Magáncégek kerítései zárják el a parti sétányt Siófokon

  • narancs.hu
  • 2022. szeptember 9.

Kis-Magyarország

Bár a siófoki Isztria sétány közterület, szezonon kívül is le van zárva, így a hosszabban sétálni akarók kénytelenek a Petőfi sétány nevű korhatáros felnőtt szórakoztatóipari negyeden át megkerülni az akadályt – egyesek szerint ez célzatos, az ottani vállalkozók érdekeit szolgálja. Utánajártunk volna, miért van ez így, de mi is kerítésekbe ütköztünk.

Szép őszelői nap van, hétfő dél, hétágra süt a nap, mikor elindulunk Siófok kikötőmólója tövéből a nemrég felújított Rózsakert parti sétányán. A GPS szerint a sárgaköves út az Isztria sétány, amelyen kilométereken át lehet gyalogolni Kelet felé, de nem így van. 

Sárgára van a tüskés vaskerítés festve, az zárja le az utat, mögötte a Hello Kitty nevű rózsaszín vízibicikli és társai. A kerítésen otromba angolsággal virít a fizetésre figyelmeztető kresztáblaszerű jel: TO PAY. Ez a nagystrand területe, elvileg szeptember 13-áig még szezon van, ki kéne pengetni 800 forintot, hogy egy kicsit odébb átjussunk az akadályon. A pénztár is zárva van azonban, kerülni csak a Petőfi sétány felé lehet.

A strand főszezonban este hétig tart nyitva, elvileg semmi akadálya nem lenne, hogy hét után, amikor az ember már nem vágyódik víz után, megnyissák a nagyközönség előtt az Isztria sétányt. Annál is inkább, mert a főpénztárnál, a Petőfi sétány felől ekkor már ingyen be lehet menni. De ilyen gesztusnak nyomát sem találtuk. Egy augusztusi estén is ott álltunk és azt láttuk, hogy a turisták értetlenül nézik a FIZETŐ / TO PAY táblát. Egyesek átmásztak a vízbe nyúló szögecses kerítés mellett. Köztük mi is, bár mi kifelé, a kihalt strandról a szabadba.

 
"TO PAY"
Fotó: Narancs.hu
 

Siófokon minden választási kampányban előkerül a hosszú sétány megnyitása, ám ez valahol – többnyire a város vagyonkezelő cégén, a Balaton-Parti Kft.-n – mindig elakad. Pedig ez olyan turisztikai attrakció lenne, amely már rövid távon is kifizetődhetne: azok is látogatnák ezt a partszakaszt, akik a Petőfi sétány pikáns és szeszes nyüzsgésébe nem akarnának gyereket vinni, vagyis pontosan azt szolgálná, amit Siófok régóta szeretne elérni: a konszolidált közönség újbóli bevonzását.

Merthogy Siófokon – ahogy az 1800-as évek végén kialakulni kezdett balatoni fürdőkultúrában máshol, például Balatonföldváron, Balatonlellén is – nagy hagyománya volt a platános parti sétánynak, a korzózásnak. Siófokon a platánsor egy része megvan még, a többit elnyelte a nagystrand, a móló nyugati oldalán beépítések miatt nem lehet a part mentén elindulni, az újhelyi strand után szakaszosan vannak szabadstrandi részek Zamárdiig – egybefüggő eegyedül az Isztria sétány lehetne, de nem lett.

Az Isztria sétány másik, keleti lezárt végén négy szálloda található, a Balaton, a Lidó, a Hungária és az Európa, ezeket a hatvanas években építették a külföldi (nyugati) turisták elhelyezésére. Anno az A2 kategóriába tartoztak, a budapesti Astoriával és a Margitszigeti Nagyszállóval emlegették őket egy lapon

A rendszerváltás előtt igyekeztek elkülöníteni a nyugati turistákat a szocialista tudatú köznéptől, ezért volt ezeknek a szállodáknak külön valutás Consumturist boltjuk és saját lezárt partszakaszuk is – ez az elkülönítés azonban időközben, az ismert történelmi események miatt okafogyottá vált és a város a parton tovább építette a sárgaköves utat, ami így e szállodák előtt is elhalad. Ráadásul a város bevezette itt a közvilágítást is, tehát tulajdonképpen közpénzen világítanak kizárólagos magánhasználatú területet.

A tip-top járdát látva különösen nem értettük, miért van a szállodák előtti terület mindkét oldalon lezárva. Egyrészt a nagystrand felől, másrészt a Táncsics Mihály utcánál, ahol a Mala Garden Hotel előtt el lehet jutni a Tátra utcáig, onnan pedig Sóstóig 5 kilométer séta.

