rés a présen

"A magyaroknak pozitív képe van a spanyol világról"

  • rés a présen
  • 2021. április 9.

Interaktív

Javier Valdivielso Odriozolával, a Cervantes Intézet igazgatójával beszélgettünk.

rés a présen: Honnan érkeztél Budapestre, az itteni intézet élére?

Javier Valdivielso Odriozola: Baszkföldön, San Sebastiánban születtem, ott éltem és ott tanultam az egyetem jogi karán. Baszk az anyanyelvem, és gyerekkoromtól tanultam a spanyolt. San Sebastián egy kulturálisan meglehetősen élénk város, jelentős film- és dzsesszfesztivállal, remek klasszikus zenei szcénával. Fiatalkorom óta részt vettem a város kulturális életében, és mindig is kulturális területen szerettem volna tevékenykedni. 1999-ben kezdtem el a Cervantes intézethálózatnak dolgozni, először Casablancában mint ügyintéző, de bedolgoztam levelezőként a római és a New York-i intézetnek is. Elsőként a szófiai kirendeltségen lettem igazgató, és 2019 szeptembere óta vezetem a budapesti intézetet.

rap: Mik a Cervantes Intézet fő tevékenységei?

JVO: Az intézet alapvető célja a spanyol nyelv és a spanyol kultúra népszerűsítése, szem előtt tartva azt a pánspanyol tényt, hogy a világ huszonegy országának hivatalos nyelve a spanyol. Mindezek érdekében a spanyol tanfolyamok szervezése a fő tevékenységünk. Nálunk minden korosztály tanulhatja a nyelvet, ugyanakkor szervezzük a hivatalos DELE nyelvvizsgát és a köz rendelkezésére bocsátjuk a spanyol irodalommal jól felszerelt könyvtárunkat, meg a spanyol, illetve latin kultúrá­hoz kötődő programjainkat.

rap: Hogyan jut el a spanyol nyelv, a kultúra most az érdeklődőkhöz?

JVO: Tavaly március óta, sok más intézményhez hasonlóan, mi is áthelyeztük az összes oktatási és kulturális tevékenységünket a virtuális térbe. A hirtelen váltáskor viszont azzal szembesültünk, hogy újra ki kell találnunk magunkat. Korszerűbb kommunikációs formákat kell felfedezni és alkalmazni egy korszerűbb közönség igényei szerint. Úgy gondolom, rengeteget tanultunk. Alig várjuk, hogy visszatérhessünk a személyes találkozásokhoz, de tudjuk, hogy ezután is fenn kell tartanunk, sőt fejlesztenünk kell az internetes aktivitásunkat és a közösségi hálózatainkat. A kulturális szféra sokat szenved a pandémia alatt. Minden támogatás szükséges a túléléshez. Ebben az időszakban nagyon fontos leszögeznünk, hogy a kultúra az életünk szerves része és a társadalom alappillére.

rap: Milyen programjaitok lesznek tavaszszal?

JVO: A tavasz virtuálisan indult, de reméljük, hogy mire véget ér, élőben is találkozhatunk a közönséggel. Amit mindenképpen megemlítenék: csatlakozunk a Budapest FotóFesztivál nyitó kiállításához, amelyet egy spanyol kulturális vállalkozás, a diChroma Photography készített. A március 27-től a Műcsarnokban látható tárlat egy különleges válogatást mutat be a New York-i Howard Greenberg Gallery gyűjteményéből, amelyen keresztül megismerhetjük a fotográfia 20. századi történetét. A kiállítás kurátora, a diChroma igazgatója, Anne Morin. Részt veszünk az OFF-Biennale Budapest fesztiválon, online filmvetítéseket és különféle workshopokat szervezünk. Ezekről bővebben a honlapunkon (budapest.cervantes.es) és a Facebook-oldalunkon lehet tájékozódni. Május végén a Nemzetközi Múzeumok Napja alkalmából, a Szépművészeti Múzeummal való együttműködésünk keretében lesz látogatható a Fedezd fel Zurbaránt című programunk, amely bemutatja a múzeum spanyol festményeinek hatalmas gyűjteményét. Lesznek ezen belül filmek, beszélgetések és tárlatvezetések is. Júniusban pedig nagyszabású programra készülünk, könyvtárunk névadója, Ernesto Sabato argentin író születésének 110. évfordulóján.

rap: Hogyan értékeled a spanyol–magyar kulturális kapcsolatokat?

JVO: Mindkét ország tagja az Európai Uniónak és a NATO-nak is, a kulturális kapcsolatok is fennállnak, de úgy gondolom, sok tennivaló van még ezen a téren. A magyaroknak eleve pozitív képe van a spanyol világról, mint a mediterráneum részéről, és érdeklődnek a spanyol nyelv iránt úgy is, mint második lehetséges világnyelv. A spanyolokat pedig izgatja a magyar kulturális élet, különös tekintettel az irodalomra. Szeretnénk összekötni a két kultúra alkotóit.

rap: Milyen hosszabb távú személyes terveid vannak?

JVO: A jövőmet egyelőre csak a Cervantes Intézettel összefüggésben látom. Nagy elkötelezettséget igényel ez a munka, és nehéz volna abbahagyni. Öt országban dolgoztam már ennek az intézménynek, de még mindig vágyom a minél több szakmai és személyes tapasztalatra. Majd meglátjuk, hogy beválnak-e a saját kreatív elgondolásaim.

rap: Mi volt a kedvenc szórakozásod gyerekkorodban?

JVO: A gyerekkori emlékeim a szülővárosomhoz, a tengerparthoz és a hegyekhez fűződnek. San Sebastiánnak három városi strandja van, amely a városlakók mindennapi életének a színtere, és persze magam is sokat jártam oda. Gyakran jártunk a családdal egy közeli, Castilla nevű kis faluba is, ahol a kedvenc foglalatosságom a gyümölcscsenés és a mezőn való szaladgálás volt.

 

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.