Britannia gyógyintézet (Londoni Nemzetközi Mozdulatszínházi Fesztivál)

  • - sisso -
  • 2001. február 8.

Képzőművészet

Színházi fesztivált nézni mindenütt jó, de legjobb máshol. A széles Londonban például amellett, hogy

London International Mime Festival

az ember komoly társulatokat láthat, a különböző helyszínek megkeresése ürügyén fél napot ismerkedhet egy-egy városrész életével. Így, ha az előadás nem is volt világszám, a hazabuszozás feltétlenül pótolja majd a katarzist. Aszínház a londoniak szerint mágia és élet összefonódása. Lehet opera, pantomim, cirkusz, jelenetek egy házasságból vagy szado-mazo show. A londoni színházi szcénán a

Shakespeare-ipar

figurája minden férfi és nő, Laurence Olivier-től Mick Jaggerig, akinek az 1972-es turnéján viselt, Ossie Clark tervezte bársony tornadresszét a helyi színházi múzeum hivatalosan is jelmezzé nyilvánította.

A www.mimefest.co.uk webcímen - ahol az egy hónapig tartó fesztivál teljes műsora megtalálható - az interneten való jegyrendelés gyors lehetőségét kínálják. Sajnos hittem nekik, így a webszerkesztő apró tévedése révén Stephen Mottram, a nemzeti marionettmágus Organillo című játéka helyett a lengyel totális színházzal kellett barátkoznunk brixtoni lidérc jellegű kísérőmmel, a Bér Piroska álnevű emigráns költővel és tolmáccsal. Már csak a sötét színházteremben vettük észre, hogy nem zsinórra fűzött figurák, hanem a hajlott korú Mira Rychlicka és Zofia Kalinska, az egykori, Tadeus Kantor által létrehozott krakkói színház művészei mozognak a színpadon halotti gézben. A szövevényes Londonban valami miatt a hetvenes évek óta nagy népszerűségnek örvend a Kantor-féle radikális

mimikus halottkultusz

Az Ariel Teatr ezt a misztériumot igyekszik rehabilitálni, kiegészülve angol színészekkel és egy fiatal, remekbe szabott lengyel vonósnégyessel. A már-már elviselhetetlenül szlávos temperamentumú előadást a zene, a generációk keveredésének szélsőségei és nem utolsósorban a díszletnek szánt tizenöt, a felismerhetőség határáig kificamodott esernyő frissítette fel.

A befogadó intézmény, a Trafalgar közvetlen szomszédságában, a Mallon található Institute of Contemporary Arts önmagában is megbocsáthatóvá tette a programfüzet webszerkesztőinek figyelmetlenségét. Az ICA, amellett, hogy haladó szellemű filmeket és színdarabokat mutat be, a város egyik legmenőbb galériája, könyvesboltjában pedig a legfrissebb művészeti könyvek, magazinok lelhetők fel egészen egyedi képeslapok társaságában.

Másnap a SpyMonkey társulat Stiff-Undertaking Undertaking című előadását választottuk. (Hullajó címen hamarosan Budapesten is látható.) A zománcozott európai kesergő után bizony ránk fért az a hírhedt angol humor, amelyben a

színpadra alkalmazott

temetkezési akció

bővelkedett. Az angol, spanyol és német színészekből álló nemzetközi társulat melodramatikus, gótikus és horrorisztikus gegelemeket sem nélkülöző játékától többen a Purcell Room parkettjét fogták. A Temzére néző betoncsoda, a Royal Festival Hall nevű kultúrház kisterme egyébként sem sokszor láthat olyat, hogy a telt ház azon mulat, hogy egy három főből álló rugalmatlan és amatőr temetkezési vállalkozás a kimért férj merev feleségét öltözteti, sminkeli, hajtogatja, illetve próbálja a föld alá juttatni. A brightoni illetőségű csapat igen magas fokon műveli a verbális és motorikus idiotizmust.

A Told By An Idiot, vagyis az

Információ Egy Hülyétől Származik

nevű társulás az A Little Fantasy című előadásán bezzeg nem mosolyogtunk annyit. A work in progress, avagy az ilyenek vagyunk mi próba közben típusú etűdöket egyébként sem árt messziről elkerülni. Az efféle darabok a következőképpen zajlanak: bejön egy ember jobbról, egy balról, középen kezdenek egymással valamit, majd kisétálnak. A patinás hely fő erénye a bár, ahol a saláták, a whisky és az élő jazz kárpótolt, mert azt már eddig is tudtuk, hogy a tragédiából új utak születnek, és hogy az élet bizony nem málnaszörp.

Magasan a széria legkomolyabb előadása volt a Theatre de L´Ange Fou által prezentált Entangled Lives (Összekuszálódott életek) a kifejezetten táncműhelyként működő, London északkeleti fertályán található Hoxton Hallban. A játéktér a bársonyüléses régi mulatók színpadát idézi. A társulat ugyancsak nemzetközi, és 1984-ben alapította Párizsban Corinne Soum és Steven Wasson, aki az ünnepelt pantomimmester, Etienne Decroux utolsó asszisztense volt. A létező tizenhét, színházinak mondható darabjukon kívül több autentikus Decroux-etűd rekonstrukciója is található a repertoárjukon. A jó és klasszikus értelemben vett mimusmozgás derengett át a darabon.

A korporális profik

Jean Tardieu huszadik századi francia költő erőteljes verssoraira alapozták egyébként is poétikus előadásukat. A társulat tagjai egyetlen furcsa, hullámzó masszává mosódtak össze, számos apró, mulatságos és szomorú történetet vonultatva fel az emberben lakozó skizofrénia tárgyában.

Ugyanebben a kellemes, multikulturális éttermekkel és klubokkal övezett kerületben egy néhai trafóház, a The Circus Space nevű artistaképző és tornaterem ad otthont a feljövőben lévő új cirkusz műfajának. Az unikális helyszínhez nem kevésbé kivételes előadás járt. Zsonglőrök köpködtek egymás szájába pingponglabdákat, akrobata mutatott be a manézsból belógó, végtelen hosszú lepedőn kortárs táncot. A fő szám John Paul Zaccarini színész és táncművész légtornász-intermezzója volt, aki korábban az egyik legjobb punk mozgásszínházzal, a DV8 Companyval dolgozott együtt. Kis testi hibái közé sorolható a The Spice Girls nevű leányzenekar-jelenés egyik videoklipjében való részvétel, amit említett remek epizódszerepe mellett jól ellensúlyozott szólóestjével is. Sajnos ez utóbbit nem láthattuk, pedig kiderült, hogy a brixtoni lidérccel közös hobbink a szálkásra kidolgozott, meztelen férfitestek látványában való elmélyülés. Olyankor legalább nem kell az időjárásról beszélgetni.

- sisso -

Köszönet a British Councilnak a lehetőségért.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."