Festőnők a Rijksmuseumban

Megtalált világ

Képzőművészet

Az amszterdami Rijksmuseum a nemzetközi nőnap alkalmából jelentette be, hogy története során először három festőnő, Judith Leyster, Rachel Ruysch és Gesina ter Borch egy-egy képét is elhelyezik az intézmény dísztermében.

Az Eregalerij a Rijskmuseum 1885-ben átadott eklektikus épületének első emeleti oszlopos díszterme az intézmény kiemeltnek tartott alkotásainak bemutatására szolgál, s itt eddig csak férfiak – Rembrandt, Vermeer, Jan Steen és Frans Hals – műveit láthattuk, köztük a gyűjtemény leghíresebb darabjával, a múzeum jelképeként is szolgáló Éjjeli őrjárattal. E műalkotások közé került most a három női alkotó egy-egy munkája, felmutatva, hogy a 17. századi Hollandiában számos nő dolgozott festőként, és hozott létre férfi kollégáié­hoz mérhető életművet.

A közös élmény

Az 1600-as évek első felében alkotó Judith Leyster képeivel korábban elsősorban az Amszterdamtól mindössze húsz kilométerre fekvő kisvárosban, Haarlemben lehetett találkozni a Frans Hals nevét viselő helyi múzeum gyűjteményében a névadón túl olyan alkotók, mint Jan Steen, Bartholomeus van der Helst vagy Jacob van Ruisdael képei között. Bár korának népszerű művésze volt, 1660-ban bekövetkezett halála után úgy megfeledkeztek róla, mintha soha nem is létezett volna. „Ez a láthatóságról szól” – nyilatkozta az Artnet Newsnak a Rijksmuseum döntése kapcsán Jenny Reynaerts, az intézmény egyik kurátora, aki egyben részt vesz abban a négy évre tervezett kutatási programban, amely azt vizsgálja, milyen szerepet játszottak a nők a holland kultúrtörténetben. A női művészek ugyanis, bár mindig léteztek, a történelem során sokkal kevésbé váltak láthatóvá, mint férfi kollégáik. Gyakran intézték el őket azzal, hogy amatőrök, és csupa „női témát” dolgoznak fel. De gyakran tulajdonították a műveiket egy-egy férfi hozzátartozójuknak, az apjuknak, a férjüknek vagy valamelyik tanáruknak is. Pontosan ez történt Leysterrel is, akinek a festményei közül A szerenádot láthatja majd a közönség az Eregalerij falán, ha a lezárások után újra kinyit a múzeum. Több képét sokáig a férje, Jan Miense Molenaer, másokat a kollégája, Frans Hals műveinek tartották, újkori felfedezése is azzal indult, hogy egy állítólagos Hals-képen azonosították Leyster jellegzetes, csillagos szignóját.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.