Könyv: Mennyet ígérnek

  • - bori -
  • 2002. február 7.

Képzőművészet

Alapkérdés, hogy mennyire írható le a zene, mely végül is egy szavakkal megfoghatatlan médium. Kömlődi Ferenc és Pánczél Gábor mindenesetre rálépett erre az ingoványos talajra: a Mennyek kapuiban megkíséreltek - a legfontosabb alkotókat

Alapkérdés, hogy mennyire írható le a zene, mely végül is egy szavakkal megfoghatatlan médium. Kömlődi Ferenc és Pánczél Gábor mindenesetre rálépett erre az ingoványos talajra: a Mennyek kapuiban megkíséreltek - a legfontosabb alkotókat

és a hazai viszonyokat egy interjúgyűjteményben bemutatva, stílustárral

és "intermezzókkal" - techno-történelemkönyvet írni.Szerzőink, akik a fülszöveg tanúsága szerint szaktekintélyek - Pánczél például a Freee Magazin főszerkesztője volt évekig -, merészen vállalták az emocionálisan telített technóról való írást. Mert szerintük most kell. Most, mert már túl vagyunk az elektronikus zenék fénykorán, mi több, a hanyatlásba léptünk. Melyek a tünetek? Évek óta nem tűnt fel új, nagy formátumú alkotó, és a finanszírozás olyanok kezébe került, akik a technón szerzett nyereségüket nem forgatják vissza, érzelmileg nem kötődnek a műfajhoz. Annyi a kiadvány, hogy a mennyiség a minőség rovására megy.

Ez utóbbi érv csupán azért furcsa, mert korábban a technónak éppen az volt a nagy előnye a többi irányzattal szemben, hogy mindenki megcsinálhatta a saját zenéjét, nem kellett méregdrága hangszereket venni, nem kellett többéves stúdiumokat végezni, elég volt egy számítógép. Így aztán az egész zenekészítés-zenélés olyannyira demokratizálódott, hogy példátlanul nagy mennyiségben jelennek meg (még ma is) zenék.

Szerzőink szerint viszont az elektronikus zenék hanyatlanak. A helyettük jósolt transzhumanizmus hangja valami egészen más lesz. Pánczélék úgy látják: a tartalom dominál majd (a zenében megjelenő mondanivalóra gondolnak?), illetve ennek megfelelően újjáéled a verbalitás. A mű megszületése gondolatilag ezen a váltáson alapul: a Kömlődi Ferenc által annyiszor hangoztatott progreszszió túlságosan elkapta a szerzőket. A technót temetni, ráadásul egy olyan országban, ahol még ki sem fejlődött igazán, szerintem legalábbis kockázatos. Persze reális helyzetképet adni is elég merész Magyarországon, ahol a média még odáig sem jutott el, hogy lesajnálja az elektronikát, inkább tudomást sem vesz róla. Angol, francia, esetleg német közegben sokkal hitelesebben hatna a Mennyek kapui. Egy, a lehető legmodernebb, ám egyelőre globális értelemben is földalatti filozófiai mozgalom szempontjából megalapozni a csökött hazai helyzet elemzését, ugyanakkor történeti áttekintést is nyújtani - buktatókkal terhelt vállalkozás.

Sajnos a szerzők egyszerre akartak tudós történet- és lexikonírók, illetve publicisták lenni (mindezt amúgy "lazásan", pattogós, rövid, már-már az internetes újságírásra jellemző mondatokkal), de valahogy egyik sem sikerült nekik. A goával például azért nem foglalkoztak behatóbban, mert - felteszem - vagy nem sokat tudnak róla, vagy nem illik bele filozófiai koncepciójukba a hippikorszakból táplálkozó, a természetet és a transzcendenciát gondolatilag a zenével és a technológiával összekapcsoló irányzat, vagy egész egyszerűen nem szeretik. Ezt pedig legfeljebb egy publicista engedheti meg magának, nem pedig egy történetíró.

