rés a présen: Milyen körülmények hívták elő az OFF-Biennálé gondolatát 2013-ban?
Somogyi Hajnalka: Akkor már jórészt lecsengtek a direkt politikai tiltakozás hullámai a képzőművészeti szcénában. Pár hónappal korábban, például amikor a Ludwig Múzeum új igazgatót kapott, a kiválasztási folyamat ellen sokan tiltakoztak, hatástalanul. Augusztusban Gulyás Gábor visszalépett a Műcsarnok vezetésétől, és államtitkári minőségben feladatul kapta, hogy megszervezze a Budapest Biennálét, de hónapokkal később még mindig semmit nem lehetett tudni a terveiről szakmai berkekben. Ekkor tettem javaslatot arra, hogy szervezzünk közösségi alapon biennálét. Ha összehangoljuk a kis, független projekteket egy biennálé ernyője alatt, nagyobb figyelmet generálunk, kapcsolódhatunk nemzetközi diskurzusokba, könnyebb lesz pénzt szerezni, ráadásul „ellopjuk a show-t”. Elhatároztuk, hogy nem pályázunk állami pénzekre, és nem működünk együtt állami intézményekkel. Azt tudtuk, hogy az a tőke, amit pénzzel nem lehet megszerezni, vagyis a network, a szakmai hitel a birtokunkban van, ez az előnyünk a politikailag kinevezett szereplőkkel szemben. Az első OFF-Biennálé demonstratív rendezvény volt, s miután láttuk a hatását, úgy döntöttünk, hogy folytatjuk. Az akkor még nagyobb számban létező sajtó nagyon pozitívan értékelte azt, hogy egy kis szakmai közeg képes volt összefogni, és létrehozni valamit állami pénz és infrastruktúra nélkül. Így jött létre a második kiadás, Gaudiopolis címen, az akkori közoktatási és menekültügyi történésekre reflektálva.
rap: Amellett, hogy a Trafóban, majd a Ludwig Múzeumban dolgoztál kurátorként, volt civil háttered is?
SH: Benne voltam két független hely: a Dinamo és az Impex csapatában. 2011-ben a Ludwigban Erőss Nikolett kollégámmal – akivel az OFF-Biennálénál is együtt dolgozunk – csináltunk egy Yona Friedman-kiállítást, egy komplex, nagy léptékű építészeti installációt 50 önkéntes segítségével: ez már az OFF-os közösségi jelleget is előrevetítette. A Ludwigban jó csapat állt össze az akkori igazgatónak, Bencsik Barnabásnak köszönhetően. Az OFF-team részben onnan ered, de a Trafótól és az ArtPortaltól is egyebek mellett.
rap: Milyen tematika köré szerveződik az idén április 23. és május 30. között nyitva tartó harmadik OFF-Biennálé?
SH: Olyan projekteket kerestünk, amelyek a kritikai hozzáálláson túllépve megpróbálnak valamiféle jövőképet felvillantani, alternatívákat inspirálni. A kiválasztott projekteket látva Székely Kati kollégám javasolta, hogy Levegőt! legyen a biennálé címe a József Attila-vers után, ami utal a szabadság csökkenő tereire, a vidéki életre, a klímaválságra. Az utóbbi évben pedig a Covid és George Floyd erőszakos halála nyomán újabb jelentések is társultak hozzá. Tavaly másfél hónappal a megnyitó előtt kellett leállnunk. Az azóta eltelt időben változtak, letisztultak a projektek. Megnyitók nem lesznek ugyan, de limitált létszámmal lehet majd látogatni a kiállítások többségét. Low budget rendezvényként előnyét is látjuk annak, hogy a járvány miatt mára elfogadott lett online szervezni egy konferenciát vagy beszélgetést: így olyan szakemberekkel beszélgethetünk ebben az öt hétben Jakartától Bogotáig, akiket nem tudnánk idereptetni.
rap: Említenél néhány kiemelt eseményt?
SH: Az OSA gondozásában online kiállítást csinál Székely Katalin, ez a József Attila-vers köré teremt kontextust, és innen kiindulva mutatja be azokat a folyamatokat, amelyekről a biennálé szól. Több olyan proaktív fiatal csoport is megjelenik a programban, amelynek a projektjeiben több diszciplína képviselői álltak össze – ilyenek a hungarofuturisták, az xtro realm, a BÜRO imaginaire vagy a PAD Alapítvány. A RomaMoMA projekt azt a kérdést teszi fel, hogy szükség van-e egy transznacionális roma művészeti múzeumra, és ha igen, akkor hogyan kéne megvalósulnia. Ennek a része lesz Oláh Norbert köztéri installációja, a Független Színház előadása, a Kesztyűgyárban egy Omara-projekt, ez egy kiállítás és felolvasószínház Pócsik Andrea szervezésében. Szász Anna, György Eszter és Szűcs Teri munkája nyomán Péli Tamás roma festő hányatott sorsú, Születés című 4×10 méteres pannója is előkerül, és ideiglenesen méltó helyet kap a Budapesti Történeti Múzeumban. Ez lesz az első együttműködésünk egy állami intézménnyel, így a múzeumok újranyitásakor fogjuk tudni bemutatni. Nagyon sok program lesz ezeken kívül is, amelyeknek az OFF weboldalán érdemes utánanézni (offbiennale.hu).
rap: Milyennek képzeled az OFF jövőjét?
SH: Jó lenne, ha a részévé válna egy olyan, szélesebb körű társadalmi közbeszédnek, amely hosszabb távon szemléletváltást indít el. Ha nem ilyen elszigeteltségben, hanem együttműködésben dolgozna azokkal a közintézményi szereplőkkel, amelyek szakmailag izgalmas munkát végeznek. Ideális helyzetben a közpénzt sem zárnánk ki a működésünkből, hiszen amit csinálunk, a kortárs kultúra támogatása, közfeladat.
