Érdemes kipróbálni! A Tolnai-Hegyhát első teljestíménytúrája

Kis-Magyarország

Minden út Kalazónra vezet, a Tolnai-Hegyhát első teljesítménytúráján legalábbis. Barátságos hangulat, idegeneknek köszönés, semmi tolakodás, türelmetlenkedés, szemetelés. Egészen üdítő tapasztalat közel ötszáz, az ország különböző pontjairól érkezett emberrel együtt baktatva a tolnai dombokon, völgyeken, erdőkben, vizek mellett. A pihenőknél almás rétes, halchips, fröccs, házi szörpök. Gyönyörű tájak. Ajánljuk.

Május második szombatján rendezték meg az első Tolnai Zöldút Teljesítménytúrát. Mucsi, Lengyel, Závod, Hőgyész kiindulóponttól 35, 30, 25 vagy 10 kilométert vállalhattak az elszánt túrázók. A 10 kilométeres, erdei szakasszal hosszabbított Hőgyész–Kalaznó távra neveztünk, a táv többi részéről tapasztalatot nem, csak beszámolókat gyűjthettünk, ezért szorgosan vegyültünk a résztvevők között. Volt, aki duplázott, azaz a harmincöt kilométert visszafelé is legyalogolta. És volt, aki huszonötöt futott.

Mi már az út első szakaszán lemaradtunk a szűkebb csoporttól: a két pesti közgazdász, egy IT-s és egy szellemi szabadfoglalkozású túratárs lendületesen előre nyargalt. Közvetlen útitársunk az első szakaszon egy siófoki mérnökember és Hőgyész polgármestere, Máté Szabolcs volt. Az út falusi részén kijelölt könyörtelen emelkedő rögtön legyalogoltuk a frissítőponton felvett kalóriákat, nevezetesen az iskolai konyha almás pitéjét és pogácsáját, valamint egy Hőgyészen élő mexikói büfés, a közép-amerikai országból ide települt Martinez meggysörét.

„Minden emelkedőben az a jó, hogy utána jön a lejtő” – fejtette ki ezen örök igazságot lihegésünk láttán ismét az egyik pesti ember a csoportból, és igaza volt. A lihegés miatti szájtátás az emelkedő tetején álmélkodássá változott, olyan szép látvány tárult elénk a dombtetőről. Két csillogó vizű hűs halastó a völgyben. Rövid bámulás után megindultunk a lejtőn. 

 
Dombtetőn, háttérben az egyik halastóval
Fotó: A szerző felvétele

Kisgyerekes családot engedtünk előre a füves ösvényen, és hallgattuk, ahogy a harmincas apa a karonülő kétévesnek magyarázza a pitypang repülőszőrös virágainak működését. Hallottuk más útitársaink beszélgetését testes francia kontra szekszárdi borokról, az amerikai kamatlábakról, a nikomakhoszi etikáról és a csillagászati távcsövekről, a vena cava superior szindrómáról és a lengőcsapágyak beszerzési nehézségeiről is. 

A völgy alján a hőgyészi egyes számú halastó állami tulajdonban van, a helyi horgászegyesület bérli. Egy tapasztalt éves jegyes horgász szerint van ponty, amur, harcsa, keszegfélék. Napijegyet a tógazdáknál lehet venni. A kapás olyan, hogy ha az ember bedobja a horgot, maximum egy fél óra múlva valami biztosan nekiúszik. A tóparti pihenőponton halchips fogadott minket, és pogácsa, és fröccs. (Máshol volt kurdi csiga 〈egy környékbeli településen készülő péksütemény〉, szendvics, ásványvíz, kávé, tea, natúr gyümölcslé, alma.) Jelen volt Füge, a helyi vizsla és számtalan más eb, bernáthegyitől pincsiig. Béke volt és pihegés. Mint túrázói kérdésre kiderült, itt semmi és senki nem tiltja a kempinezést. Bár ezzel nem is volt gond, mert nem sokan ismerik a helyet. Ebből következően pénzt sem szednek senkitől egy kis kulturált sátorozásért.

Mint azt egy pécsi középiskolai tanár résztvevőtől megtudtuk, a tolnai túráról a megszokott forrásból, az interneten tájékozódnak. Náluk ez családi hagyomány, minden hónapban legalább egyszer elmennek valahová gyalogolni, télen is. Igaz, a tanári fizetésből amúgy sem telne a Kanári-szigetekre. Ez így a négyfős családnak útiköltséggel együtt mintegy tizenötezer forintba került, jó ebéddel. Az élmény azonban megfizethetetlen.

 
Tovább Kalaznóra
Fotó: A szerző felvétele

Baktatunk tovább. A 65-ös főúton átkelve a kalaznói bekötőn élénk nevetést hallunk hat óránál. Hátrafordulunk. A polgármester,  Frei-Kovács Mónika jön mögöttünk párjával. Némi évődés következik, majd hamar lehagynak minket. Kísérőnk megjegyzi, hogy „belevaló csaj” a Mónika, kamionos volt, bejárta a világot.

