Elcsenték a kempinget – Évtizedes okirat-hamisítás tartja fogva Kiskunhalast

  • Kohout Zoltán
  • 2014. július 29.

Kis-Magyarország

Bár az önkormányzat kifizette a területet, egy felszámoló egyszerűen kézzel átírta a tulajdoni papírt. A 20 évvel ezelőtti abszurd történet miatt a város most nem tud belevágni a termálfejlesztési projektbe. Hihetetlen, de feljelentést eddig senki se tett.

Kiskunhalas remek minőségű gyógy-termálvízzel rendelkezik, ám a helyi strand még ma is a 80-as évek állapotait idézi. Ezt mindenki tudja az alföldi városban, ezért is tűnt logikus lépésnek a kiskunhalasi termálfürdő részéről, hogy egyrészt gyógy-idegenforgalmi, másrészt – egy állami intézet szerepvállalásával – képzőközponti beruházást tervez a város északnyugati részén.

A dugába dőlt tervek

Ezek a legfrissebb tervek, melyekkel évtizedes lemaradás lenne pótolva, ráadásul a város adottságai is kifejezetten jók a bővítéshez. Egyesek szerint a fürdő vize az egyik leghatékonyabb Magyarországon főleg nőgyógyászati és ízületi betegségekre, sérülések (utó)kezelésére, ráadásul a tőszomszédságában működik az elmúlt években szinte teljesen felújított, modernizált Kiskunhalasi Semmelweis Kórház, egy szálloda és egy konferenciaterem, míg a város más idegenforgalmi kínálata (a hungarikumként jegyzett csipkemanufaktúra, az ősgyepes lovasbázis) is indokol egy ilyen irányú fejlesztést.

A strand

A strand

Fotó: Kohout Zoltán

Az utóbbi tíz évben négy-öt alkalommal is megjelentek a halasi önkormányzatnál változó hitelességű és komolyságú befektetéseket kínáló vállalkozások. Volt, amely tengervizes(!) akváriummal felturbózott, lakóparkos szállodát vizionált a termálfürdő területére; megint mások „csak” a területet kérték volna azért, hogy tömegével hozzanak ide gyógyulni vágyó betegeket a Benelux államokból. Egyik ábránd sem jutott túl a látványtervek szintjénél. A mostani elképzelés ráadásul kormányzati támogatást is kapna – erről később –, ám nemrég olyan probléma vetődött fel, amely megakaszthatja az egész fejlesztést. Egy egészen abszurd és elképesztő dologra derült ugyanis fény, amelynek eredménye a termálfürdő alatti öthektáros terület mai tulajdonviszonyainak rendezetlensége.

Egy kézzel átírt földhivatali lap

A meglehetősen komplikált történet előzményei 1992-re nyúlnak vissza. Ekkor ugyanis a még létező Dél-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalatot (DBKM) szétbontották, vagyonát pedig az önkormányzatok között szétosztották. Az akkor működő vagyonátadási bizottság (VÁB) 14 egységre bontotta a halasi fürdő különféle ingatlanrészeit (Tölgyfa étterem, 4 emeletes irodaház, Vízmű Klub, kemping, Faház büfé, sportpálya és kertészet, vízműállomás stb.). A VÁB máig döntő jelentőségű határozatában meg is jelölte e vagyonelemek használati megosztását.

A kiskunhalasi önkormányzat a 14-ből három elemet kapott meg a fürdő területén, amelyek a strandfunkció fenntartásához rendeltettek elsősorban. (A teljes terület jelentős, ma a mintegy 20-23 százalékot adó kempingrész a VÁB határozata révén maradt a fürdő osztatlan, közös ingatlanrésze.) Miután azonban a DBKM-et lebontották, az utódaként létrehozott Délvíz Rt.-re hárult a vállalattól örökölt adósság kifizetése – így indult a Délvíz felszámolása 1993-ban. Hogy a hitelezőket kielégítsék, a felszámoló (az azóta már megszűnt Reorg) leválasztotta az eladható vagyonelemeket, és sorra értékesítette is mindet.

Ekkor hirdették meg a kempinget – és azt meg is vette a város azért, hogy mind több területet birtokoljon a fürdőben. Bő 12 millió forintot fizetett az önkormányzat a területrészért, majd 1996 tavaszán képviselő-testületi határozatban sürgette is a vásárolt elem földhivatali bejegyzését.

false

 

Fotó: Kohout Zoltán

Az első, máig megmagyarázhatatlan mozzanat ekkor történt.