 
A lezárt sétány 
Fotó: Narancs.hu
 

Megkerestük mind a négy érintett szállodát még augusztus közepén, azt szerettük volna megtudni, milyen jogcímen zárják le a közterületet, milyen esetleges megállapodásuk van a várossal, de egyiküktől sem kaptunk választ. Egy e-mailünk a foglalásokra fenntartott címről pattant vissza azzal, hogy ilyen cím nincs, a másik három hotel nem válaszolt. Telefonon is próbálkoztunk, de nem tudtak illetékes vezetőt kapcsolni. Az egyik recepcióssal beszélgettünk hosszasabban, aki elmondta, hogy ez már régen így van, az ő strandjukra csak a szállóvendégek mehetnek, és ez így van jól, mert a partszakaszt különben ellepnék a külsős részegek. (Akik ráadásul nem náluk veszik az alkoholt.)

Strandon részeg fetrengést egyébként nem tapasztaltunk a balatoni nyárban. Azt azonban igen, hogy ezek a szállodák nagy betűkkel kiírják bejáratukra a külsősökre vonatkozó strandolási tilalom tényét és némelyikük kidobóembert is alkalmaz az illetéktelen fürdőzők távoltartására.

Megkerestük a parti közterületeket kezelő Balaton-Parti Kft.-t is. A cég jelenlegi igazgatója (hat éven belül a hatodik) felemás választ adott. Azt írta: „Az érintett keleti lezárást szolgáló kerítést a Balaton-parti Kft. 2019-ben állította fel, tekintettel arra, hogy díjfizetés nélkül is használhatták a  Nagystrand szolgáltatásait a Hotel vendégei, ami a Társaság számára bevétellel nem járt. Az érintett strandi területre 6747 hrsz, azaz a 816 m2-re a lezárást követően, 2019. évtől rövid távú bérleti szerződés van kötve, mely alapján Bérlő évente bérleti díjat fizet a terület használatáért. A többi 3 szálloda előtti strandszakaszra, tudomásunk szerint az Önkormányzat örökös használati jogot értékesített, erre vonatkozóan érdemi információval nem rendelkezünk.”

 
A sétány 
Fotó: Narancs.hu
 

Kerestük Siófok város jegyzőjét, akinek távollétében az aljegyző azt a választ adta, hogy a levelében jelzett területek, a hotelek előtti partszakasz vagyonkezelője a Balaton-parti Kft., ezért megkeresésünket továbbították a Balaton-parti Kft. ügyvezetője részére. Várkonyi Csaba kérdésünkre három hét után sem válaszolt.

A négy szálloda előtti érintett zöldterület és sétány a 4270-es helyrajzi számon szerepel az ingatlannyilvántartásban, mint közterület. Erre a sávra négy tételben „illető egyéb szolgalmi jog, területhasználati” jog került bejegyzésre az érintett szállodák részére 2005-ben illetve 2010-ben, tehát még Balázs Árpád, az előző, fideszes polgármester idején.

Arról, hogy jogszerű lehet-e közterületre „örökös használati jogot” értékesíteni úgy, hogy ez a közterület állandó lezárásával járjon, egy általunk megkérdezett jogász úgy vélekedett, hogy ez nagy valószínűséggel a közérdekbe és a jó erkölcsbe ütközik, de ezt csak a földhivatali bejegyzés alapjául szolgáló dokumentumok vagy a kötelező testületi határozatok ismeretében lehetne cizellálni.

Kerestük a vonatkozó dokumentumokat az önkormányzati határozatok között a város nyilvános felületén, de egyelőre nem jártunk sikerrel, ugyanis Siófokon nem elérhetők a testületi ülések jegyzőkönyvei. Az új honlapon 2018. februárjától lehetne csak keresni, a régi honlap pedig, amire az új honlap a régebbi jegyzőkönyvek elérhetőségével utal, egyszerűen nem tölt be. 

Egyébként az Isztria sétány keleti végét lezáró négy szálloda csak szezonálisan működik, szeptember 5-én a négyből három már be is zárt, ezért végképp érthetetlen, hogy miért kell főszezonon kívül is zárva tartani az előttük húzódó sétányt. A nagystrand pedig egyszerűen megnyitható lenne a sétány felől is. Addig is, akik hosszabban szeretnének kellemesen sétálni belvárosi balatoni partszakaszon, a közelben Füredre, Zamárdiba, Földvárra mehetnek.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.