Képzőművészet

„Lőrinc almaágat tart a kezében, melyet leskelődésünk miatt férfiassága eltakarására használ”. 

A művész 1991-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán tipográfia, illetve az akkor induló fotó szakon, egyetemi képzése és „felnőtté válása” egybeesett tehát a rendszerváltás körüli, új lehetőségeket hordozó időszakkal.

A kiállítást nézve az lehet a benyomásunk, hogy a fotográfus a múlthoz fűződő viszonyunkat, annak különböző rétegeit a fotográfia dokumentatív jellegének változásaival összefüggésben, karakteres példákon, személyes történeteken keresztül tette próbára viszonylag rövid, de annál tartalmasabb munkássága során.

Nem előzmények nélküli az, hogy a pesti vásárcsarnokokban (vagy előttük) képzőművészeti alkotások jelennek meg.

Az angolszász terminológia csendes könyvnek nevezi, amikor a szöveg mellőzésével, csak képekkel mesélnek el egy történetet. Az elveszett lélek szoros értelemben nem sorolható e típusba, hiszen itt kíséri szöveg a képeket, de abban a tekintetben mégiscsak találónak érezhetjük az elnevezést, amilyen érzéseket a könyv kivált.

A fiatal művész, Bede Kincső (1995) ismertsége már nemzetközi szinten is mérhető. Műveiről rendszeresen és elismeréssel írnak a nemzetközi sajtóban, a Capa központ a 2021-es FUTURES – Európai Fotográfiai Platform tehetségei közé válogatta.

A fiatal művész nem csupán festményeket készít, de aktívan foglalkozik napjaink fontos kérdéseivel is, egyebek közt az ökológiai válsággal, a klímakatasztrófával, a környezet átalakításával, ökokritikai elemzéssel.

OFF-Biennálé április 23.-május 30.

Javier Valdivielso Odriozolával, a Cervantes Intézet igazgatójával beszélgettünk.

Yoon Gil Jung koreai képzőművész rendhagyó alkotói módszert választott.

Azt hitték, szabad, azért vannak ott a festékesvödrök.

Az amszterdami Rijksmuseum a nemzetközi nőnap alkalmából jelentette be, hogy története során először három festőnő, Judith Leyster, Rachel Ruysch és Gesina ter Borch egy-egy képét is elhelyezik az intézmény dísztermében.

A Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma 2016 óta rendezi meg ezt a kiállítást: mindig az előző év legfontosabb fővárosi (azon belül speciálisan középkori) régészeti ásatásainak szinte még „földszagú” leleteit tárják elénk.