Megyünk a gyöngyvirágosban, tölgyek, diófák, nyárfák, akácok között. A négy és fél kilométeres Hőgyész–Kalaznó távolságot a régiek gyalog szokták megtenni, nem várták a buszt. „Manapság valahogy elszoktunk a lábbusztól”, jegyzi meg egy útitárs. Ez az a pont, két kilométerre a céltól, amikor akut félrelépés miatti bokarándulásra hivatkozva feladjuk. Bár nem tudjuk, hol a cél, „zsákfaluban eltévedni nem lehet” alapon felkéredzkedünk egy ismerős ismerősének ismerőse vezette furgonra, ami Kalaznóba visz. Ott azonban nem tér be a frissítőpontra, hanem bóklászik egyet az utcákon. Sváb falu, és aztán a történelem különös fintorából székely. Az óránkénti ingyenes falutúrát maga a polgármester vezeti, nyitja a pöttöm emlékházat, ahol a kitelepített svábok helyére a bukovinai Istensegítsről érkezett székelyeknek állítanak emléket.

 
Igazoló pecsétre várnak a túrázók 
Fotó: A szerző felvétele

Közel ötszázan érkeznek célba abban a pár órában, amíg ott vagyunk. A túrát szervező Tolnai Erdőkért Alapítvány két munkatársa, Szegedi Viktória és Gál László elmesélte: az alapítvány nyolc település - Kurd, Lengyel, Závod, Mucsi, Hőgyész, Kalaznó, Dúzs és Csibrák - kezdeményezésére a környékbeli erdőket felügyelő erdőgazdaság, a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. közreműködésével jött létre. Célként többek között Tolna megye természeti, történelmi és kulturális értékeinek megőrzését és fenntartását, a tolnai erdőkre jellemző különleges növény- és állatvilág megismertetését, túraútvonalak létrehozását jelölték meg. Az alapítvány a mostani útvonalon kerékpáros túrát is szervez július második felében, mint ahogy szentjánosbogár-lesést július elején, és szarvasbőgés-élménytúrát szeptember közepén. Azt már mi tesszük hozzá: barátságosak errefelé az emberek, jó a koszt, nagyokat lehet sétálni a tiszta, szabad levegőn,

érdemes nem csak „kutyafuttában” itt lenni.

„Ezt a teljesítménytúrát úgy szerveztük, hogy minden település segíteni akart. Manapság már szinte könnyebb valamit egyedül megszervezni, mint összefogni, de ez szerencsére itt nem így volt. Ötszáz résztvevőre ötven önkéntes segítő jutott” – mondja Szegedi Viktória. Arra a kérdésre, hogy terveznek-e még több ilyen túrát az idén, Gál László válaszol: „Jövőre biztosan, idén már nem. Nagyon nagy munka volt a tervezés, a szervezés, a bejárás, a jelzések kihelyezése, a GPS-koordináták, QR-kódos tartalmak összeállítása, a részvételi lapok nyomtatása, de szívesen csináltuk a szabadidőnkben, ingyen. Most erre tellett az erőnkből.”

A kalaznói végpont forgatagát látva ez nagyon nagy teljesítmény. A kultúrház hűvös nagytermében fogyasztjuk a megérdemelt babgulyást, esszük a rétest. Jó nézni a sorállást. „Idősebbek is elkezdhetik” – mondja egy hőgyészi úr, aki még sosem gyalogolt át a szomszéd faluba. „A boltba is autóval megyek, de jólesett ez a kis mozgás.”

 
A túra végén a kalaznói kultúrházban
Fotó: A szerző felvétele 

Míg gyalogló társainkat vártuk, mintegy vezeklésül felkaptattunk a kalaznói evangélikus templom elgazosodott, mállott, itt-ott megcsúszott téglalépcsősorának legtetején. Ez az istenháza 1787-1790 között épült a török idők után betelepített sváb lakosságnak. Használatban volt az 1940-es évekig. Mintegy százötven évig. Ott ülünk a lépcső tetején, lábunkat lógatjuk, nézzük, hogyan sürgölődnek a résztvevőket a kiindulópontra szállító falubuszok és a falvak polgármesterei. Hallgatjuk az érkező túrázók beszélgetését. Pesti közgazdász barátunk megjegyzi, hogy ez a módos falu, ahol a századfordulón még 900 fős lakosság élt, ez a paraszt-polgárság teljesen tönkrement a kitelepítéssel; hogy az állami beavatkozás, a kártékony politika egy közösséget tett tönkre, és itt maradtak a nagy házak, istállók, a szorgos munka, a szerény jólét emlékei. És mondja még, hogy milyen kár ezekért az épületekért, még többet kéne felújítani. Megrendítő az árva házak látványa.

 
A kalaznói evangélikus templom a hozzá vezető lépcsősorral
Fotó: A szerző felvétele

Ülünk a templomlépcsőn, és hogy el ne macskásodjon a láb, felállunk, körbejárjuk a helyet. A nyugati oldalajtó kulcslyukán benézünk. Padsorok, szentképek. Kulcs munkaidőben a polgármesteri hivatalban. Megkerüljük az épületet. Szentélyablakot, a völgyben gesztenyefákat és liliomokat látunk, hamarosan nyíló virágú hársakat. A főbejáratnál megállunk. A kétszárnyú ajtó jobb oldalán a küszöb köve homorúra kopott. Százötven év, majd’ ezer ember, minden vasárnap. Egy lépéstől, ha egyetlen szemcse kő kopik.

Hol vannak már azok a lábak!

(Címlapképünkön: A túra résztvevőinek egy csoportja egy domb tetején, háttérben a halastóval. Fotó: A szerző felvétele)

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk

Elszáll az Orion

„A témáról eddig még nem született átfogó kiállítás, amely ennyire komplex módon mutatná be a két háború közötti, metropolisszá nőtt Budapest világát” – olvasható a Magyar Nemzeti Galéria beharangozójában, ami alapján az intézmény nyári tárlata éppúgy lehet két­élű nosztalgiával átszőtt szemfényvesztés, mint az urbanizáció kelléktárának tételes feldolgozása történelmi tanulságokkal.

Zuhanástörténetek

„A Felfelé zuhanásban Kadarkai Endre a magyar popkulturális ikonok történeteit járja körül, akiknek életútja valamilyen tragikus fordulat kapcsán mélyzuhanást vett” – halljuk a nemrégiben indult riportsorozat bevezetőjében. Ígéretes felütés, de rejt magában rizikót. Rögtön a kérdés: mit is jelent egyáltalán az, hogy valaki „magyar popkulturális ikon”?

Élet, nagyság

Rengeteg kraft, nyitottság és bátorság van a szakmában, még a bérletrendszerben működő vidéki kő bábszínházakban is. Ám az erős mezőnyben is kiemelkedő volt a Free­szfe két előadása a Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozóján, a nyolcéves kortól ajánlott A halhatatlanságra vágyó királyfi és a leginkább felnőtteknek, esetleg középiskolásoknak szánt Mundstock úr.

Az akasztott ember égő háza

Magyarországon a katolikus papság minden évben, Szent Miklós napján felszenteli a pálinkát. Magyarországon a miniszterelnök úgy akar újabb szavazókat felcsípni, hogy pálinkázós fotókat publikál magáról. A pálinka hungarikum, a hungarikum meg valamiféle pecsét, mely azt hivatott garantálni, hogy az illető produktum a földi javak legkiválóbbika, amelyet csak nekünk teremtett nagy jókedviben a szent atyaúristen.

Lendületből

Vasárnap több mint 50 településen pótolták a veszélyhelyzet miatt elmaradt időközi önkormányzati választásokat. Összesen 74 különböző választást tartottak, számos helyen ugyanis párhuzamosan lehetett voksolni polgármesterjelöltekre és egyéni képviselőjelöltekre. A választások többsége pártpolitikai szempontból érdektelen volt, mert csak független jelöltek indultak. Ahol viszont versenybe szálltak a pártok, ott elég egyértelmű kép rajzolódott ki az ellenzék folytatódó vesszőfutásáról és a Fidesz egyre nyomasztóbb fölényéről.

Jogfosztás után

Az amerikai legfelsőbb bíróság döntésével egyik napról a másikra illegálissá vált az abortusz jó néhány tagállamban, rövidesen pedig akár az államok felében lehet tiltott vagy erősen korlátozott ez a jog. Sokan attól félnek, hogy ez csak a kezdet: az eddig a tagállami jogköröket hangsúlyozó abortuszellenesek immár országos tiltást szeretnének, miközben más jogok is veszélybe kerülhetnek.

Együtt egymás ellen

Egy időben tartják 2024-ben az önkormányzati és az európai parlamenti választásokat, ami tovább bonyolítja az ellenzék helyzetét. Vannak olyan polgármesterek, akik szerint minthogy eddig is nehezített pályán mozogtak, ezt a helyzetet is kezelni lehet majd.

„Még nem látott várost”

Ha egyszerre tartják az EP- és az önkormányzati választásokat, az ellenzéknek nyár végére ennek megfelelő választási stratégiát kell kidolgoznia. Csárdi Antal LMP-s képviselővel beszélgettünk még a fővárosi terek államosításáról, a költségvetésről, az extraprofitadóról és Hadházy Ákosról is.