Kiállítás

Szellemidézés

Bede Kincső: Három színt ismerek a világon

Képzőművészet

A fiatal művész, Bede Kincső (1995) ismertsége már nemzetközi szinten is mérhető. Műveiről rendszeresen és elismeréssel írnak a nemzetközi sajtóban, a Capa központ a 2021-es FUTURES – Európai Fotográfiai Platform tehetségei közé válogatta.

Tavaly a párizsi fotóművészeti vásáron a fiatal fotóművészek számára kiírt Carte Blanche pályázat négy nyertesének egyikeként művei szerepeltek a Gare du Nord vasútállomáson, illetve a Grand Palais-ben megrendezett nagyszabású kiállításokon. A magyar fotós Párizsban bemutatott képanyagát később Hollandiában is kiállították, lévén a BredaPhoto kurátorai beválasztották a 10 New Talent 2020 tehetségprogramjába. Bede Kovásznán született, és a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen tanult filmvágást. A Párizsban és a ToBe Galériában bemutatott, 2019–2020-as anyag valójában a MOME fotográfia szakán készített mestermunkája.

A sorozatból a kiállításon 14 plusz 1 mű szerepel. A plusz egy munka a sorozat esszenciája, a kinagyított, és a kiállítótér egyik sarkának a falára applikált „megtört” fotón egy (szintén) összetört Dacia látható. Az autó a művész édesapjáé volt. A baleset után Bede megkérte, hogy addig ne vitessék el a roncsot, amíg le nem fotózta (talán mementóként, hogy bármikor elveszthetjük közeli szeretteinket). A sorozat két szempontból is személyes. A fotókon a művész és unokatestvére (Gabici), illetve (nem felismerhetően) az öccse jelenik meg, maga az anyag pedig a személyes családtörténeten át- vagy megszűrt, jellegzetesen kelet-közép-európai traumatörténet feldolgozására tett kísérlet. A cím egy idézet: a szocialista Románia himnuszának első sora. A fal felé forduló, kucsmás férfi fel is idézi a szocialista Románia végnapjait, Nicolae Ceau­şescu kivégzését. Bede olyan eseményekre utal a képeken, amelyeket csak másodkézből ismer, mégis, a szülei tapasztalatai, félelmei, titkai egyfajta feldolgozatlan örökségként benne is tovább élnek. A román titkosszolgálat működése, a titkok (nyelv, hit) őrzése rémálmokat és paranoiát plántált a következő nemzedékbe is. Ez a szocialista utódállamok egyik sajátossága is (én például még mindig remegek belül, ha határőrrel vagy rendőrrel találkozom).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.