Szellemidézés

Bede Kincső: Három színt ismerek a világon

A fiatal művész, Bede Kincső (1995) ismertsége már nemzetközi szinten is mérhető. Műveiről rendszeresen és elismeréssel írnak a nemzetközi sajtóban, a Capa központ a 2021-es FUTURES – Európai Fotográfiai Platform tehetségei közé válogatta.

Tavaly a párizsi fotóművészeti vásáron a fiatal fotóművészek számára kiírt Carte Blanche pályázat négy nyertesének egyikeként művei szerepeltek a Gare du Nord vasútállomáson, illetve a Grand Palais-ben megrendezett nagyszabású kiállításokon. A magyar fotós Párizsban bemutatott képanyagát később Hollandiában is kiállították, lévén a BredaPhoto kurátorai beválasztották a 10 New Talent 2020 tehetségprogramjába. Bede Kovásznán született, és a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen tanult filmvágást. A Párizsban és a ToBe Galériában bemutatott, 2019–2020-as anyag valójában a MOME fotográfia szakán készített mestermunkája.

A sorozatból a kiállításon 14 plusz 1 mű szerepel. A plusz egy munka a sorozat esszenciája, a kinagyított, és a kiállítótér egyik sarkának a falára applikált „megtört” fotón egy (szintén) összetört Dacia látható. Az autó a művész édesapjáé volt. A baleset után Bede megkérte, hogy addig ne vitessék el a roncsot, amíg le nem fotózta (talán mementóként, hogy bármikor elveszthetjük közeli szeretteinket). A sorozat két szempontból is személyes. A fotókon a művész és unokatestvére (Gabici), illetve (nem felismerhetően) az öccse jelenik meg, maga az anyag pedig a személyes családtörténeten át- vagy megszűrt, jellegzetesen kelet-közép-európai traumatörténet feldolgozására tett kísérlet. A cím egy idézet: a szocialista Románia himnuszának első sora. A fal felé forduló, kucsmás férfi fel is idézi a szocialista Románia végnapjait, Nicolae Ceau­şescu kivégzését. Bede olyan eseményekre utal a képeken, amelyeket csak másodkézből ismer, mégis, a szülei tapasztalatai, félelmei, titkai egyfajta feldolgozatlan örökségként benne is tovább élnek. A román titkosszolgálat működése, a titkok (nyelv, hit) őrzése rémálmokat és paranoiát plántált a következő nemzedékbe is. Ez a szocialista utódállamok egyik sajátossága is (én például még mindig remegek belül, ha határőrrel vagy rendőrrel találkozom).