Az említett önkormányzati határozat rögzítette, hogy a város 9000/10000 részt birtokol a fürdő területéből – benne a 93-ban megvásárolt kemping durván 2300/10000-nyi tagjával. A határozatot Tóth Zoltán, akkori polgármester aláírta, az ügyvéd annak rendje-módja szerint elvitte a Délvíz felszámolójához (a Reorghoz) –, de onnan a város szem elől vesztette a folytatást. Ez pedig nagy baj volt. Utólag ugyanis indokolt lett volna a gyanakvás, miután a képviselő-testületi határozatot egész egyszerűen kézzel átírták, azaz meghamisították még a földhivatali beadás előtt! Mindez az alábbi dokumentumon jól látszik:

Jól láthatóak a beleírások

Jól láthatók a beleírások

 

 

A magyarnarancs.hu birtokunkába jutott dokumentumon látszik, hogy az azon végrehajtott részarányátírásokat minden bizonnyal az akkori felszámolóbiztos T. I. (Délvíz) eszközölte, és csak ő írta alá a „javítást” is. Mire a papír bekerült a földhivatalba, Kiskunhalas elveszítette a cirka 23 százaléknyi, azaz éppen a kempinggel egyező nagyságú területrészt, melyet nemrég megvásárolt.

Hogy ez a „módosítás” nincs rendjén, annak az első jelei csak évekkel később jelentkeztek. Egyrészt magát az 1996-os testületi határozatot is csak 1998-ban jegyezte be a kiskunhalasi földhivatal. Ez még magyarázható lenne az akkori leterheltséggel, amit a földkijelölések, kárpótlási ügyintézés és az informatikai fejlesztés hiánya okozott a földhivatalokban. De az ennyi év után is hihetetlennek tűnik, hogy egy kézzel átfirkált, a felek mindegyikétől alá nem írt papírt bejegyeztek. A kézírás alapján beazonosított átírót, T. I.-t próbáltuk elérni, ám a cég, ahol dolgozott, már nem működik, így ez nem sikerült.

Jól lehet, a történet itt nem ért végett.

Amikor 2001-re a Délvíz Rt. felszámolása befejeződött, a város megnyugodott, hiszen minden felszámolás befejezése azt jelenti, hogy elfogyott minden olyan vagyontárgy, amely a tartozások, hitelezők kielégítésére fordítható. Így logikus volt, hogy bár a szóban forgó, áthamisított papíron a Délvíz tulajdonába került a kemping, az a Délvíz könyveiben nem jelent meg – máskülönben a felszámolás végére azt is eladták volna.

Csakhogy 2004-ben, Tóth Zoltánt a polgármesteri székben váltó Várnai László idején egy ellenőrzés során kibukott, hogy létezik egy közös vagyontárgy Kiskunhalas és a Délvíz között. És hogy, hogy nem – ez a közös vagyon éppen a kemping területe volt.

Ekkor már kevesen emlékeztek a majd’ 10 évvel korábban történt kempingvásárlásra és az 1996-os testületi határozatra, arról pedig nyilván senkinek még gyanúja sem volt, hogy időközben a földhivatali bejegyzésre vitt papírral milyen „változás” történt. Azaz senki sem gondolta, hogy az 1993-ban jogosan vett kemping azóta nem is a városé, hanem a leszámolt Délvízzel közös vagyon. Pedig a valóság ez volt.

Ekkor a halasi városvezetés fogta magát, és levélben értesítette a problémáról a felszámolót. Erre az akkor még működő Reorg újra megnyitotta a Délvíz felszámolási eljárását – hiszen „új”, „közös” vagyonelemet talált. Ebből pedig – elvileg – folytatni lehetett az egykori Délvíz-hitelezők kielégítését. Akár viccesnek is nevezhetjük, hogy amikor a Reorg 2004-ben újra elkezdte eladásra hirdetni a kempinget, még értesítette is Kiskunhalast, hogy elővételi joga van (arra, ami 10 éve jog szerint már az övé lett 12 millióért!).

A városvezetés – amely a történet elejétől mintha aludt volna – még ekkor sem fogott gyanút.

Egy forrásunk szerint nem gondolták, hogy egy hivatalos felszámoló újra éppen azt dobja piacra, ami a városé, másrészt a Reorg – tévesen – nem kempinget, hanem strandjellegű tételeket írt az árverési hirdetménybe. Miután ezekre senki sem jelentkezett, az eredeti 50 millióról folyamatosan vitték le az árat, és végül a területrészre egy kisszállási vállalkozó, Horváth Ferenc cége, a Győri Bt. jelentkezett, és információnk szerint nettó 16 millióért meg is vette azt. Magyarán az azóta megszűnt Reorgnak kétszer is sikerült értékesítenie ugyanazt a területet.

