Kiállítás

Kinek az emlékei?

Hermann Ildi: szerint a világ

  • Erdei Krisztina
  • 2021. május 5.

Képzőművészet

A kiállítást nézve az lehet a benyomásunk, hogy a fotográfus a múlthoz fűződő viszonyunkat, annak különböző rétegeit a fotográfia dokumentatív jellegének változásaival összefüggésben, karakteres példákon, személyes történeteken keresztül tette próbára viszonylag rövid, de annál tartalmasabb munkássága során.

Emlékeink hol tágabb enteriőrökben, hol néhány tárgy együttesében, hol testekre tetovált rajzok, hol pedig narráció formájában őrzik személyes kötődésünket a múltunkhoz, a régmúlt eseményeihez, a kultúránkhoz magához. A kiállítás kurátorai, Csizek Gabriella és Somogyi Zsófia a fotóművész halála után két évvel először mutattak be válogatást Hermann munkáiból, egy immár lezárt életmű jellegzetes töredékeinek rendezésére törekedve, egészen az első, már saját vizuális nyelvet bontogató Közeg című munkától a befejezetlenül maradt Hiányzó történetek címet viselő sorozatig.

A megjelenő nyolc projekt mindegyikéből láthattunk már korábban képeket valamilyen formában, de kifejezetten kiállítási körülmények között először jelenik meg az Emberek – New York, London és a Tetoválások című széria. Ez utóbbi lazán és nyers egyértelműséggel fotózott képeit Hermann a közösségi és online médiában osztotta meg korábban, talán maga sem volt biztos benne, hogy egy galériában is helye lehet a kurátorok szerint „kiapadhatatlan kíváncsisággal” készült fotóknak, amelyek „komoly kor- és kórképet adnak” környezetünkről. A snapshot jellegű pillanatképeket ezúttal különböző, az ábrázolt minták giccses túlzásaira rímelő képkeretekben láthatjuk. Ahogy a Balaton-parti panorámát kitakaró tetoválások, úgy Hermann számos egyéb munkája is könnyen átültethető volt a média felületeire, tőmondatos, éles állításaik érthetően hozták létre a kapcsolatot a felmutatni kívánt összefüggések között. Így ezek a felsorolt (bemutatott) példák mennyisége által megkérdőjelezhetetlenné váltak, illetve a szubjektív vizuális megfogalmazásuk ellenére objektív tényeknek mutatkoznak.

 
Az Emberek – New York, London sorozatból

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.