A magyar államot nem érdekli, hogy Szentendrénél rákkeltő anyagok veszélyeztetik 90 ezer ember egészségét

  • Magyar Krisztián
  • 2017. március 25.

Kis-Magyarország

Mérgező anyagok szivárognak a Duna és a környék ivóvizét biztosító kutak felé Szentendrénél. Az állami hatóságok régóta tudnak a szennyezésről, mégsem történik semmi. Baranyi Krisztina, az Együtt környezetvédelmi szakpolitikusa vette elő az ügyet, vele beszélgettünk a témáról.

magyarnarancs.hu: A napokban tartott szentendrei sajtótájékoztatóján azt állította, hogy a 90 ezer embert ellátó vízbázis évtizedek óta veszélyben van, hiszen az ivóvizet szolgáltató kutak közelében rákkeltő anyag található a felszín alatti vízben.

Baranyi Krisztina: Felháborító az a nemtörődömség, amivel egyes hatóságok kezelik ezt az ügyet, hiszen régóta lehet tudni, hogy a szentendrei volt szovjet laktanya területéről származó rákkeltő és mutagén anyagok, egyebek közt vinil-klorid található a vízbázis közvetlen közelében. Ez egy olyan szennyeződés, amely az idő előrehaladtával egyre nagyobb koncentrációban és kiterjedésben jelenik meg. Felfoghatatlan, hogy az állam eddig érdemben miért nem lépett ebben az ügyben, hiszen itt közel 100 ezer ember egészségéről van szó, közel húsz település lakói innen kapják az ivóvizet. Folyamatosan nő a vinil-klorid és más klórozott szénhidrogének által szennyezett talajvíz kiterjedése, a szennyezés egyenesen a Duna és a kutak felé halad. Mire várnak, hogy bekövetkezzen a tragédia?

magyarnarancs.hu: Vagyis a hatóságok tisztában vannak azzal, hogy milyen veszélyes anyagok vannak egy fontos ivóvízbázis és a Duna közelében, ennek ellenére nem történik semmi?

BK: Pontosan, illetve annyi történt még a szovjet csapatok kivonulása után, 1992–93-ban, hogy a laktanya területének felső talajrétegét megtisztították, de akkor a klórozott szénhidrogéneket meg sem találták, csak a kiömlött olajat, nehézfémeket takarították el. Elvileg kármentesítették a területet, de ez nem volt megfelelő, nem minden anyag jelenlétét vették észre. Ez a szennyezés a talajvízzel terjed, el is érte a vízmű kútjainak egy részét, az egyre növekvő veszély miatt le is zárták azokat a kutakat, de ahelyett, hogy a kármentesítést megkezdték volna, úgy voltak vele, hogy van még elég másik kút, nagy a vízbázis, így ki tudják szolgálni az ivóvízigényt. Természetesen nem csak úgy magamtól találtam ki ezeket, hiszen vizsgálatok eredményei mutatják ki a problémát, mint ahogy azt is, hogy előbb-utóbb a szennyeződés el fog érni a többi ivóvízkútig. Annyit tudunk, hogy az illetékes környezetvédelmi hatóság és a vízügy is vizsgálta a szennyezést, mindenki felszólította a vízműveket, hogy fokozottabban ellenőrizzék a kutak vizét, és ha szükség van rá, zárják is be azokat. Ott tartunk, hogy mindenki felhívja a figyelmet a veszélyre, de kármentesítés nem történik.

magyarnarancs.hu: Tehát reális annak a veszélye, hogy a szennyezés bekerül az ivóvízbe?

BK: Persze, ezért is felháborító, hogy nem védekezik senki. Többször megállapították, hogy veszélyezteti a vízbázist a szennyeződés, de ezen kívül semmi sem történik.

false

Baranyi Krisztina

Fotó: Sióréti Gábor

magyarnarancs.hu: Ez hogyan lehetséges?

