Román sajtó már hónapokkal ezelőtt, februárban és márciusban reagált az akkor új, a magyarországi települések identitásvédelméről szóló törvénytervezetre. Olyan címekkel tálalták cikkeiket, miszerint „megfékezik a románok magyarországi ingatlanvásárlását”. Mindez akkor reflexió volt a román és a romániai magyar sajtóban arra, hogy hamarosan az Országgyűlés elé kerül ez a jogszabály, amellyel korlátozható lenne egy-egy magyarországi településen az ingatlanvásárlást, a le- és betelepedést, illetve kötelező adófizetést vezethetnének be. A Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztériumot vezető Navracsics Tibor több helyen azt hangoztatta, ez nem lesz kötelező érvényű, hanem minden önkormányzat eldöntheti, él-e a jogszabály adta lehetőségekkel, és nem alkalmazható diszkriminálható módon.
A szerdán benyújtott és kétharmados többséget igénylő törvény szerint a helyi önkormányzat az elővásárlási jog biztosításával, a lakcímlétesítés tilalmával vagy feltételhez kötésével és az adóztatás kiterjesztésével korlátozhatja a beköltözést. A törvényjavaslattal szembeni hazai visszhang nem kis részben az volt, hogy elsődlegesen a romák egy-egy településre való beengedésének visszaszorításáról szól. (Vannak olyan információk, ami szerint az ötlet fideszes polgármesterek fejéből pattanhatott ki.) Kétségtelen, hogy sok helyütt akár így is értelmezhető a jogszabály. Ám a magyar-román határ mellett semmiképp. Battonya példáján mutatjuk meg, miért nem.
A trianoni békediktátum nyomán a magyar-román határt éppen Battonya déli pusztáinál húzták meg. Az akkor közel 17 ezer lakosú település Magyarország része maradt ugyan, de az új határ elvágta legnagyobb felvevőpiacától, a közeli nagyvárostól, Aradtól, amelynek lakossága akkor 60 és 70 ezer között volt. A befektetési és gazdasági szélárnyékba került a dél-békési település lakossága folyamatosan csökkent: 1950-ben még 15 ezren, a rendszerváltás évében 10 ezren, ma alig 6 ezren laknak itt. Az 1989-ben városi rangot kapott Battonya saját térségén belül is hátrányba került, ugyanis a közeli Mezőkovácsháza nagyobb fejlesztési forrásokat kapott, s ez lett a kistérség központja. 1944 szeptemberében állítólag a szovjet csapatok Battonyánál léptek először magyar földre, s a szocializmus éveiben hosszú ideig Puja Frigyes innen származó politikus volt a külügyminiszter (1973 és 1983 között) és a térség országgyűlési képviselője.
Igazán a rendszerváltás és az azt követő évtizedek sem hozták meg a fordulatot Battonyának. Leépült az ipar, az élelmiszer-feldolgozás, a kárpótlás miatt pedig a mezőgazdaság a korábban foglalkoztatottak csak töredékének kínált megélhetést. Munkahelyek ezrei szűntek meg Dél-Békésben, sokan a megélhetés hiányában elköltöztek innen, fogyott és elöregedett a település. Magyarország 2004-es és Románia 2007-es EU-csatlakozása hozott valamelyest új lendületet a térség számára, de ennek hatása nem volt átütő. Közben egy idő után jól érzékelhető volt a határ innenső oldalán is, hogy Románia nyugati régiója a 2000-es évek elejétől repülőrajtot vett. Csak a határhoz közeli nagyvárosokra, Nagyváradra, Aradra és Temesvárra koncentrálva befektetők sora jelent meg és ennek nyomán óriási fejlődés indult el. Ez a térség ma Románia legfejlettebb régiói közé tartozik, míg a magyar oldalon Hajdú-Bihar délkeleti, míg Békés és Csongrád-Csanád megye déli része az ország legkevésbé fejlett kistérségei között találhatók.
A szembetűnő gazdasági különbségek éppen a magyar felet lökte abba az irányba, hogy az együttműködés minél szélesebb formáit próbálja kialakítani a román oldallal. Ám ezt az év elejéig nagy mértékben akadályozta, hogy Romániai nem tartozott a schengeni övezethez, így az emberek, az áruk és a szolgáltatások az Európai Unión belüli szabad áramlásának erős akadálya volt. Ez azonban az év elejétől megszűnt a szárazföldi határellenőrzések eltörlésével, így Battonya, de tágabban a dél-békési térség sokkal jobban tud kapcsolódni a nyugat-romániai nagyvárosok és térségek gazdasági fejlődéséhez.
„Az olyan nagyvárosok agglomerációja, mint Arad, egész Európában gyorsan növekednek és erősödnek. S ami Battonyának eddig hátrány volt, hogy az országhatár szélén feküdt, most, hogy megszűnt a határ, előnyére válik. Battonya szerintem központi szereplő lesz, s ezzel a lehetőséggel élnünk kell.
Úgy gondolom, hogy Battonyának Arad felé kell tekinteni, nem pedig Magyarország irányába.
Ez egyszerű matematika: távolság, gazdasági erő és észszerűség kérdése” – nyilatkozta Mákos Árpád független battonyai polgármester márciusban a romániai magyar nyelvű országos napilapnak, a Krónikának.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
