rés a présen

"A magyaroknak pozitív képe van a spanyol világról"

  • rés a présen
  • 2021. április 9.

Interaktív

Javier Valdivielso Odriozolával, a Cervantes Intézet igazgatójával beszélgettünk.

rés a présen: Honnan érkeztél Budapestre, az itteni intézet élére?

Javier Valdivielso Odriozola: Baszkföldön, San Sebastiánban születtem, ott éltem és ott tanultam az egyetem jogi karán. Baszk az anyanyelvem, és gyerekkoromtól tanultam a spanyolt. San Sebastián egy kulturálisan meglehetősen élénk város, jelentős film- és dzsesszfesztivállal, remek klasszikus zenei szcénával. Fiatalkorom óta részt vettem a város kulturális életében, és mindig is kulturális területen szerettem volna tevékenykedni. 1999-ben kezdtem el a Cervantes intézethálózatnak dolgozni, először Casablancában mint ügyintéző, de bedolgoztam levelezőként a római és a New York-i intézetnek is. Elsőként a szófiai kirendeltségen lettem igazgató, és 2019 szeptembere óta vezetem a budapesti intézetet.

rap: Mik a Cervantes Intézet fő tevékenységei?

JVO: Az intézet alapvető célja a spanyol nyelv és a spanyol kultúra népszerűsítése, szem előtt tartva azt a pánspanyol tényt, hogy a világ huszonegy országának hivatalos nyelve a spanyol. Mindezek érdekében a spanyol tanfolyamok szervezése a fő tevékenységünk. Nálunk minden korosztály tanulhatja a nyelvet, ugyanakkor szervezzük a hivatalos DELE nyelvvizsgát és a köz rendelkezésére bocsátjuk a spanyol irodalommal jól felszerelt könyvtárunkat, meg a spanyol, illetve latin kultúrá­hoz kötődő programjainkat.

rap: Hogyan jut el a spanyol nyelv, a kultúra most az érdeklődőkhöz?

JVO: Tavaly március óta, sok más intézményhez hasonlóan, mi is áthelyeztük az összes oktatási és kulturális tevékenységünket a virtuális térbe. A hirtelen váltáskor viszont azzal szembesültünk, hogy újra ki kell találnunk magunkat. Korszerűbb kommunikációs formákat kell felfedezni és alkalmazni egy korszerűbb közönség igényei szerint. Úgy gondolom, rengeteget tanultunk. Alig várjuk, hogy visszatérhessünk a személyes találkozásokhoz, de tudjuk, hogy ezután is fenn kell tartanunk, sőt fejlesztenünk kell az internetes aktivitásunkat és a közösségi hálózatainkat. A kulturális szféra sokat szenved a pandémia alatt. Minden támogatás szükséges a túléléshez. Ebben az időszakban nagyon fontos leszögeznünk, hogy a kultúra az életünk szerves része és a társadalom alappillére.

rap: Milyen programjaitok lesznek tavaszszal?

JVO: A tavasz virtuálisan indult, de reméljük, hogy mire véget ér, élőben is találkozhatunk a közönséggel. Amit mindenképpen megemlítenék: csatlakozunk a Budapest FotóFesztivál nyitó kiállításához, amelyet egy spanyol kulturális vállalkozás, a diChroma Photography készített. A március 27-től a Műcsarnokban látható tárlat egy különleges válogatást mutat be a New York-i Howard Greenberg Gallery gyűjteményéből, amelyen keresztül megismerhetjük a fotográfia 20. századi történetét. A kiállítás kurátora, a diChroma igazgatója, Anne Morin. Részt veszünk az OFF-Biennale Budapest fesztiválon, online filmvetítéseket és különféle workshopokat szervezünk. Ezekről bővebben a honlapunkon (budapest.cervantes.es) és a Facebook-oldalunkon lehet tájékozódni. Május végén a Nemzetközi Múzeumok Napja alkalmából, a Szépművészeti Múzeummal való együttműködésünk keretében lesz látogatható a Fedezd fel Zurbaránt című programunk, amely bemutatja a múzeum spanyol festményeinek hatalmas gyűjteményét. Lesznek ezen belül filmek, beszélgetések és tárlatvezetések is. Júniusban pedig nagyszabású programra készülünk, könyvtárunk névadója, Ernesto Sabato argentin író születésének 110. évfordulóján.

rap: Hogyan értékeled a spanyol–magyar kulturális kapcsolatokat?

JVO: Mindkét ország tagja az Európai Uniónak és a NATO-nak is, a kulturális kapcsolatok is fennállnak, de úgy gondolom, sok tennivaló van még ezen a téren. A magyaroknak eleve pozitív képe van a spanyol világról, mint a mediterráneum részéről, és érdeklődnek a spanyol nyelv iránt úgy is, mint második lehetséges világnyelv. A spanyolokat pedig izgatja a magyar kulturális élet, különös tekintettel az irodalomra. Szeretnénk összekötni a két kultúra alkotóit.

rap: Milyen hosszabb távú személyes terveid vannak?

JVO: A jövőmet egyelőre csak a Cervantes Intézettel összefüggésben látom. Nagy elkötelezettséget igényel ez a munka, és nehéz volna abbahagyni. Öt országban dolgoztam már ennek az intézménynek, de még mindig vágyom a minél több szakmai és személyes tapasztalatra. Majd meglátjuk, hogy beválnak-e a saját kreatív elgondolásaim.

rap: Mi volt a kedvenc szórakozásod gyerekkorodban?

JVO: A gyerekkori emlékeim a szülővárosomhoz, a tengerparthoz és a hegyekhez fűződnek. San Sebastiánnak három városi strandja van, amely a városlakók mindennapi életének a színtere, és persze magam is sokat jártam oda. Gyakran jártunk a családdal egy közeli, Castilla nevű kis faluba is, ahol a kedvenc foglalatosságom a gyümölcscsenés és a mezőn való szaladgálás volt.

 

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.