BK: Sokféle verziót hallottam már, mindenki elismeri, hogy kármentesíteni kell, mégpedig azonnal, az állami felelősség sem kérdéses, de van az államnak egy jogvitája egy civil szervezettel, amelynek hasznosításra odaadták a volt szovjet laktanya területét. A feltételezések szerint e miatt a per miatt nem történt még semmi, miközben ennek semmi jelentősége nincs a megoldás szempontjából, könnyen el lehetne végezni a munkát. Az biztos, hogy 2015-ben és 2016-ban is felhívták az illetékes minisztérium figyelmét arra, hogy muszáj lenne már lépni. A kormányhivatal javasolta, hogy valamilyen uniós program keretéből kármentesítsék a laktanyát, de az EU-s pénzek is végesek, és legalább ötven ilyen ügyet láttam, amit korábban már a Földművelésügyi Minisztérium figyelmébe ajánlottak. De vannak olyan akut problémák – mint ahogy egyebek közt az Illatos úti szennyezés is volt –, amikor nem elég az Európai Unió pénzére várni, hanem saját forrásból meg kell oldani, különben ilyen veszély fenyeget, hogy az ivóvízbázist is eléri a szennyeződés.

magyarnarancs.hu: Micsoda pontosan ez a vinil-klorid, és hogyan került oda?

BK: Ez egy klórozott szénhidrogén-bomlástermék, és olyan módon került oda, hogy évtizedeken keresztül ott tisztították a Magyarországon állomásozó szovjet tankokat. Ezeket nagyon erős oldószerekkel mosták, amelyek évtizedekig folytak bele a talajba, és ott elkezdtek bomlani, azok bomlástermékei a most is fellelhető rákkeltő, akut mérgezést okozó és mutagén anyagok.

magyarnarancs.hu: A kutakból kinyert ivóvíz tisztítása során ezek a veszélyes anyagok kiszűrhetők?

BK: Amikor megjelent ez a szennyeződés a szentendrei vízbázis régi kútjaiban, akkor azokat azonnal lezárták, így inkább azt gondolom, hogy nem szűrhető ki az ivóvízből. Ha pedig igen, akkor nagyon nagy költséggel. Igazából csak találgatni tudok, de a lezárások elég árulkodók.

magyarnarancs.hu: Az egészségügyi határérték ötszázszorosáról is beszélt, ezeket milyen mérésekből tudja?

BK: Ezek teljesen hivatalos, a környezetvédelmi hatóság és a vízügy által megállapított adatok. Több helyen mértek, a volt laktanya területén, illetve a környéken is, és akadt, ahol csak tízszeres, de volt, ahol ötszázszoros határérték-túllépés volt. Tudni kell erről az anyagról, hogy nem a víz tetején lebeg, hanem mélyedésekben, tócsákban is megül, így nem azonos mérési eredményeket produkál.

magyarnarancs.hu: Hogyan lehet ezt eltüntetni?

BK: Több szakember szerint egy nem is annyira vészesen drága eljárással, tehát nem kell itt milliárdokra, de még talán százmilliókra sem gondolni.

magyarnarancs.hu: Akkor még inkább áll a kérdés, hogy ez miért nem történt meg eddig?

BK: Mert Magyarországon jelenleg a környezetvédelem senkit nem érdekel. Nemhogy minisztériuma, de önálló államtitkára sincs a területnek. Úgy tűnik, a kormánynak a legkisebb gondja is nagyobb a környezetvédelmi problémáknál.

magyarnarancs.hu: És a vízművek?

BK: Annyit közöltek, hogy rendszeresen mérik a használt kutak vízminőségét, problémát nem észlelnek.

A Greenpeace szerint is rákkeltő anyagok vannak a területen

A laktanyától délre, a térség regionális vízellátásában jelentős szerepet játszó vízműkutak találhatók, ahonnan a Duna Menti Regionális Vízmű Zrt. 16 település 90 ezer lakosának ivóvízellátását biztosítja. A terület sérülékeny ivóvízbázis – írja pénteken megjelent összesítésében a Greenpeace.

A szervezet megemlíti, hogy a szénhidrogén-szennyezés észlelése után 1999-ben az ún. régi déli kútcsoport működését le is állították, mert az ivóvízben a szénhidrogének koncentrációja lényegesen meghaladta a megengedett határértékeket.

A klórozott alifás szénhidrogének között van rákkeltő és mutagén hatású anyag, mások pedig károsítják a központi idegrendszert, máj- és veseműködési zavarokat, valamint bőr- és nyálkahártya-irritációt okoznak. A volt laktanya területét jelenleg tűzoltók használják gyakorlatozásra, és a helyszín bizonyos részeit lézerharcjátékra alakították át.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.