Kiállítás

Kinek az emlékei?

Hermann Ildi: szerint a világ

  • Erdei Krisztina
  • 2021. május 5.

Képzőművészet

A kiállítást nézve az lehet a benyomásunk, hogy a fotográfus a múlthoz fűződő viszonyunkat, annak különböző rétegeit a fotográfia dokumentatív jellegének változásaival összefüggésben, karakteres példákon, személyes történeteken keresztül tette próbára viszonylag rövid, de annál tartalmasabb munkássága során.

Emlékeink hol tágabb enteriőrökben, hol néhány tárgy együttesében, hol testekre tetovált rajzok, hol pedig narráció formájában őrzik személyes kötődésünket a múltunkhoz, a régmúlt eseményeihez, a kultúránkhoz magához. A kiállítás kurátorai, Csizek Gabriella és Somogyi Zsófia a fotóművész halála után két évvel először mutattak be válogatást Hermann munkáiból, egy immár lezárt életmű jellegzetes töredékeinek rendezésére törekedve, egészen az első, már saját vizuális nyelvet bontogató Közeg című munkától a befejezetlenül maradt Hiányzó történetek címet viselő sorozatig.

A megjelenő nyolc projekt mindegyikéből láthattunk már korábban képeket valamilyen formában, de kifejezetten kiállítási körülmények között először jelenik meg az Emberek – New York, London és a Tetoválások című széria. Ez utóbbi lazán és nyers egyértelműséggel fotózott képeit Hermann a közösségi és online médiában osztotta meg korábban, talán maga sem volt biztos benne, hogy egy galériában is helye lehet a kurátorok szerint „kiapadhatatlan kíváncsisággal” készült fotóknak, amelyek „komoly kor- és kórképet adnak” környezetünkről. A snapshot jellegű pillanatképeket ezúttal különböző, az ábrázolt minták giccses túlzásaira rímelő képkeretekben láthatjuk. Ahogy a Balaton-parti panorámát kitakaró tetoválások, úgy Hermann számos egyéb munkája is könnyen átültethető volt a média felületeire, tőmondatos, éles állításaik érthetően hozták létre a kapcsolatot a felmutatni kívánt összefüggések között. Így ezek a felsorolt (bemutatott) példák mennyisége által megkérdőjelezhetetlenné váltak, illetve a szubjektív vizuális megfogalmazásuk ellenére objektív tényeknek mutatkoznak.

 
Az Emberek – New York, London sorozatból

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.