Zubor Tamás

"A techno

leszálló ágban van"

Magyar Narancs: A múlt század vége lett volna "az elektronikus zene évtizede"?

Pánczél Gábor: Végül is igen. A populáris zenében megfigyelhető egy durván évtizedes periodicitás: rock and roll, beat, punk, new wave satöbbi. Ez nem azt jelenti, hogy tíz év után eltűnnek ezek az irányzatok, de többé már nem előremutatóak.

MN: Ha a technokorszaknak is vége, mi számít ma progresszívnek?

Kömlődi Ferenc: Válaszút előtt állunk, az elektronikus zenék kifulladtak. Valami forradalmian újnak kell jönnie, ami talán már el is kezdődött egy San Franciscó-i garázs mélyén, csak erről még nem tudunk - ahogyan a nyolcvanas években sem lehetett még tudni a technóról.

MN: A könyvben mesterséges, gépi intelligencia által előállított transzhumán zenei irányzatot jósolsz. Létezik már ilyen, vagy ez csak spekuláció?

KF: Spekuláció, de szélesebb kulturális kontextusban nyilvánvaló, hogy a techno a korai cyberkultúrával rokon, és ha azt felváltja a transzhumanista irányzat, ez a tömegkultúrában is meg fog jelenni.

MN: Egy olyan országban, ahol Jimmy-kultusz tombol, nem korai temetni a technót?

PG: A magyar klubéletben az elektronikus zenei irányzatok húszéves lemaradást hoztak be: Nyugaton a hetvenes évek közepe óta szinkronütemben kevertek a lemezlovasok, miközben a magyar diszkósok még kapcsolgatták a számokat, és latabárkodtak közben. Ugyanez a húszéves lemaradás van a popzenében: a néhai Zámbó Jimmy egy Dennis Roussos-lemezzel futott be, Kozsó is húszéves nyugati sikerszámokból dolgozik. Ettől még elképzelhető volna, hogy amit most megélünk, csak egy hullámvölgy, de szerintem inkább a lassú lecsengés időszaka - ami egyébként évekig elhúzódhat, ahogy a mai napig vannak, akik a rock and rollból élnek. De amikor a Lottóshow-ban meglátod az idősödő sztárokat, a dolog önmaga paródiájává válik.

MN: A rádiókból viszont ezek a sztárok folynak, miközben a techno még mindig szubkulturális jelenség.

PG: Nem csak a techno: mind a közszolgálati, mind a kereskedelmi rádiókból hiányzik a heavy metal, a rap, az alternatív rockzene... millió olyan dolog van, amit nem ítélnek rádióbarátnak. Angliában a közszolgálati Radio One-on drum&bass-, house-, trance-műsor van, mert ha a lakosság egy része ilyen érdeklődést mutat, akkor a közszolgálati rádiónak kutya kötelessége ezt az igényt kielégíteni. Itthon legfeljebb helyi rádiók vállalják az igényes technót, ahol egy-egy megszállott műsorkészítőnek fontos.

MN: A magyar technozenészek is koppintanak, vagy vannak önálló, nemzetközi szinten is komolyan vett alkotóink?

KF: Mindkettő igaz, a nemzetközileg komolyan vett figurákkal csak az a baj, hogy itthon eladhatatlanok. A kommersz mezőny viszont olyan megalkuvásokba megy bele, amibe a műfaj érdekében nem szabadna.

PG: Ma Magyarországon dolgoznak olyan emberek, akik két kezüket összeteszik, ha kétszáz darabot eladnak egy lemezből, miközben Angliában elkapkodják a zenéjüket. Ilyen például a Naga-féle Chi Recordings, Marcel, akivel LTJ Bukem kétéves szerződést írt alá, vagy Palotai, aki rengeteget turnézik Nyugaton, míg az itthon népszerű populáris techno művelői Románia magyarlakta területein nem nagyon jutnak túl.

- bodoky -

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.