Festőnők a Rijksmuseumban

Megtalált világ

Képzőművészet

Az amszterdami Rijksmuseum a nemzetközi nőnap alkalmából jelentette be, hogy története során először három festőnő, Judith Leyster, Rachel Ruysch és Gesina ter Borch egy-egy képét is elhelyezik az intézmény dísztermében.

Az Eregalerij a Rijskmuseum 1885-ben átadott eklektikus épületének első emeleti oszlopos díszterme az intézmény kiemeltnek tartott alkotásainak bemutatására szolgál, s itt eddig csak férfiak – Rembrandt, Vermeer, Jan Steen és Frans Hals – műveit láthattuk, köztük a gyűjtemény leghíresebb darabjával, a múzeum jelképeként is szolgáló Éjjeli őrjárattal. E műalkotások közé került most a három női alkotó egy-egy munkája, felmutatva, hogy a 17. századi Hollandiában számos nő dolgozott festőként, és hozott létre férfi kollégáié­hoz mérhető életművet.

A közös élmény

Az 1600-as évek első felében alkotó Judith Leyster képeivel korábban elsősorban az Amszterdamtól mindössze húsz kilométerre fekvő kisvárosban, Haarlemben lehetett találkozni a Frans Hals nevét viselő helyi múzeum gyűjteményében a névadón túl olyan alkotók, mint Jan Steen, Bartholomeus van der Helst vagy Jacob van Ruisdael képei között. Bár korának népszerű művésze volt, 1660-ban bekövetkezett halála után úgy megfeledkeztek róla, mintha soha nem is létezett volna. „Ez a láthatóságról szól” – nyilatkozta az Artnet Newsnak a Rijksmuseum döntése kapcsán Jenny Reynaerts, az intézmény egyik kurátora, aki egyben részt vesz abban a négy évre tervezett kutatási programban, amely azt vizsgálja, milyen szerepet játszottak a nők a holland kultúrtörténetben. A női művészek ugyanis, bár mindig léteztek, a történelem során sokkal kevésbé váltak láthatóvá, mint férfi kollégáik. Gyakran intézték el őket azzal, hogy amatőrök, és csupa „női témát” dolgoznak fel. De gyakran tulajdonították a műveiket egy-egy férfi hozzátartozójuknak, az apjuknak, a férjüknek vagy valamelyik tanáruknak is. Pontosan ez történt Leysterrel is, akinek a festményei közül A szerenádot láthatja majd a közönség az Eregalerij falán, ha a lezárások után újra kinyit a múzeum. Több képét sokáig a férje, Jan Miense Molenaer, másokat a kollégája, Frans Hals műveinek tartották, újkori felfedezése is azzal indult, hogy egy állítólagos Hals-képen azonosították Leyster jellegzetes, csillagos szignóját.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.