Sajtófotókat szed le a netről, azután némi utánfényképezést és nagyítást követően modern mozaikként kirakja őket újrahasznosított műanyag pelletből, mely pont úgy néz ki (színes, darabos, szemétszerű), mint a darabokra töredezett mikroműanyagok, amelyek a félelmeink szerint lassan teljesen elöntenek minden négyzetcentimétert bolygónkon, beleértve az óceánokat is.
Yoon egyrészt (hol idillikus, hol drámai) tájképeket választ, lentikuláris felhők egy hegy felett, vizek, erdők, denevérek, gyárkémények, tájfunok, egy szép tornádótölcsér. Másrészt kevésbé bizalomgerjesztő politikusok már-már ikonikussá vált képeit veszi kezelésbe, műanyag zizi formájában megkapja a magáét Hszi Csin-ping, Trump vagy épp hazánk szeretett miniszterelnöke, és a világ többi, kifejezetten antipatikus vezetője: demokraták, hardcore diktátorok, meg az átmeneti szürke zóna ügyeskedői vegyesen. Yoon nem korunk divatos politológiai tipológiái szerint válogat. A mély alkotói iróniát és erős civilizációkritikát hordozó képek önkéntelen modelljeit látva (a művész és a szervezők intencióinak megfelelően) kétségtelenül eszünkbe juthat (sok más rossz dolog mellett) az emberek okozta klímaváltozás, és persze az is, hogy a világ vezetőihez e tárgyban intézett bármily jó szándékú üzenet is stílszerűen csak falra hányt pellet.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
