Alzheimeres beteget is hazaküldenek a várpalotai magánkórházból - Frissítve!

  • Varga Domokos Péter
  • 2020. április 16.

Kis-Magyarország

„Kettő, legfeljebb három napot kaptunk rá, hogy az idős, Alzheimer-kórban szenvedő, magát ellátni teljesen képtelen édesanyámat kihozzuk a várpalotai Szent Donát Kórházból.”

A hír váratlanul érte Zoltánt, aki március 9. óta nem látogathatja az édesanyját. Akkor azt közölték vele, hogy a járványveszély miatt adott napszakban csak tisztasági csomagot vihet be édesanyjának. Ezt a bejáratnál nővérek vették át, maszkban, gumikesztyűben. Noha Zoltánnak hiányzott, hogy nem láthatja édesanyját – Veszprémben él, és gyakran látogatta –, de elfogadta a helyzetet.

Az édesanyját már a várpalotai kórházba kerülése előtt is egy ott dolgozó pszichiáter orvos kezelte, míg végül vele egyetértésben helyezték el az intézmény pszichiátriai rehabilitációs részlegén. Ekkor az asszony már elvesztette a kapcsolatot a külvilággal, pelenkázni kellett, csak akkor étkezett, ivott, ha etették, itatták. Egy éve került a Szent Donátba, ahol Zoltán szerint jó ellátást kapott. Havi százezernél többet kellett utána fizetni, de biztonságban volt, gondozták, kezelték.

Bár magánkórház, de innen is kiteszik a súlyos betegeket

Bár magánkórház, de innen is kiteszik a súlyos betegeket

Fotó: Szent Donát Kórház felvétele

Vigye el az édesanyját a kórházból!

Zoltánt szerdán hívták fel, hogy lehetőleg péntekig, de legkésőbb szombatig vigye el az édesanyját a kórházból, próbálja otthonában a feltételeket megteremteni. Huszonnégy órás felügyeletet biztosító ápolót napi 15-20 ezer forint közötti összegért kapna, ezt nem tudja vállalni. Ezért a vállalkozóként dolgozó Zoltán pár órás segítséget vesz igénybe, de így a pénzkeresettől szinte teljes mértékben elesik.

Otthonában egyedül él, egyetlen testvére Németországban van két gyerekkel, a felesége most állt volna munkába, ha nem jön a koronavírus. Így csak magára számíthat. Haragszik, mert nem érzi a kormány segítségét. Ahogy a szerinte a polgármestereket is magukra hagyták, megsarcolták őket. Beígérték, hogy konténerkórházakat építenek, de helyette egyik napról a másikra kórházakat ürítenek ki. „Így könnyű” – sommáz Zoltán.

Mentesítési kérelmet nyújtottak be

A hírről Campanari-Talabér Márta (Fidesz-KDNP) várpalotai polgármestert is megkérdeztük. Elmondta, a Szent Donát Kórház Várpalota területén működő magánkórház, semmilyen aktív ellátást nem nyújtanak, az emelt szintű ápolás feltételeiért térítési díjat kell fizetni. Az ellátottak között vannak várpalotai polgárok is. A kiürítés miatt a kórház mentesítési kérelmet nyújtott be Kásler Miklós miniszternek, és bíznak benne, hogy ezt a kérelmet részben vagy egészében elfogadják. A Szent Donát Kórház esetleges kiürítése miatt a város a helyben élő polgároknak a mindenkit érintő intézkedések mellett külön segítséget nem tud nyújtani, ezt alapvetően a családoknak kell biztosítani.

A polgármester úgy tudja, lehetőség szerint azokat az embereket próbálják hazaadni, akiknek ha nehézségek árán is, de otthon meg tudják oldani az ellátását. Az önkormányzat fenntartásában egyébként működik egy idős embereket ellátó ápolási otthon – ez szociális intézmény és nem egészségügyi –, arra az ágyfelszabadítás nem vonatkozik.

Külön segítséget nem tudnak adni - mondta a polgármester

Külön segítséget nem tudnak adni - mondta a polgármester

Fotó: Campanari-Talabér Márta/Facebook.com

Kerestük a kórházi főigazgatót is

Campanari-Talabér Márta azt is közölte, az önkormányzat védőfelszereléseket – többek között kezeslábas overallokat, arcvédő pajzsokat – készíttetett, és ezekből már több mint százat ingyenesen kiosztott a háziorvosoknak, legfontosabb intézményeknek, közöttük a Szent Donát Kórháznak is. A város erre eddig 15 millió forintot költött, az összeget más területekről csoportosították át.

Megkerestük a Szent Donát Kórház főigazgatóját is, dr. Rácz Tamást. Szerettük volna megtudni, pontosan hány embernek kell elhagynia a kórházat, milyen szempontok alapján döntenek, mely részlegeket érint az „ágyfelszabadítás”, milyen formában működhet tovább az intézmény. A titkárságig jutottunk el, várjuk az ígért visszahívást. Ahogy ez megtörténik, frissítjük cikkünket.

Frissítés: mentesítést kapott a kórház, de...

Várpalota polgármestere, Campanari-Talabér Márta arról értesítette szerzőnket csütörtök este, hogy a Szent Donát Kórház megkapta a mentesítést a kórházi ágyak felszabadítása alól. Ezután azonnal felhívtuk Zoltánt, hogy megtudakoljuk, kapott-e a kórházból bármilyen értesítést. Elmondta, sehonnan, semmilyen értesítést nem kapott. Ez a helyzet április 16-án este, 21 óra után...
Frissítés 2.: Pozitívan zárul, de...

Április 17-én, péntek reggel Zoltán arról értesítette a Narancsot, hogy a Szent Donát Kórházból felhívták, maradhat az édesanyja az intézményben.

A Szent Donátot végül nem ürítik ki

A Szent Donátot végül nem ürítik ki

Fotó: A Szent Donát Kórház felvétele

Ezzel a történet pozitívan zárult le – mondhatnánk. De ez ennél árnyaltabb. Ez az értesítés nem csak erről szól. Arról is, hogy Zoltán, és pontos tájékoztatás híján ki tudja még, hány ember, két napig teljes bizonytalanságban élt, hogy átrendezte az életét, munkáját, lakását, hogy bevásárolt minden szükséges kelléket ahhoz, hogy a súlyosan beteg, Alzheimer-kórós édesanyját otthonában tudja ápolni. Ez a történet arról is szól, hogy a Fidesz-kormányzat (Kásler Miklós?) eljutott idáig.

Hogy a teljes magánszektorban üríttetne ki minimum egy egész kórházi szárnyat, pszichiátriai részleget, hogy üres ágyakhoz jusson. Itt koronavírusos betegeket ápoltak volna. Ha tényleg csak egy szárnyat (épületrészt) ürítettek volna ki, felvállalják azt a kockázatot, hogy egy alapvetően idős betegeket ápoló intézmény területére beviszik a koronavírust? Ha a koronavírus épületen belülre kerül, példátlan szerencse kellett volna ahhoz, hogy ne szóródjon, ne fertőzze meg a többi idős lakót. Számtalan példát láttunk erre már az országban, és nem csak a Pesti úti Idősotthonban, amelyet előszeretettel emleget a kormánymédia, lévén, hogy ott a Fővárosi Önkormányzat a fenntartó.

Nem csak a koronavírus tombol az országban.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.