Kiállítás

Ló a kútban

Középpontban a középkor 5.0

Tudomány

A Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma 2016 óta rendezi meg ezt a kiállítást: mindig az előző év legfontosabb fővárosi (azon belül speciálisan középkori) régészeti ásatásainak szinte még „földszagú” leleteit tárják elénk.

A mostani tárlat alcíme, az Ásótól a vitrinig utal arra is, hogy a nézők bepillantást nyerhetnek a feltárt anyag feldolgozási munkájába is. Pusztán a leleteket (mondjuk, egy míves ablakrácsot, két különböző anyagból készült őrlőkövet, fém, üveg és kerámia használati tárgyakat vagy állatcsontokat) látva ugyanis a szakembereknek is további vizsgálatokra és restaurátori munkákra van szükségük ahhoz, hogy megerősíteni vagy cáfolni tudják a kiinduló hipotéziseiket.

 
Középpontban a középkor 5.0 Budapesti Történeti Múzeum
Fotó: Keppel Ákos
 

E megoldásaiban is újdonságokkal szolgáló, helyenként a képregények stílusában megrajzolt, virtuálisan is körbejárható virtuális tárlat az ásatások élményét lenne hivatott érzékeltetni (Kurátor: Terei György; projektvezető: Sudár Balázs; látványterv: Lukácsy Anikó, kivitelezés: Iceteam-Design Kft.). S ebbéli küldetésének meg is felel, a látogató pusztán a kurzor mozgatásával lépcsőn jut el egy kút kávájáig, ahonnan a mélybe pillantva elé tárul egy lócsontváz, pontosan úgy, ahogy a régészek ráleltek a Frankel Leó úti Irgalmasrendi Kórház udvarának feltárása során. E lelet kapcsán még sok a nyitott kérdés: kik, a 15–16. századon belül pontosan mikor, s főleg miért gyömöszölték bele egy ekkora állat tetemét a mindössze 150 centi átmérőjű kútba? Talán nem használták már, így jó volt improvizált sírnak is? Netalán a vizét akarták elszennyezni? A válaszokhoz nem árt majd szemrevételezni a többi, szintén a kútban talált állatcsontot sem.

A mostani tárlaton nyolc – 2019-ben zajló fővárosi – ásatás anyagát mutatják be. Terei György régész, a kiállítás kurátora is megerősíti, hogy egy sűrűn beépített, leaszfaltozott nagyvárosban leginkább építkezések, ingatlanfejlesztések és közműcserék révén juthatnak közelebb az archeológusok az esetleges leletekhez. Ilyen esetben az ásatás költségeit az állja, akinek érdekében áll megbolygatni a földet (megjegyeznénk: a csupán a beruházók érdekeit néző legújabb szabályozás értelmében a jövőben még a semminél is kevesebbet kell fizetniük).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.