Devecser újra pörög: csak a németek fúrják a magyar lomisokat

  • Rózsa Melinda
  • 2014. augusztus 3.

Kis-Magyarország

A helyszínről jelentjük: köszöni, jól van, újra életre kapott a devecseri piac az évekkel ezelőtti vörösiszap-katasztrófa után. Ottjártunkkor azonban az is kiderült, hogy most más miatt kell idegeskedniük a lomisoknak.

A neve máris megtévesztő, ugyanis a devecseri piac nem Devecserben van. A Veszprém megyei várost előbb el kell hagyni a sümegi úton, majd pár kilométer után, az út jobb oldalán találjuk a lomis piacot – a Dunántúl használtcikk-vadászainak Mekkáját.

false

 

Fotó: A szerző felvételei

A devecseri lomizás a rendszerváltás utáni években indult be. Mi tíz évvel ezelőtt viziteltünk ott, akkor írtuk ezt: A kilencvenes évek elejére már afféle üzlethálózat-rendszer alakult ki a városban, megjelentek az első közvetítők, akik ismerték a címeket, és mivel egyre kevesebb munka akadt, újabb és újabb családok kapcsolódtak be a sajátos szemétturizmusba. „A lomizás miatt Devecseren nincs megélhetési bűnözés és munkanélküliség, ami számos feszültségtől, konfliktustól óvja meg az itt élőket, vagyis a cigány és nem cigány lakosság között nincsenek olyan komoly ellentétek, mint másutt – mondja Holczinger László polgármester. – A tevékenység környezetkárosító hatása azonban óriási gondot okoz a városnak, évente több ezer tonna szemetet kell elszállíttatnunk, arról nem is beszélve, hogy egyes portákon elképesztő állapotok uralkodnak. Bizonyos házak szinte vonzzák a patkányokat, ami járványveszélyt is jelent. És persze az sem lényegtelen, hogy azok az ingatlanok, amelyek valamelyik elhanyagolt lomizóporta szomszédságában állnak, elértéktelenednek. Természetesen az is problémát okoz, hogy alig akad törvényesen működő, árusítási engedéllyel rendelkező közöttük, így aztán iparűzési adót és egyéb járulékot sem fizetnek. A vám- és pénzügyőrséget, a rendőrséget, az ÁNTSZ-t és a fogyasztóvédelmet már többször felkértük, hogy közösen ellenőrizzék őket. Ez néhány esetben megtörtént, de az intézkedésnek nem volt foganatja.”

De vissza a jelenbe: a piac életében fordulópont volt a 2010. októberi vörösiszap-katasztrófa, amely ezt a területet elkerülte, Devecsernek pont az ellenkező végét tarolta le. Sok család, amely lomizásból él, épp azon a részen lakott – nekik mindenük odalett. A katasztrófa után a vevők elmaradtak, jó egy évig alig valakinek jutott eszébe Devecseren vásárolgatni.

false

A devecseri lomis életnek csak rövid ideig tartó mélyrepülést okozott a vörösiszap. Ahogy az utakat helyreállították, folytatódott az üzletelés, a vevők is visszatértek. Sőt, a négy évvel ezelőtti vörösiszap-katasztrófa után ma „régi fényében tündököl a piac”, és minden szombat-vasárnap délelőtt virágzik a kereskedelem. Egy idősebb asszony, aki fiával rendezgeti áruját, azt a tippet adja, hogy máskor szombat reggel érkezzünk, mert onnantól számítva 10 óra környékéig van csúcson a piac.