Foglaljuk össze röviden az eddigieket! Miután egy hamisítással elszedték a várostól az évekkel korábban 12 millióért megvásárolt területet, a Reorg most (újra) értékesítette azt. A vevő pedig nem a város lett, noha már egyszer kifizette érte a vételárat. De! Mindez ugyan elég rémesen hangzik, de tegyük gyorsan hozzá, hogy se akkor, és tudomásunk szerint eddig sem tett a város feljelentést azért, mert megkárosították őket. Ölbe tett kézzel figyelték a dolgot? Nagyon úgy tűnik, hogy igen…

Ugrás a jelenbe

A problémát hónapok óta ismerő Fülöp Róbert fideszes alpolgármester egyelőre korainak tartotta részletesen nyilatkozni az ügyről. Azt azonban ő sem titkolja, hogy a jogellenesen kialakult helyzetet nem tartják fenntarthatónak. „Adott esetben el tudok képzelni egy olyan elegáns megoldást, hogy a külső tulajdonostárs névleges, pár forintos áron visszaadja a városnak, ami a városé. Nem az önkormányzat okozta a problémát, így lehetetlen, nyilván alkotmányellenes helyzet is lenne, ha a város nem rendelkezhetne azzal, ami a tulajdona” – mondta Fülöp Róbert a magyarnarancs.hu-nak.

Képünk illusztráció

Képünk illusztráció

Fotó: MTI

Erre az alkotmányos alapelvre – igaz, egyben az önkormányzat tagadhatatlan felelősségére is – rámutat a város egyik tekintélyes, a bírósági gyakorlatban is jártas, névtelenséget kérő jogásza. „Sajnos a 90-es években bármi, így ez az abszurd eljárás is megtörténhetett. Ez azonban nem menti fel az önkormányzat vagyongazdálkodási és jogi felelőseit. Ugyanakkor az egyik legalapvetőbb elve, hogy a tulajdonhoz való jog sohasem évül el, vagyis ami jog szerint a városé, azt bármilyen tévedés vagy szabálytalanság vette is el tőle, az ma is a városé, és a halasi önkormányzat bármikor indíthat pert e jogának az érvényesítéséért” – hangsúlyozta.

Hozzátette: egyetlen esetben juthat valaki idegen tulajdonhoz, elbirtoklással, vagyis tartós, legalább 10 évig folyamatos használattal. Csakhogy a kemping (és az egész fürdő) területét a kezdetektől kizárólag a halasi önkormányzat üzemelteti, tartja rendben és végez rajta kisebb beruházásokat – nem pedig a külső tulajdonostárs, Horváth Ferenc.

A vállalkozó verziója

Felkerestük a területet egykor megszerző vállalkozót is. Horváth Ferenc azonban már azt mondta nekünk, hogy ő már eladta a tulajdonrészét egy olyan cégnek, amely – állítása szerint – nem tartozik az ő érdekeltségébe.

Úgy tudjuk, hogy a cég a Norfolk Hungária Befektetési Zrt., amelynek a Kiskunhalastól északra fekvő kisvárosban, Soltvadkerten élő Sasváriné Tóth Edit a vezérigazgatója, de a cég egyetlen ismert telefonszámán senki nem veszi fel a kagylót. Horváth Ferenc portálunknak azt nyilatkozta, hogy meggyőződése szerint jog szerint övé volt a területrész, hiszen hivatalos felszámolási eljárás keretében, hivatalos árverésen jutott hozzá. Bevallása szerint nemhogy gátat nem akar szabni a termálfürdő fejlesztésének, de még ő akart hozni ide befektetőt. Azt állította: akár 20 millió dollárt(!) is hozott volna ide kanadai üzleti partnere, ha a város vezetői – itt Várnai László korábbi és Gyovai István jelenlegi polgármesterekre gondol – hajlandók lettek volna tárgyalni vele. De nem tárgyaltak.

Ezzel szemben a városházán erre máshogy emlékeznek: szerintük egyetlen esetben sem volt szó ilyen beruházásról. Fülöp Róbert alpolgármester egy ízben beszélt – nem hivatalos keretek között – Horváthtal, ott akkor csak arról volt szó, mennyit szeretne kapni a külső tulajdonos a kemping területéért.

Hasonló eset?

Ha Ön vidéken él, és jogsértést vagy hatalmi visszaélést tapasztal, kérjük, írja meg nekünk a kismagyarorszag [at] narancs [dot] hu címre.

