Kiállítás

Ló a kútban

Középpontban a középkor 5.0

Tudomány

A Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma 2016 óta rendezi meg ezt a kiállítást: mindig az előző év legfontosabb fővárosi (azon belül speciálisan középkori) régészeti ásatásainak szinte még „földszagú” leleteit tárják elénk.

A mostani tárlat alcíme, az Ásótól a vitrinig utal arra is, hogy a nézők bepillantást nyerhetnek a feltárt anyag feldolgozási munkájába is. Pusztán a leleteket (mondjuk, egy míves ablakrácsot, két különböző anyagból készült őrlőkövet, fém, üveg és kerámia használati tárgyakat vagy állatcsontokat) látva ugyanis a szakembereknek is további vizsgálatokra és restaurátori munkákra van szükségük ahhoz, hogy megerősíteni vagy cáfolni tudják a kiinduló hipotéziseiket.

 
Középpontban a középkor 5.0 Budapesti Történeti Múzeum
Fotó: Keppel Ákos
 

E megoldásaiban is újdonságokkal szolgáló, helyenként a képregények stílusában megrajzolt, virtuálisan is körbejárható virtuális tárlat az ásatások élményét lenne hivatott érzékeltetni (Kurátor: Terei György; projektvezető: Sudár Balázs; látványterv: Lukácsy Anikó, kivitelezés: Iceteam-Design Kft.). S ebbéli küldetésének meg is felel, a látogató pusztán a kurzor mozgatásával lépcsőn jut el egy kút kávájáig, ahonnan a mélybe pillantva elé tárul egy lócsontváz, pontosan úgy, ahogy a régészek ráleltek a Frankel Leó úti Irgalmasrendi Kórház udvarának feltárása során. E lelet kapcsán még sok a nyitott kérdés: kik, a 15–16. századon belül pontosan mikor, s főleg miért gyömöszölték bele egy ekkora állat tetemét a mindössze 150 centi átmérőjű kútba? Talán nem használták már, így jó volt improvizált sírnak is? Netalán a vizét akarták elszennyezni? A válaszokhoz nem árt majd szemrevételezni a többi, szintén a kútban talált állatcsontot sem.

A mostani tárlaton nyolc – 2019-ben zajló fővárosi – ásatás anyagát mutatják be. Terei György régész, a kiállítás kurátora is megerősíti, hogy egy sűrűn beépített, leaszfaltozott nagyvárosban leginkább építkezések, ingatlanfejlesztések és közműcserék révén juthatnak közelebb az archeológusok az esetleges leletekhez. Ilyen esetben az ásatás költségeit az állja, akinek érdekében áll megbolygatni a földet (megjegyeznénk: a csupán a beruházók érdekeit néző legújabb szabályozás értelmében a jövőben még a semminél is kevesebbet kell fizetniük).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.