rés a présen

„Jakartától Bogotáig”

Somogyi Hajnalka alapító, OFF-Biennálé Budapest

  • rés a présen
  • 2021. április 14.

Képzőművészet

OFF-Biennálé április 23.-május 30.

rés a présen: Milyen körülmények hívták elő az OFF-Biennálé gondolatát 2013-ban?

Somogyi Hajnalka: Akkor már jórészt lecsengtek a direkt politikai tiltakozás hullámai a képzőművészeti szcénában. Pár hónappal korábban, például amikor a Ludwig Múzeum új igazgatót kapott, a kiválasztási folyamat ellen sokan tiltakoztak, hatástalanul. Augusztusban Gulyás Gábor visszalépett a Műcsarnok vezetésétől, és államtitkári minőségben feladatul kapta, hogy megszervezze a Budapest Biennálét, de hónapokkal később még mindig semmit nem lehetett tudni a terveiről szakmai berkekben. Ekkor tettem javaslatot arra, hogy szervezzünk közösségi alapon biennálét. Ha összehangoljuk a kis, független projekteket egy biennálé ernyője alatt, nagyobb figyelmet generálunk, kapcsolódhatunk nemzetközi diskurzusokba, könnyebb lesz pénzt szerezni, ráadásul „ellopjuk a show-t”. Elhatároztuk, hogy nem pályázunk állami pénzekre, és nem működünk együtt állami intézményekkel. Azt tudtuk, hogy az a tőke, amit pénzzel nem lehet megszerezni, vagyis a network, a szakmai hitel a birtokunkban van, ez az előnyünk a politikailag kinevezett szereplőkkel szemben. Az első OFF-Biennálé demonstratív rendezvény volt, s miután láttuk a hatását, úgy döntöttünk, hogy folytatjuk. Az akkor még nagyobb számban létező sajtó nagyon pozitívan értékelte azt, hogy egy kis szakmai közeg képes volt összefogni, és létrehozni valamit állami pénz és infrastruktúra nélkül. Így jött létre a második ki­adás, Gaudiopolis címen, az akkori közoktatási és menekültügyi történésekre reflektálva.

rap: Amellett, hogy a Trafóban, majd a Ludwig Múzeumban dolgoztál kurátorként, volt civil háttered is?

SH: Benne voltam két független hely: a Dinamo és az Impex csapatában. 2011-ben a Ludwigban Erőss Nikolett kollégámmal – akivel az OFF-Biennálénál is együtt dolgozunk – csináltunk egy Yona Friedman-kiállítást, egy komplex, nagy léptékű építészeti installációt 50 önkéntes segítségével: ez már az OFF-os közösségi jelleget is előrevetítette. A Ludwigban jó csapat állt össze az akkori igazgatónak, Bencsik Barnabásnak köszönhetően. Az OFF-team részben onnan ered, de a Trafótól és az ArtPortaltól is egyebek mellett.

 
Fotó: Pejkó Gergő

rap: Milyen tematika köré szerveződik az idén április 23. és május 30. között nyitva tartó harmadik OFF-Biennálé?

SH: Olyan projekteket kerestünk, amelyek a kritikai hozzáálláson túllépve megpróbálnak valamiféle jövőképet felvillantani, alternatívákat inspirálni. A kiválasztott projekteket látva Székely Kati kollégám javasolta, hogy Levegőt! legyen a biennálé címe a József Attila-vers után, ami utal a szabadság csökkenő tereire, a vidéki életre, a klímaválságra. Az utóbbi évben pedig a Covid és George Floyd erőszakos halála nyomán újabb jelentések is társultak hozzá. Tavaly másfél hónappal a megnyitó előtt kellett leállnunk. Az azóta eltelt időben változtak, letisztultak a projektek. Megnyitók nem lesznek ugyan, de limitált létszámmal lehet majd látogatni a kiállítások többségét. Low budget rendezvényként előnyét is látjuk annak, hogy a járvány miatt mára elfogadott lett online szervezni egy konferenciát vagy beszélgetést: így olyan szakemberekkel beszélgethetünk ebben az öt hétben Jakartától Bogotáig, akiket nem tudnánk idereptetni.

rap: Említenél néhány kiemelt eseményt?

SH: Az OSA gondozásában online kiállítást csinál Székely Katalin, ez a József Attila-vers köré teremt kontextust, és innen kiindulva mutatja be azokat a folyamatokat, amelyekről a biennálé szól. Több olyan proaktív fiatal csoport is megjelenik a programban, amelynek a projektjeiben több diszciplína képviselői álltak össze – ilyenek a hungarofuturisták, az xtro realm, a BÜRO imaginaire vagy a PAD Alapítvány. A RomaMoMA projekt azt a kérdést teszi fel, hogy szükség van-e egy transznacionális roma művészeti múzeumra, és ha igen, akkor hogyan kéne megvalósulnia. Ennek a része lesz Oláh Norbert köztéri installációja, a Független Színház előadása, a Kesztyűgyárban egy Omara-projekt, ez egy kiállítás és felolvasószínház Pócsik Andrea szervezésében. Szász Anna, György Eszter és Szűcs Teri munkája nyomán Péli Tamás roma festő hányatott sorsú, Születés című 4×10 méteres pannója is előkerül, és ideiglenesen méltó helyet kap a Budapesti Történeti Múzeumban. Ez lesz az első együttműködésünk egy állami intézménnyel, így a múzeumok újranyitásakor fogjuk tudni bemutatni. Nagyon sok program lesz ezeken kívül is, amelyeknek az OFF weboldalán érdemes utánanézni (offbiennale.hu).

rap: Milyennek képzeled az OFF jövőjét?

SH: Jó lenne, ha a részévé válna egy olyan, szélesebb körű társadalmi közbeszédnek, amely hosszabb távon szemléletváltást indít el. Ha nem ilyen elszigeteltségben, hanem együttműködésben dolgozna azokkal a közintézményi szereplőkkel, amelyek szakmailag izgalmas munkát végeznek. Ideális helyzetben a közpénzt sem zárnánk ki a működésünkből, hiszen amit csinálunk, a kortárs kultúra támogatása, közfeladat.

Figyelmébe ajánljuk

Már több mint 240 iskolában van bombariadó országszerte

  • narancs.hu

Budapesten és vidéken is több iskola kapott fenyegető emailt csütörtök reggel. A rendőrség átvizsgálja az érintett iskolákat, az oktatás folytatásáról, illetve a tanulók hazaküldéséről az intézmények saját hatáskörben döntenek.

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.