Azt mindenesetre megtudtuk: a város a Norfolkot hiába keresi akkor, amikor valamilyen fejlesztési-átalakítási munkálathoz a szóban forgó telekrész tulajdonosaként a hozzájárulásuk kellene. „Egyszerűen nem reagálnak” – árulták el nekünk városházi források, akik ugyanakkor azt sem titkolják: akárkié is a Norfolk, „ha kell valami, végül mindig Horváth Ferencet kell hívni”. Így hiúsult meg például a nyári bejárat átépítése, a régi kabinsorok és egy régi vizesblokk lebontása is.

Kis keresgélés után kiderül: a cég részvényeit sokáig egy kanadai cég birtokolta (NORFOLK TRADE – INVEST Limited CA Canada, Ontario, N3Y 4R5, Simcoe, Queensway West Suite A2 505.), de a cég tagságát 2012 végén törölték. Ám azóta nem derül ki a cégadatbázisból, hogy ki is a cég tulajdonosa.

Segítséget remélnek

Úgy tudjuk, a Norfolk áll amögött is, hogy befékeztek egy másik, a strand területét érintő állami beruházásnak is. A Türr István Képző és Kutató Intézet (TKKI) ugyanis a strand területén álló 4 emeletes irodaházban úgynevezett kistérségi közösségi központot létesítene, amelyben az Emmi háttérintézeteként integrációs és felzárkóztatási programokat vinne végig.

A hatalmas épületet az állam kapta meg a Délvíz felszámolásakor, az állami tartozások fejében. Csakhogy az átalakítási beruházáshoz kapott első fokú építési engedély hatósági határozatát a Norfolk megfellebbezte. A központ mindezt nem cáfolta, de diplomatikusan azt közölte: „mivel nem áll fenn olyan körülmény, ami a másodfokú hatóság részéről módosítást indokolna, ezért a közeljövőben számítunk a jogerős építési engedély megszületésére”. Emellett úgy látják: a halasi közösségi központ létrehozására elégséges idő áll rendelkezésre, az határidőn belül befejezhető.

Bányai Gábor, a térség parlamenti képviselője májusban a városi képviselő-testület előtt sürgette a termálfürdő gyógy-idegenforgalmi célú fejlesztését. A parlament vállalkozásfejlesztési bizottsága tagjaként is felszólaló Bányai szerint fenntarthatósági és megvalósíthatósági tanulmányokat kell készítenie a városnak ahhoz, hogy a 2014–2020-ban megnyíló uniós forrásokból e célra forrásokat mozgósíthasson. A városháza mindezek mentén arra is számít, hogy a kormánypárti képviselő az ingatlant érintő ellentmondások tisztázásában is szerepet vállal.

Egyelőre tehát nem tudni, mi lesz a megoldás: vagy sikerül a Norfolkkal megállapodni, vagy egy hosszú pereskedés veheti kezdetét. Az biztos, hogy megegyezés nélkül nem indulhat el a fürdőfejlesztés, az viszont továbbra sem világos, hogy hivatalos szerv előtt miért nem emelt eddig szót senki az ellen, amiért Kiskunhalast ilyen jelentős anyagi kár érte.

Neked ajánljuk

Dobosviccek

„Srácok, van kedvetek meghallgatni a szerzeményeimet?”, szól az egyik legelcsépeltebb dobosvicc csattanója. A közvélekedés szerint a dobosok tipikusan háttérbe húzódó, nem túl izgalmas figurák, de ahogy Dave Grohl, Phil Collins, Don Henley vagy akár Szikora Róbert példája mutatja, megfelelő tehetséggel és szorgalommal belőlük is lehetnek nagy sztárok. Az elmúlt hetekben két neves angol zenekar dobosa is szólóalbumot jelentetett meg – mindkét lemezre érdemes időt szakítani.

Hordta a jelet

  • - minek -

Mátyás Attila számos zenekaron és zenei korszakon átívelő, lassan négy évtizedes pályafutásában különleges epizód a rövid ideig létező Agnus Dei (Isten báránya) zenekar.

Intimebb invenciók

Bacsó Kristóf legutóbbi szerzői anyaga nem konceptlemez, a szaxofonos nem szokott ilyeneket készíteni. A gondolatok, a képzetek, a keresztutalások sokkal összetettebben bontakoznak ki dallamaiból és témáiból, mint hogy kiragasszon egy képet középre, és a körül motozzon a lemez végéig. Bacsó az irányadó jazzalkotók közé emelkedett a rá jellemző nyugodt, intellektuális megközelítéssel; a saját együttesein kívül elsősorban a Modern Art Orchestra szaxofon szólamvezetőjeként és a Zeneakadémia jazz tanszékének élén.

