Könyv

Lélekregény ceruzával

Olga Tokarczuk–Joanna Concejo: Az elveszett lélek

  • Révész Emese
  • 2021.04.21 21:00

Sorköz

Az angolszász terminológia csendes könyvnek nevezi, amikor a szöveg mellőzésével, csak képekkel mesélnek el egy történetet. Az elveszett lélek szoros értelemben nem sorolható e típusba, hiszen itt kíséri szöveg a képeket, de abban a tekintetben mégiscsak találónak érezhetjük az elnevezést, amilyen érzéseket a könyv kivált.

Joanna Concejo rajzai ugyanis a belső csend megtalálásáról, a lélek megnyugvásának útjáról szólnak, grafikái meditatív képnézésre hívnak, nézőjüket lehalkítják és lelassítják. Jól­esik a grafitrajzok vonalhálóján pihentetni a szemet, megérinteni a kopott füzet lapjait, mintha lenne rá esély, hogy az ujjhegyen ott marad a grafit nyoma, ahogy gyerekkorunkban. Az elveszett lélek képeskönyv, a szó legszebb és legnemesebb értelmében: képekkel elmesélt történet, pontosabban allegorikus mese, amelynek megalkotásában mindkét szerzőtársnak egyenrangú szerepe volt. Tokarczuk szövege mindösszesen egy oldalt tesz ki a könyvben, aztán átadja a teret a rajzolónak. Története belendíti az ingát, amelynek lassuló mozgását már a képek beszélik el. Tokarczuk ősi példázatokat idéző, szikáran előadott történetének mélységeit és árnyalatait Concejo bontja ki, így az az olvasó-nézőben is a képek nyelvén szólal meg.

Az elveszett lélek magyarországi megjelenése igazi unikumnak tekinthető, a világszerte hódító képkönyvek ugyanis mutatóban is alig jutnak el hozzánk. Hazai kiadása a Csirimojó Kiadónak köszönhető, amely az elmúlt években a régió progresszív képeskönyveit hozta el a magyar olvasóknak, köztük olyan ikonikus műveket, mint Petr Sís A fal című szubjektív történelemkönyvét a rendszerváltásról. A kiadót és a nyomdát dicséri az a műgond is, amellyel Concejo és Tokarczuk kötetét kivitelezték, követve az eredeti, 2017-es első lengyel kiadás könyvészeti minőségét.

A 2018-as irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Tokarczukot aligha kell bemutatni. Joanna Concejo nem kevésbé neves könyvillusztrátor. Egyedi, szimbolikus grafikai világának jellemző vonása a kézrajzokon keresztül kibontakozó borongós lírai szemlélet, amelynek középpontjában a generációs emlékezet és a természeti élmény áll. Saját vizuális világa olyan intenzív, hogy még az olyan klasszikus meséket is átformálja, mint a Vadhattyúk vagy a Piroska és a farkas. Legújabb könyve a tengerről, mint őselemről és ősélményről szól.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk