Pár nappal ezelőtt a szegedi klinika kertjében még egymás szavába vágtak azok a baksi asszonyok, akiknek a kezét, lábát megégette az UV-sugárzástól veszélyessé váló petrezselyem illóolaja. Az akkor elejtett félmondatokból kiderült: a sérüléseken túl azért jár még fájdalmas következményekkel a baleset, mert most jó ideig nem tudnak elmenni napszámba, holott őszig tart az idénymunka. A többségüknek ugyanis csak ilyenkor van lehetősége pénzt keresni, ilyenkor a család minden tagja, még a tizenévesek is, az első szóra indulnak a földekre. Megtudtuk: a napszámosok közt akadt olyan is, aki „luxusra” költötte volna a keresetét, például HPV-oltásra az unokának, vagy költőpénzre a hétvégi falunapra.
| ||
Múlt szombaton, a baksi falunapon azonban – ahol a magyarnarancs.hu tudósítója is ott volt – már senki nem akart mesélni a napszámról és az esetről. Itt kiderült, hogy csütörtök éjjel mindnyájukat kihallgatták. „Éjjel zörgették az ablakot, aztán hajnali háromkor értem haza” – mondja az egyik asszony, aki bekötözött lábát pihenteti a falunapokra felállított padsorok egyikén. „Mindent elmondtunk, nem akarunk már beszélni. Mindenki mondott összevissza mindent, olyat is, ami nem is úgy volt. Mi örülünk, hogy van munkánk itt az önkormányzatnál, közmunkások vagyunk, csak hétvégén voltunk napszámban.” A többi hasonló munkalehetőségről nem is hajlandók elárulni semmit. A dohányföldeken kínálkozó lehetőség említésekor pedig letorkolnak: „Az egy komoly vállalkozó, állandó bejelentett munka!”
A megye legnagyobb szegregátuma
A 2000 lelkes település lakosainak egyharmada cigány származású, többségük a községtől alig egy kilométerre levő Mária-telepen él. Ez Csongrád megye legnagyobb szegregátuma. Tudomásunk szerint nagyjából 800-an élnek itt, összesen 250 családi házban. Szép számmal laknak itt nem romák is – mélyszegénységben ők is.
A vakolatlan, romos házak között feltűnően kiemelkedik néhány élénk színűre festett, kőoroszlánnal díszített kerítésű „palota”.
Az egyik ilyenben él Csurár Ferenc, akit vajdaként tisztelnek a többiek. Bakson ő nyerte el tavaly áprilisban a trafikkoncessziót, elmondása szerint a lányának szeretett volna megélhetést, de már bánja az egészet, több vele a macera, mint az áldás. A hatvanas férfi szerint hiába a sok program, a munkanélküliség nem szűnik, ő maga a kapcsolatai révén időnként tud napszámot szerezni az itt élőknek, de egyre kevesebb van abból is. Rendszeresen visz 30-40 embert az ásotthalmi dohányföldekre napszámba. Időszakonként – például a szedésnél – akár 100 emberre is szükség van, de az pár napig, egy hétig tart. Ilyenkor napkeltétől napnyugtáig dolgoznak, az állandó idénymunkások viszont csak a reggeli órákban tartózkodhatnak a földön, mert törik a dohány levele, az pedig sérüléseket okozhat. Így persze a kereset is kevesebb, naponta alig 3000 forint, ráadásul ezt a munkát csak olyanok végezhetik, akiknek van szakértelmük.
Azt a trafikos vajda még tavaly ősszel mesélte el a magyarnarancs.hu-nak, hogy egy alkalommal razziáztak a hatóságok – holott bejelentették a munkásokat –, és órákig kellett állnia a tűző napon a dohányban majd száz embernek, amíg végeztek a hatóságok az ellenőrzéssel. „Nagyon megalázó volt. Szinte meg sem mozdulhattunk, még pisilni sem engedték ki az asszonyokat.”
Bárhova elmennek munkáért
A vajda kacsalábon forgó palotának tűnő házától nem messze, egy vakolatlan ház udvarán egy család veszi körbe az asztalt.
| ||
Ők sem akarnak beszélni a munkalehetőségekről. „Értse meg, nekünk mindegy, hogy milyen munka! Megyünk, mert nincs más. Csörög a telefon: paprika, répa, krumpli. Csináltunk mi már mindent. Egy napra hívnak, vagy egy hétre. Az is mindegy, muszáj menni. Hazajövünk, elköltjük a pénzt. Mit rakosgatnánk? Azt a 3-4000 forintot? Maga szerint mire elég az? Mindig azt róják fel nekünk, hogy elverjük a pénzt. Maga szerint mire futja abból? Ilyenkor akad munka, igaz, nem mindennap... Ha van, azonnal megyünk mind, az egész család. Télen meg nézzük egymást, de nem búslakodunk, összejön az egész család olyankor, megesszük a sündisznót is. Most főztem, jöjjön, üljön le. Malacfarokpörköltet evett már?”
Mária-telepen az utak egy része aszfaltozott – ezekről tábla hirdeti, hogy uniós forrásból épültek. Akad azért még földes utca is a telep legszélén. Az egyik düledező házból fiatalasszony jön ki, karján kisgyerekkel, a másik kettő a szoknyáját fogja. A férje most nincs itthon, pár napra kapott munkát a városban egy kőműves mellett. „Jól jön a pénz majd – mondja –, majd abból kifizetjük a villanyt.” Negyedik gyermeke már iskolás, ő nevelőszülőknél él.
A településen zajlik a falunap, ott egy cigány származású, jól öltözött férfi meséli, hogy pályázati pénzből indult lent Mária-telepen a közösségi házban több program: gyerekeket fogadnak, foglalkoznak velük, internetes elérhetőséget biztosítanak, segítenek az ott élők ügyes-bajos dolgait elintézni. A pályázat lezárult, de az önkormányzat viszi tovább a programokat. Munka továbbra is kevés, a telepen élő néhány gazdagabb vállalkozó kapcsolatai révén tudnak alkalmanként napszámba menni. „300-400 forintos órabérért is elmennek”, nem csoda, ha rohant mindenki boldogan az 500 forintos órabér hallatán Cibakházára, ahol most oly sokan szerencsétlenül jártak. „Munka kellene, higgye el, dolgosak a baksi cigányok. A rendszerváltás előtt rendszeresen hordták őket az ország minden tájára, szerettek velük dolgoztatni, híresek voltak a baksi kubikosok. De ez már a múlté.”
Komplex telepi program, fecskeházak
Körbenéztünk a településen más szemmel is. Láttuk például azt, hogy nemrégiben zárult Bakson a komplex telepi program: 150 millió forintot nyert a község a felzárkóztatásra. Azon túl, hogy a roma és magyar családoknak szerveztek közös programokat, a könyveket, az olvasást is próbálták közelebb hozni a családokhoz a Meséd programban, a munkaerőpiacra való kijutást segítő számos programot is szerveztek (számítógépes tanfolyamok, pénzügyi ismeretek, szakmai ismeretek). Még napelemes segédmunkás-tanfolyamot is tartottak a romák számára.
| ||
Éppen most nyert a település újabb jelentős összeget, majd 400 millió forintot az integrált lakhatás elősegítésére: 8 kétlakásos fecskeház építését kezdik meg késő ősszel, és 7 meglévő szociális bérlakást is felújítanak. Erről azt olvassuk: a „lakhatási mobilizációval érintettek között roma és nem roma családok, vegyes házasságban élők, egy vagy több gyermeket nevelők egyaránt vannak. A projekt során 16 család költözik az önkormányzati bérlakásokba, hogy önálló életkezdésük integrált környezetben megvalósulhasson, és mérséklődjön a fiatalok elvándorlása. A programba bevont családok jellemzően 35 év alattiak, rendelkeznek rendszeres munkajövedelemmel, gyermeket nevelnek, és aktív résztvevői a TÁMOP 5.3.6 komplex telepprogramnak.” Elsőként a kondikertet avatják fel, valamikor szeptember végén.