Dehogy vagyunk egyedül

A vígjáték műfaja lefelé tartó pályájának igencsak a végét járja már, s mint számos híres képviselője, mára elgyengült, fárasztó, és ha mond is valamit, az gyakran kellemetlen vagy csitítgatni való. Elég csak az utóbbi idők tömeggyártott spin-off sorozataira gondolnunk, ha az eredetiek színvonalának revíziójával nem is szívesen zaklatnánk fel magunkat.

Tekintetek tüzében

  • Révész Emese

Czene Márta technikai tudása kivételes, nem sajnálja az időt és a fáradságot a részletek megmunkálására, vékony festékrétegei, kifinomult vonalrajza, kimért kompozíciói a reneszánsz fénykorát és a fotórealizmus legjavát idézik. Önmagában ez vajmi kevés lenne azonban ahhoz, hogy érdekes legyen a kortárs szemlélőnek.

Purcell zongorája

Az 1695-ben elhalálozott Henry Purcellnek természetesen nem volt zongorája, hiszen Bartolomeo Cristofori csak egy évtizeddel később találta fel a zongora ősének tekinthető fortepianót, majd újabb 60–70 évnek kellett eltelnie, amíg ez a hangszer lassan egyeduralkodóvá válva kiszorította billentyűs társait. „Purcell, a zongora poétája” – kommentálta a koncert előtt egy barátom kissé helytelenítő mosollyal Szokolov műsorát, aki a koncert teljes első félidejét az angol mesternek szentelte.

Az az űzött hang

„A csapat a Váladék nevű kocsmában gyűlt össze, hogy levonja a nap tanulságait”, olvassa fel színtelen hangon, hadarva A hosszú nap című tárcanovellájának első mondatát Tar Sándor valamikor 1993-ban. Hova sietett vajon? Vagy inkább honnan menekült? Semmi érzelem nincs a hangjában, és mégis zaklatottnak tűnik, talán a gyorsan eldarált szavak, a szinte fuldokló lélegzetvételei miatt. Hallgatni is felkavaró.

Az élet értelme

Ferdinand von Schirach izgalmas szerző: jogászból lett író, ami a hazánkban is játszott két színdarabján meg is látszik. A Terrort a Katona József Színház mutatta be 2016-ban, az Istent most láthatjuk először. Mindkettő zárt tárgyalás formáját ölti, a Terror a tárgyalóteremben játszódik, s bár az Istenben elhangzik az intelem, hogy „ügyvédnő, nem a bíróságon vagyunk”, és látszólag egy nyílt pódiumbeszélgetésen veszünk részt, valójában teljesen nyilvánvaló, hogy de, most is a bíróságon vagyunk. Ahol mi, nézők vagyunk bírók, és a felsorakoztatott számtalan érvből kell levonnunk a végső következtetést, majd szavaznunk kell arról, hogy támogatjuk-e Kertész Tibort abban, hogy orvosi segítséggel vessen véget az életének.

Korszerűtlen elmélkedések

  • Zelei Dávid

„Valószínűleg nem vagyok regényíró; valószínűleg olyan esszéíró vagyok, akinek regényeket kell írnia, mert esszét írni nem tud”, nyilatkozta egyszer a portugál José Saramago. Magyarul eddig hiányzó regényét, a Festészeti és szépírási kézikönyvet kézbe véve pedig minden eddiginél jobban mögé láthatunk e Nobel-díjasként azért álszerénynek ható kijelentés miértjének.

Körözik Putyint

A Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, ICC) elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnök és Marija Alekszejevna Lvova-Belova, a gyerekjogok oroszországi elnöki biztosa ellen. Mindkettőjükkel szemben az a megalapozott gyanú merült fel, hogy legkésőbb 2022. február 24-ét követően ők maguk adtak parancsot gyermekek kényszerdeportálására és kényszeradoptálására, illetve nem akadályozták meg alárendeltjei­ket ebben. Ez a nemzetközi jog szerint háborús bűnnek számít.

Mindent és mindenkitől

Megkárosítva érzi magát és feljelentést tervez több olyan orosz állampolgár, aki magyar letelepedési kötvényt vásárolt a VolDan Investments Ltd. nevű közvetítőcégen keresztül.

„Még erős a magyar felhozatal”

Mi a helyzet a Trafóval a Sberbank csődje óta? Visszakapták-e a pénzüket? – kérdeztük az illetékestől. A beszélgetés során szó esett még arculatváltásról, színházi fenntarthatóságról, a független előadóművészek helyzetéről, egyáltalán a magyar kultúra kilátásairól.