitúdóját, hogy az apa, akiről és akinek a betegségéről és haláláról a bejegyzések szólnak, a magyar kultúra ikonikus személyisége volt, és a róla kialakuló negatív kép a legenda lebontásával is jár.
A kiállítás az otthon alapélményét, érzelmi és fizikai dimenzióit járja körül. Az otthon mint az emlékezet tere jelenik meg, miközben a tárlat egyáltalán nem melankolikusan nosztalgikus, sőt az anyagot nézve a veszteség hidege is megérint.