A teljes kínálatot valószínűleg lehetetlen átnézni a devecseri piacon, többórás ráfordítással a nagyjára azért van esélyünk: ruhák 300-ért, könyvek 50 forintért, egy jófajta bicikli 25-30 ezer – olyan típusok, amit máshol 60-80 ezer alatt nem kapnánk meg. Ez csak néhány példa, igazából minden van. Konyhai kisgép, vasaló, hűtőszekrény, mosógép, autógumi, fűnyíró, kerti slag, edények, ablak, babaház, de még láncfűrész is. A devecseri piac elosztóközpont is: az osztrák határtól még távolabb élő használtcikkesek nagy tételben viszik tovább innen az árut.

false

 

A piacon egyébként sokan visszasírják a 2009 előtti időket, amikor még udvarról ment az árusítás. Öt évvel ezelőttig ugyanis a házak udvarán értékesítette az összeszedett holmikat a több száz lomis. Az önkormányzati tiltás után létesítették a városon kívüli piacot. Az üzemeltetésére előbb a pápai Aranyfregatt Kft. kapott szerződést, majd az önkormányzat a Herend Önkéntes Tűzoltó, Polgárvédelmi és Speciális Mentő Egyesületnek adta át az üzemeltetés jogát. Egy férfi ennek kapcsán megjegyzi: akkor nem is kellett bérleti díjat fizetni, és akkor voltak „nyitva”, amikor akartak. „Egyszerűbb volt” – összegzi nekünk, és ebben a megállapításban benne van az is, amit nem mond ki: ti. hogy anno a kutya nem ellenőrizte őket. Most azonban a piacon mindenki legálisan, engedéllyel árusít, és mindenről el kell számolni. Vagy legalábbis el kellene.

A beszerzési forrás – ahogy korábban is – főleg Ausztria, de járnak ki Németországba is a devecseri lomisok. Ausztriában évente 100 ezer tonna lom keletkezik, ennek nagy része Magyarországon köt ki. A Boku (Universität für Bodenkultur) tanulmánya szerint annak, ami az osztrákoknak már nem kell, a 70 százaléka hazánkba kerül újrafelhasználásra és értékesítésre – annak ellenére, hogy a „szemétexport”, pontosabban az utcai begyűjtés illegális arrafelé. (Az egyetemi tanulmánynak egyébként az volt a célja, hogy megoldási lehetőségeket találjanak a részben illegális nemzetközi ügyletek legalizálására, illetve a szemét újrahasznosítására.) Az említett tanulmány szerint kidobott holmik mintegy 45 százaléka olyan, továbbra is használható cuccokból áll, mint a bútorok, sportszerek vagy ruházat, 22 százalék a fém, és 16 százalék az elektromos készülékek aránya.

false

Eközben a németek a kommunikációval keményítettek be a kelet-európai (a magyarokon kívül szlovákok és lengyelek járnak ki) lomisokkal szemben: a korábbi gyakorlattal ellentétben a lomtalanítások helyszínét és időpontját tavaly év eleje óta már nem teszik közzé az interneten – csak a helyi lapokban, hogy kevesebb „kincsvadászt” vonzzanak. Gyakori panasz volt ugyanis, hogy miután a lomisok furgonjai elhagyták a terepet, rendetlenség, szétdobált szemét maradt utánuk. Ugyanakkor Németországban továbbra sem tilos elvinni a kitett holmikat.

De van itt még más is: az utóbbi tíz évben elszabadult benzinárak se könnyítik meg a lomisok életét. Többnapos beszerző körutakra járnak Nyugatra, csak az útiköltség százezer forint. Alvás persze a kocsiban. Egy asszony, aki a lányával és a vejével lomizik, elmondja: Nyugaton (mármint Ausztriában és Németországban) ő kopogtatós módszerrel gyűjt. Becsöngetnek a házakba, bekiabálnak az udvarra, van-e valami, amit kidobnának. Főleg falun vannak olyan családok, amelyek már várják őket, és félreteszik a fölöslegessé vált holmikat. Máshol nem látják őket szívesen. Tavaly tele volt az osztrák sajtó a Magyarországról és Romániából átjáró tolvajbandákkal, amelyek családi házakat, gazdaságokat fosztogattak. Egyik módszerük az volt, hogy lomok és színesfém iránt érdeklődtek a gazdáknál, ami nem okozott feltűnést, csakhogy a terep felmérésére használták a látogatást. Aztán pedig...

false

Egy középkorú férfi elmondja: minden héten fordul legalább egyet. Járja az osztrák bolhapiacokat is, ahol fillérekért (vagyis pár euróért) szerez be használt cikkeket, sőt, néha egyszerűen ingyen megkapja, ami ott nem kel el. Egyedül dolgozik, és épp munkatársat keres, olyan embert, aki jól beszél németül. Néhány éve házhoz is megy: hagyatékért, de leginkább bármiért.

