Könyv

Lélekregény ceruzával

Olga Tokarczuk–Joanna Concejo: Az elveszett lélek

  • Révész Emese
  • 2021. április 21.

Sorköz

Az angolszász terminológia csendes könyvnek nevezi, amikor a szöveg mellőzésével, csak képekkel mesélnek el egy történetet. Az elveszett lélek szoros értelemben nem sorolható e típusba, hiszen itt kíséri szöveg a képeket, de abban a tekintetben mégiscsak találónak érezhetjük az elnevezést, amilyen érzéseket a könyv kivált.

Joanna Concejo rajzai ugyanis a belső csend megtalálásáról, a lélek megnyugvásának útjáról szólnak, grafikái meditatív képnézésre hívnak, nézőjüket lehalkítják és lelassítják. Jól­esik a grafitrajzok vonalhálóján pihentetni a szemet, megérinteni a kopott füzet lapjait, mintha lenne rá esély, hogy az ujjhegyen ott marad a grafit nyoma, ahogy gyerekkorunkban. Az elveszett lélek képeskönyv, a szó legszebb és legnemesebb értelmében: képekkel elmesélt történet, pontosabban allegorikus mese, amelynek megalkotásában mindkét szerzőtársnak egyenrangú szerepe volt. Tokarczuk szövege mindösszesen egy oldalt tesz ki a könyvben, aztán átadja a teret a rajzolónak. Története belendíti az ingát, amelynek lassuló mozgását már a képek beszélik el. Tokarczuk ősi példázatokat idéző, szikáran előadott történetének mélységeit és árnyalatait Concejo bontja ki, így az az olvasó-nézőben is a képek nyelvén szólal meg.

Az elveszett lélek magyarországi megjelenése igazi unikumnak tekinthető, a világszerte hódító képkönyvek ugyanis mutatóban is alig jutnak el hozzánk. Hazai kiadása a Csirimojó Kiadónak köszönhető, amely az elmúlt években a régió progresszív képeskönyveit hozta el a magyar olvasóknak, köztük olyan ikonikus műveket, mint Petr Sís A fal című szubjektív történelemkönyvét a rendszerváltásról. A kiadót és a nyomdát dicséri az a műgond is, amellyel Concejo és Tokarczuk kötetét kivitelezték, követve az eredeti, 2017-es első lengyel kiadás könyvészeti minőségét.

A 2018-as irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Tokarczukot aligha kell bemutatni. Joanna Concejo nem kevésbé neves könyvillusztrátor. Egyedi, szimbolikus grafikai világának jellemző vonása a kézrajzokon keresztül kibontakozó borongós lírai szemlélet, amelynek középpontjában a generációs emlékezet és a természeti élmény áll. Saját vizuális világa olyan intenzív, hogy még az olyan klasszikus meséket is átformálja, mint a Vadhattyúk vagy a Piroska és a farkas. Legújabb könyve a tengerről, mint őselemről és ősélményről szól.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Nem az a baj, hogy zebrára költi, hanem hogy lopta

  • Upor László

„Hé, emberek, nem látjátok, hogy egyesek komoly szervezettséggel talicskázzák tova, ami a tiétek, illetve nektek járna?” Upor László dramaturg, egyetemi tanár, a Freeszfe Egyesület alapítójának írása az SZFE-blokád meghirdetésének ötödik évfordulóján.

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.