Britannia gyógyintézet (Londoni Nemzetközi Mozdulatszínházi Fesztivál)

szerző
- sisso -
publikálva
2001/6. (02. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Színházi fesztivált nézni mindenütt jó, de legjobb máshol. A széles Londonban például amellett, hogy

London International Mime Festival

az ember komoly társulatokat láthat, a különböző helyszínek megkeresése ürügyén fél napot ismerkedhet egy-egy városrész életével. Így, ha az előadás nem is volt világszám, a hazabuszozás feltétlenül pótolja majd a katarzist. Aszínház a londoniak szerint mágia és élet összefonódása. Lehet opera, pantomim, cirkusz, jelenetek egy házasságból vagy szado-mazo show. A londoni színházi szcénán a

Shakespeare-ipar

figurája minden férfi és nő, Laurence Olivier-től Mick Jaggerig, akinek az 1972-es turnéján viselt, Ossie Clark tervezte bársony tornadresszét a helyi színházi múzeum hivatalosan is jelmezzé nyilvánította.

A www.mimefest.co.uk webcímen - ahol az egy hónapig tartó fesztivál teljes műsora megtalálható - az interneten való jegyrendelés gyors lehetőségét kínálják. Sajnos hittem nekik, így a webszerkesztő apró tévedése révén Stephen Mottram, a nemzeti marionettmágus Organillo című játéka helyett a lengyel totális színházzal kellett barátkoznunk brixtoni lidérc jellegű kísérőmmel, a Bér Piroska álnevű emigráns költővel és tolmáccsal. Már csak a sötét színházteremben vettük észre, hogy nem zsinórra fűzött figurák, hanem a hajlott korú Mira Rychlicka és Zofia Kalinska, az egykori, Tadeus Kantor által létrehozott krakkói színház művészei mozognak a színpadon halotti gézben. A szövevényes Londonban valami miatt a hetvenes évek óta nagy népszerűségnek örvend a Kantor-féle radikális

mimikus halottkultusz

Az Ariel Teatr ezt a misztériumot igyekszik rehabilitálni, kiegészülve angol színészekkel és egy fiatal, remekbe szabott lengyel vonósnégyessel. A már-már elviselhetetlenül szlávos temperamentumú előadást a zene, a generációk keveredésének szélsőségei és nem utolsósorban a díszletnek szánt tizenöt, a felismerhetőség határáig kificamodott esernyő frissítette fel.

A befogadó intézmény, a Trafalgar közvetlen szomszédságában, a Mallon található Institute of Contemporary Arts önmagában is megbocsáthatóvá tette a programfüzet webszerkesztőinek figyelmetlenségét. Az ICA, amellett, hogy haladó szellemű filmeket és színdarabokat mutat be, a város egyik legmenőbb galériája, könyvesboltjában pedig a legfrissebb művészeti könyvek, magazinok lelhetők fel egészen egyedi képeslapok társaságában.

Másnap a SpyMonkey társulat Stiff-Undertaking Undertaking című előadását választottuk. (Hullajó címen hamarosan Budapesten is látható.) A zománcozott európai kesergő után bizony ránk fért az a hírhedt angol humor, amelyben a

színpadra alkalmazott

temetkezési akció

bővelkedett. Az angol, spanyol és német színészekből álló nemzetközi társulat melodramatikus, gótikus és horrorisztikus gegelemeket sem nélkülöző játékától többen a Purcell Room parkettjét fogták. A Temzére néző betoncsoda, a Royal Festival Hall nevű kultúrház kisterme egyébként sem sokszor láthat olyat, hogy a telt ház azon mulat, hogy egy három főből álló rugalmatlan és amatőr temetkezési vállalkozás a kimért férj merev feleségét öltözteti, sminkeli, hajtogatja, illetve próbálja a föld alá juttatni. A brightoni illetőségű csapat igen magas fokon műveli a verbális és motorikus idiotizmust.

A Told By An Idiot, vagyis az

Információ Egy Hülyétől Származik

nevű társulás az A Little Fantasy című előadásán bezzeg nem mosolyogtunk annyit. A work in progress, avagy az ilyenek vagyunk mi próba közben típusú etűdöket egyébként sem árt messziről elkerülni. Az efféle darabok a következőképpen zajlanak: bejön egy ember jobbról, egy balról, középen kezdenek egymással valamit, majd kisétálnak. A patinás hely fő erénye a bár, ahol a saláták, a whisky és az élő jazz kárpótolt, mert azt már eddig is tudtuk, hogy a tragédiából új utak születnek, és hogy az élet bizony nem málnaszörp.

Magasan a széria legkomolyabb előadása volt a Theatre de L´Ange Fou által prezentált Entangled Lives (Összekuszálódott életek) a kifejezetten táncműhelyként működő, London északkeleti fertályán található Hoxton Hallban. A játéktér a bársonyüléses régi mulatók színpadát idézi. A társulat ugyancsak nemzetközi, és 1984-ben alapította Párizsban Corinne Soum és Steven Wasson, aki az ünnepelt pantomimmester, Etienne Decroux utolsó asszisztense volt. A létező tizenhét, színházinak mondható darabjukon kívül több autentikus Decroux-etűd rekonstrukciója is található a repertoárjukon. A jó és klasszikus értelemben vett mimusmozgás derengett át a darabon.

A korporális profik

Jean Tardieu huszadik századi francia költő erőteljes verssoraira alapozták egyébként is poétikus előadásukat. A társulat tagjai egyetlen furcsa, hullámzó masszává mosódtak össze, számos apró, mulatságos és szomorú történetet vonultatva fel az emberben lakozó skizofrénia tárgyában.

Ugyanebben a kellemes, multikulturális éttermekkel és klubokkal övezett kerületben egy néhai trafóház, a The Circus Space nevű artistaképző és tornaterem ad otthont a feljövőben lévő új cirkusz műfajának. Az unikális helyszínhez nem kevésbé kivételes előadás járt. Zsonglőrök köpködtek egymás szájába pingponglabdákat, akrobata mutatott be a manézsból belógó, végtelen hosszú lepedőn kortárs táncot. A fő szám John Paul Zaccarini színész és táncművész légtornász-intermezzója volt, aki korábban az egyik legjobb punk mozgásszínházzal, a DV8 Companyval dolgozott együtt. Kis testi hibái közé sorolható a The Spice Girls nevű leányzenekar-jelenés egyik videoklipjében való részvétel, amit említett remek epizódszerepe mellett jól ellensúlyozott szólóestjével is. Sajnos ez utóbbit nem láthattuk, pedig kiderült, hogy a brixtoni lidérccel közös hobbink a szálkásra kidolgozott, meztelen férfitestek látványában való elmélyülés. Olyankor legalább nem kell az időjárásról beszélgetni.

- sisso -

Köszönet a British Councilnak a lehetőségért.

szerző
- sisso -
publikálva
2001/6. (02. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...