Kiállítás

Színkísérletek

Eperjesi Ágnes: Pont fordítva

A művész 1991-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán tipográfia, illetve az akkor induló fotó szakon, egyetemi képzése és „felnőtté válása” egybeesett tehát a rendszerváltás körüli, új lehetőségeket hordozó időszakkal.

Kézjegyét rajta hagyta a Nappali Ház folyóiraton és a Magyar Narancs első, nagy alakú, kétszínnyomásos lapszámain, de 1989-ben igen keresettek voltak, nem csak a turisták körében, a Budapestről készült fekete-fehér képeslapjai is. Pedig Eperjesi a fotográfiai képzést nem szerette; az egyetlen komoly hatással Maurer Dóra és az ő fotogramkurzusa volt rá. Nem érdekelte az optikai leképezés, sokkal inkább az elméletben és a fotogramban fedezte fel azt a művészeti lehetőséget, amely megfelel kutató és egyben kívülálló pozíciójának.

A fotogram, ahogy azt röviden a kiállítás címe is jelzi, olyan fotótechnikai médium segítsége nélkül készült fény-kép, amely közvetlenül a fotópapírra készül, így a fény sötét lesz, és a fény hiányából alakul ki a fekete, pozitív forma.

Eperjesi számos fotogramos művet készített, olyan nagy méretű, ismert műveket, mint az Inverzió (a mű elején és végén egy-egy talpnyom látható annak eredményeként, hogy a művész a kétméteres fotópapíron bukfencezett egyet), vagy említhetjük az újszülöttekkel készült sorozatát is.

A művész és az acb Galéria jóvoltából. Fotó: Tóth Dávid

Színes fotogramokat 2007-ben kezdett el készíteni (kísérleteit 2009-ben három, összefüggő kiállításon mutatta be), majd, mivel számára egy eredmény, egy sikeres színkeverési kísérlet nem a végcél, hanem „csupán” egy állomás, 2013 óta azzal kísérletezik, hogy a színes fényérzékeny anyagot önmagába hajtsa vissza. Ahogy a kiállításhoz írt kísérőszövegben is olvasható: „…így a képeken egyszerre rögzül egy színjelenség és képződik le ugyanennek a jelenségnek a térbelisége, torzulása, változékonysága, átmenetisége. Egyszersmind ez a visszahajtás és visszahajlás a fotópapíron megjelenő színek konfigurációjához is kulcsot ad.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.