Jellemzően egyébként azok árulnak, akik beszerzik a holmikat, vagy a közvetlen családtagjaik. A piac parkolójában furgonok sorakoznak, az áruk egy részét ezekből pakolják a placcra, illetve vannak zárható raktárépületek, amelyet bérelhetnek. A vevőket ezekbe is beengedik piacnapokon: „Milyen lámpa kéne? Menjen csak, ott hátul is vannak!” Az épületben egymás hegyén-hátán több háztartásra való bútor áll. Ottjártunkkor úgy láttuk, a nagy bőségben sokszor maguk az árusok sem tudják, mi van épp készleten.

A vevők köre igen változatos. Mellettünk egy házaspár női kerékpárt akar venni, arrébb két fiatal lány mindenkinél a ruhákat és kiegészítőket böngészi végig, egy család kisbútorokat gyűjt, mivel nemrég költöztek Tapolcára. Rajtuk kívül találkozunk Balatonra tartó pesti párossal is, akik csak úgy útközben néztek be, hátha akad valami olcsón. Végül egy kisgyerekeknek való, műanyag biciklivel távoznak.

false

A lomis piac infrastruktúrája amúgy rendben van: vécé (igaz, egy hölgy nehezményezi, hogy vasárnap már 13 órakor bezár), mosdó, ivóvíz és több büfé is üzemel, utóbbiban meleg étel is kapható. Arra a kérdésre azonban, hogy ma Magyarországon hányan élnek a lomizásból, nehéz válaszolni, mert csak becsült adatok léteznek. Ezek alapján tízezren is lehetnek.

Neked ajánljuk

Dobosviccek

„Srácok, van kedvetek meghallgatni a szerzeményeimet?”, szól az egyik legelcsépeltebb dobosvicc csattanója. A közvélekedés szerint a dobosok tipikusan háttérbe húzódó, nem túl izgalmas figurák, de ahogy Dave Grohl, Phil Collins, Don Henley vagy akár Szikora Róbert példája mutatja, megfelelő tehetséggel és szorgalommal belőlük is lehetnek nagy sztárok. Az elmúlt hetekben két neves angol zenekar dobosa is szólóalbumot jelentetett meg – mindkét lemezre érdemes időt szakítani.

Hordta a jelet

  • - minek -

Mátyás Attila számos zenekaron és zenei korszakon átívelő, lassan négy évtizedes pályafutásában különleges epizód a rövid ideig létező Agnus Dei (Isten báránya) zenekar.

Intimebb invenciók

Bacsó Kristóf legutóbbi szerzői anyaga nem konceptlemez, a szaxofonos nem szokott ilyeneket készíteni. A gondolatok, a képzetek, a keresztutalások sokkal összetettebben bontakoznak ki dallamaiból és témáiból, mint hogy kiragasszon egy képet középre, és a körül motozzon a lemez végéig. Bacsó az irányadó jazzalkotók közé emelkedett a rá jellemző nyugodt, intellektuális megközelítéssel; a saját együttesein kívül elsősorban a Modern Art Orchestra szaxofon szólamvezetőjeként és a Zeneakadémia jazz tanszékének élén.

Dehogy vagyunk egyedül

A vígjáték műfaja lefelé tartó pályájának igencsak a végét járja már, s mint számos híres képviselője, mára elgyengült, fárasztó, és ha mond is valamit, az gyakran kellemetlen vagy csitítgatni való. Elég csak az utóbbi idők tömeggyártott spin-off sorozataira gondolnunk, ha az eredetiek színvonalának revíziójával nem is szívesen zaklatnánk fel magunkat.

