Csütörtök délelőtt nagy a forgolódás az ormánsági Gilvánfán, amelynek aznapi VIP-kínálatát egy nagyváros is megirigyelhetné. Elvégre még Pécsett is eseményszámba megy egy kormánybiztos (Tiffán Zsolt, az Ős-Dráva program felelőse), egy kormánymegbízott (Hargitai János) és egy helyettes államtitkár (Szaló Péter a Belügyminisztériumból) együttes megjelenése. Gilvánfa 380 lakója persze akár meg is szokhatta a nagyságok megjelenését, hiszen nem olyan régen Izrael nagykövete tette tiszteletét náluk, ám a mai nap több egy protokolleseménynél: elvégre most adják át azt a nyolc házat, amely az év eleje óta 21 helyi család álmainak állandó szereplője.
Nem a csókosoknak
2013 elején hozott döntést a Belügyminisztérium és a Baranya Megyei Munkaügyi Központ a helyi közmunkaprogram kiterjesztéséről. Ennek keretében a gilvánfai közmunkások professzionális segítséggel és 70 millió forintból házakat építhettek. Az elképzelés szerint ezzel két legyet ütöttek egy csapással: a gilvánfaiak bebizonyították, hogy a közmunkaprogram keretében is létre lehet hozni tartós értékeket, ráadásul az igencsak elkeserítő helyi lakáshelyzeten is segítettek valamit.
| ||
A falut járva több olyan családdal is találkozunk, akik megpályázták az új házakat: egy kétgyermekes fiatal pár jelenleg havi 15 ezer forintot fizet egy vizesblokk nélküli, konyhából és szobából álló „albérletért”. Az ő helyzetük még mindig lényegesen jobb, mint egy másik fiatal családé, akik tizedmagukkal laknak egy lepusztult házban. A most felépített házakhoz ráadásul kis kert is tartozik majd, így nem is csoda a közel háromszoros túljelentkezés. A pletyka pedig már terjed: „csókosok” kapják meg a házakat mind.
A kételyeket Palkó László alpolgármester igyekszik eloszlatni kérdésünkre, akinek elmondása szerint rászorultsági alapon, egy összetett bírálati rendszer szerint osztják ki a házakat. Igaz, rászorultsági alapon nehéz válogatni egy olyan faluban, ahol – ahogy az alpolgármester is mondja – „mindenki rászorul”. Így az egyéb szempontok is döntők: kik azok, akik beköltözésük után karbantartják a házat, és gondozzák kertjüket. „Megbízhatóak, életrevalóak, szeretnek dolgozni” – sorolja az ideális lakók tulajdonságait Palkó, aki azt sem rejti véka alá, hogy ezzel „kifelé” is bizonyítani akarják, hogy a helyiek képesek gondozni a rájuk bízott értékeket. A háromezer forintos bérleti díj fizetése mellett ez is elvárás, akiknek pedig ez nem megy, azok elveszthetik a házat.
Földi mennyország
42 négyzetméter, egy szoba, konyha és külön fürdőszoba – ez ma már a földi mennyországot jelenti Gilvánfán, miközben a jelenlegi szabályok szerint szocpol. támogatással csak 60 négyzetméter feletti alapterületű ingatlant lehetne építeni két- avagy többgyermekes családoknak. Az előírások kevésbé érdeklik az ünnepélyes átadás után az új házak megnézésére összegyűlt helyieket. „Milyen szép ez a fürdőszoba!” – sóhajt egy idősebb gilvánfai. A vízvezeték az öröm mellett feszültségek forrása is a faluban, miután a telep másik oldalán élők azt tapasztalhatták, hogy miközben az új házakba bekötötték a vizet, hozzájuk a vezeték továbbra sem ért el.
| ||
„A legnagyobb ellenségem is beköltözhetne ide, tőle se sajnálnék semmit, csak a vizet!” – mondja egy, az örömteli nyüzsgést a saját udvaráról figyelő asszony, aki néhány évvel ezelőtt aláírásokat gyűjtött a víz bekötése érdekében – kevés sikerrel. Így a frissen beköltözőket külön fürdőszoba várja, a többiek a telepi bejáratnál található csapról hordják továbbra is a vizet. „Ide jövő márciusban kötjük be a vizet az ivóvízminőség-javító program keretében” – hűti az indulatokat az alpolgármester. Szavait a lakók hiszik is, meg nem is.
| ||
A heves viták övezte közmunkaprogramból a gilvánfaiak kétségkívül a lehető legtöbbet hozták ki: a helyi közmunkások végzik az egész Ormánságban a rendszerváltás óta totálisan elhanyagolt vízelvezető árkok karbantartását. (Ennek országos szintre való kiterjesztése révén valószínűleg kevesebbet kellene olvasnunk a minden évben óriási károkat okozó belvízről.) A településen megvalósult a teljes foglalkoztatás, és az ironikus felhangok ellenére is érezhető a közhangulat javulása a korábban magyar viszonylatban is kiugró szegénységéről és belviszályairól ismert faluban.
Az asszony szava szent
Azzal azonban a helyiek is tisztában vannak, hogy ez önmagában kevés. Hosszú távon csak valamilyen tényleges gazdasági tevékenység tud segíteni Gilvánfán. Nem véletlen, hogy Palkó László alpolgármester álmaiban egy olyan sertéstelep szerepel, amely amellett, hogy munkát adna a helyieknek, a környező településeken működő intézményeket is ellátná hússal. Ám ennek realitása egyelőre csekély, és hiába szerez egyre több gilvánfai fiatal szakmát a helyi tanoda segítségével, elhelyezkedni esélyük sincs a környéken.
| ||
A realitást érzékelteti a tanodaprogram részeként néhány évvel ezelőtt készített felmérés, amelyen a helyiek többsége úgy nyilatkozott: ha lehetősége nyílna rá, elhagyná Gilvánfát. Így az új házak kapcsán érzett örömöt is beárnyékolja a közmunkaprogram által csak időlegesen elfedett kilátástalanság: minek új házak egy olyan térségben, ahol jelenleg alig folyik értelmezhető gazdasági tevékenység?
Az általunk megkérdezett reménybeli háztulajdonosok mindenesetre megosztottak a menni vagy maradni kérdésében. „Én menekülnék innen, de a párom maradni akar, és az asszony szava szent” – mondja mosolyogva egy fiatal közmunkás, aki a házépítésbe is besegített. Egy csecsemőjét és óvodáskorú gyermekét hazafelé vezető anya szintén a maradás mellett van, nem akarja elhagyni édesanyját.
A tervek szerint jövőre újabb nyolc ház épülhet fel, így azok is tisztességes körülmények között lakhatnak, akik most lemaradtak. A tisztességes foglalkoztatásra még többet kell várni.
