Kínai negyed – Tiszabő leginkább hátrányos helyzetű része. A név eredete ismeretlen, valaki elkezdte így hívni a településrészt, aztán rajta maradt. A Tulipán utca a legmostohább, de az egész környék barátságtalan: nincs aszfaltos, csak földút, a házak ramaty állapotban vannak, épphogy állnak. Kizárólag szerencsétlen sorsú családok lakják.
Ám ma már nincs olyan nagy különbség a kínai negyed és a település más részei között – vagyis a szegénység továbbgyűrűzött. Tiszabő jelenét sok nehezítő körülmény befolyásolta a múltban, de a helyiek sorsát a 2000-es tiszai árvíz pecsételte meg igazán; a jómódú lakosság elköltözött, a kevésbé tehetősek pedig itt maradtak. Így fordulhatott elő az, hogy a lakosság szinte száz százalékig roma családokból áll. Tiszabőről és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) itt futó programjairól ebben a cikkünkben írtunk:
Az MMSZ 2016-ban jelent meg a településen, illetve a jó húsz kilométerrel arrébb lévő Tiszaburán. Átvett iskolákat, más intézményeket, újabbakat hozott létre, végül kiterjedt rendszerrel rendelkező „komplexumokat” épített fel bölcsődei, óvodai ellátással, tanodával, egyebekkel. Erről készült részletes riportunk a nyomtatott Magyar Narancsban jelent meg.
„Eljár az erdőre”
Megnéztük azt is, milyen körülmények között élnek a tiszabőiek. Utunkon az MMSZ két munkatársa, Négyesi Melinda és Boros Benedek kísér bennünket.
Tiszabőn működik egy naperőműpark, az általa megtermelt energiát a helyiek fűtésre fordíthatják. A kisgyermekes családok októbertől áprilisig összesen 120 ezer forint értékű támogatást kapnak, de nem pénzt, hanem elfogyasztható áramot, melyek árát havi részletekben töltik fel a házaknál fölszerelt előrefizetős mérőórákra. A támogatott családoknak télre egy elektromos fűtőpanelt kölcsönöz a máltai szervezet, ennek fogyasztását bőven fedezi a mérőórára feltöltött támogatás. Enélkül sokan bajban lennének, ugyanis bútorlappal vagy akár szeméttel fűtenek, melyeket lomtalanításról szereznek. A tűzifa vásárlását sokan nem engedhetik meg maguknak. A családoknál hideg van, egy szobát tudnak csak befűteni, abban alszanak mindannyian.
Az első háznak, ahová betévedünk, rendezetlen az udvara, sok a limlom, tyúkok szaladgálnak. Mága Istvánné nyit nekünk ajtót, aki egy pici babát tart a kezében – hivatalos gyámként ő neveli lánya gyermekét, akit kiemeltek tőle az anyjától.
A csöppség nyolchónapos, felnevet, mikor meglát minket, majd rögtön el is sírja magát a sok figyelő szempát láttán. Mága Istvánné gyermekgondozást segítő ellátást (gyes), valamint családi pótlékot kap, illetve segítenek neki a tápszer, pelenka, egyéb eszközök, valamint az élelmiszer beszerzésében. A kislányt a kedvezőtlen körülmények miatt vették el Mága Istvánné lányától, akinek több gyeremeke is van. Nem akarták, hogy intézetbe kerüljön, ezért inkább ő neveli. A feltöltőkártyás rendszer nagy segítség számára, mert a téli időszakban nehezen tudnak befűteni.
„A vejem eljár az erdőre, így oldjuk meg”
– teszi hozzá.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