Tekintetek tüzében

  • Révész Emese

Czene Márta technikai tudása kivételes, nem sajnálja az időt és a fáradságot a részletek megmunkálására, vékony festékrétegei, kifinomult vonalrajza, kimért kompozíciói a reneszánsz fénykorát és a fotórealizmus legjavát idézik. Önmagában ez vajmi kevés lenne azonban ahhoz, hogy érdekes legyen a kortárs szemlélőnek.

Purcell zongorája

Az 1695-ben elhalálozott Henry Purcellnek természetesen nem volt zongorája, hiszen Bartolomeo Cristofori csak egy évtizeddel később találta fel a zongora ősének tekinthető fortepianót, majd újabb 60–70 évnek kellett eltelnie, amíg ez a hangszer lassan egyeduralkodóvá válva kiszorította billentyűs társait. „Purcell, a zongora poétája” – kommentálta a koncert előtt egy barátom kissé helytelenítő mosollyal Szokolov műsorát, aki a koncert teljes első félidejét az angol mesternek szentelte.

Az az űzött hang

„A csapat a Váladék nevű kocsmában gyűlt össze, hogy levonja a nap tanulságait”, olvassa fel színtelen hangon, hadarva A hosszú nap című tárcanovellájának első mondatát Tar Sándor valamikor 1993-ban. Hova sietett vajon? Vagy inkább honnan menekült? Semmi érzelem nincs a hangjában, és mégis zaklatottnak tűnik, talán a gyorsan eldarált szavak, a szinte fuldokló lélegzetvételei miatt. Hallgatni is felkavaró.

Az élet értelme

Ferdinand von Schirach izgalmas szerző: jogászból lett író, ami a hazánkban is játszott két színdarabján meg is látszik. A Terrort a Katona József Színház mutatta be 2016-ban, az Istent most láthatjuk először. Mindkettő zárt tárgyalás formáját ölti, a Terror a tárgyalóteremben játszódik, s bár az Istenben elhangzik az intelem, hogy „ügyvédnő, nem a bíróságon vagyunk”, és látszólag egy nyílt pódiumbeszélgetésen veszünk részt, valójában teljesen nyilvánvaló, hogy de, most is a bíróságon vagyunk. Ahol mi, nézők vagyunk bírók, és a felsorakoztatott számtalan érvből kell levonnunk a végső következtetést, majd szavaznunk kell arról, hogy támogatjuk-e Kertész Tibort abban, hogy orvosi segítséggel vessen véget az életének.

Korszerűtlen elmélkedések

  • Zelei Dávid

„Valószínűleg nem vagyok regényíró; valószínűleg olyan esszéíró vagyok, akinek regényeket kell írnia, mert esszét írni nem tud”, nyilatkozta egyszer a portugál José Saramago. Magyarul eddig hiányzó regényét, a Festészeti és szépírási kézikönyvet kézbe véve pedig minden eddiginél jobban mögé láthatunk e Nobel-díjasként azért álszerénynek ható kijelentés miértjének.

Körözik Putyint

A Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, ICC) elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnök és Marija Alekszejevna Lvova-Belova, a gyerekjogok oroszországi elnöki biztosa ellen. Mindkettőjükkel szemben az a megalapozott gyanú merült fel, hogy legkésőbb 2022. február 24-ét követően ők maguk adtak parancsot gyermekek kényszerdeportálására és kényszeradoptálására, illetve nem akadályozták meg alárendeltjei­ket ebben. Ez a nemzetközi jog szerint háborús bűnnek számít.

Mindent és mindenkitől

Megkárosítva érzi magát és feljelentést tervez több olyan orosz állampolgár, aki magyar letelepedési kötvényt vásárolt a VolDan Investments Ltd. nevű közvetítőcégen keresztül.

„Még erős a magyar felhozatal”

Mi a helyzet a Trafóval a Sberbank csődje óta? Visszakapták-e a pénzüket? – kérdeztük az illetékestől. A beszélgetés során szó esett még arculatváltásról, színházi fenntarthatóságról, a független előadóművészek helyzetéről, egyáltalán a magyar kultúra kilátásairól.