„Régi lakóhelyünkről menekülnünk kellett” – A lottónyertes hajléktalan és családjának új élete

  • Matkovich Ilona
  • 2015.06.17 08:06

Kis-Magyarország

A kávézót nyitó Anikó elmesélte: fenyegetéseket kaptak a nyeremény óta, néha csak testőrrel merészkedtek utcára. Férje egészségi állapota is megromlott, de az asszony sokakon segít.

Győrben jártunk a hétvégén, abban a kávézóban, amelyet a lottónyertes, korábbi hajléktalan férfi nyitott. A helyet igazából párja, Anikó üzemelteti, aki részletesen mesélt nekünk arról, mennyire változott meg az életük a lottónyeremény óta. Nagyon.

A kezdetek

„Soha többet nem könyörgünk a közgyógyért” – Anikó azt meséli, ezzel tért haza az újságkihordásból Andraschek László 2013 márciusában. Na meg egy 638 milliót érő lottószelvényt tett az asztalra a felesége elé.

A 25 éve pánik- és cukorbeteg, rokkantnyugdíjas asszony épp aznap kérte meg a férjét, hogy az önkormányzatnál próbálja meghosszabbítani az ő ingyenes közgyógyellátását méltányossági alapon, amire azért volt szükség, mert az asszony a legutóbbi nyugdíjemelés miatt 500 forinttal túllépte azt a határt, amíg jogosult volt ingyenes közgyógyellátásra, a gyógyszerei viszont több mint tízezer forintba kerültek. Ezt azonban lehetetlen lett volna kigazdálkodni.

Anikó

Anikó

Fotó: Matkovich Ilona

Az Andraschek házaspár tizenhét éve él együtt. A férj és a feleség is rokkantnyugdíjas, a férfi a házasságuk előtt tíz évig lakott az utcán, ennek következtében lefagyott mindkét lábfeje. Lászlót egy szociális munkás protezsálta be Anikóhoz, miután az alkoholbetegséggel küzdő férfi a hajléktalanszállóról is „kiitta” magát. A szoba-konyhás lakásban három gyermekét nevelő asszony a kamrából átalakított szobába keresett épp akkor albérlőt – így ismerkedtek meg és szerettek aztán egymásba. „Engem pánikbetegre vert az előző férjem, kiverte a fogaimat, kényszerevő lettem, 160 kilóra híztam, teljesen elvesztettem az önbizalmamat. A szociális munkás ismerősöm megnyugtatott, hogy a Laci nagyon jó ember, csak hát alkoholista, de nem hőzöng akkor sem, ha alkoholos állapotban van. Az együtt töltött tizenhét évből tíz év harc volt, én végig ott voltam mellette, hogy leszokjon az alkoholról, de egyedül kevés lettem volna, a Katolikus Alkoholmentő Szolgálatnak (KASZ) is köszönhettük, hogy a lottónyeremény előtt hét évig nem nyúlt a pohárhoz” – emlékszik vissza az asszony.

A korábban szövettani asszisztensként dolgozó asszony és férje szegénységben élt az önkormányzattól bérelt lakásban. Nem tudták fizetni a svájci frank alapú hitelüket, az utóbbi években felhalmozott 300 ezer forint rezsidíjtartozás miatt pedig 2013 áprilisában már a kilakoltatásra vártak, amikor megnyerték a lottónyereményt.

„Először nem hittem el. Na mondom, Jézus Máriám, már csak ez kell nekem! Amikor megbizonyosodtam, hogy igaz a hír, valóságos sokkot kaptam. Ráomlottam az asztalra, és csak sírtam. A férjem később mesélte, hogy ő a lottózóban térdre rogyott, és azt mondta: édes jó Istenem, kértem én pénzt, de nem ennyit!”

Jöttek fenyegetések is

Anikó másnap a piacon kacsára alkudott, húsz éve nem ettek kacsasültet. A nyereményből egy Opel személyautót vettek, 13 éveset, hogy abban a körben, ahol éltek, ne feltűnősködjenek. Hamar belátták azonban, hogy a lottónyeremény tulajdonosaiként régi környezetük már más emberként tekint rájuk. Több ismerős becsöngetett, hívták őket telefonon, írtak nekik az interneten, sőt, kaptak fenyegetéseket is. Nemcsak ismerősök, de ismeretlenek is felkutatták őket, jöttek még az ország másik végéből is, könyörögtek, hogy fizessék ki nekik a devizahitelüket. Odáig fajult a helyzet, hogy átmeneti időre testőr nélkül nem mertek kilépni az utcára. „A régi lakóhelyünkről menekülnünk kellett, mert nagyon elkezdték kérni a pénzt, mi meg nemet mondtunk. Kik vagyunk mi, hogy szelektáljunk? De a rokonok mind kaptak. A férjemnek hét testvére van, őket nem is akartuk kihagyni. Ez volt számunkra a természetes” – meséli Anikó, majd hozzáteszi, a pszichiátere azt tanácsolta, csak tanuljon meg nemet mondani.

Az asszony így folytatja: „Most, hogy milliomosok vagyunk, sikk, hogy van pszichiáterem, de amikor a pánikbetegségem alatt pszichiáterhez fordultam, hogy a segítségével leszokjak a hangulatjavító gyógyszereimről, ami négy éve sikerült is, bolondnak mondtak. A nyeremény óta megváltozott az emberek segítőkészsége is irányunkban. Amikor nem volt pénzünk, senki nem kérdezte, mit segítsen, most viszont van jelentkező szép számmal.”

Pedig megoldásra váró baj mindig bőven akadt az Andraschek családban.  A legkisebb fiú korábban drogfüggő volt, és önerejéből, valamint a Kallódó Ifjúságot Mentő Szolgálat segítségével lett „tiszta”. Azóta is segítőként dolgozik az alapítványánál egy másik városban, ahol a szülők lakást is vettek neki. A lányuk tavaly ment férjhez egy olyan férfihoz, akinek a korábbi házasságából született négy gyermeke. A gyerekek a lottónyereményig intézetben nevelkedtek. Édesanyjuk alkoholbeteg, és az új kapcsolatából született egy ötödik gyermeke, de a néggyel nem tart kapcsolatot. „Mindjárt kivettük a négy gyermeket. Attól fogva, hogy a lányomék összeházasodtak, hiába nem vér szerintiek, én az unokáimnak tartom őket. Igazi nagymama vagyok, mindössze háromszáz méterre lakunk egymástól. Most a vőm vezet, ő a jobb kezem a kávézóban is. Vele járok vásárolni.”

A kávézó belülről

A kávézó belülről

 

Győr belvárosának szélén lévő Albaca kávéház hátsó helyiségében beszélgetünk. Anikó eredetileg a lottónyereményből épített új családi házuk alagsorában akart létrehozni egy szenvedélybetegeket segítő alapítványt, de a családja kérésére letett erről a tervéről. Akkor elhatározta, hogy vesz egy olyan üzlethelyiséget, amelynek egyik szobájában tartják majd a hamarosan létrejövő alapítvány programjait.

Másokon is segít

Habár sokan könnyelműségnek tartották, hogy Andraschekék idén márciusban megnyitott cukrászdájának avatásán minden ingyenes volt a csokigyrostól a gyümölcskehelyig. „A cukrászda bevétele elsősorban a szenvedélybetegek és a fedél nélküliek számára létesülő alapítványhoz nyújt anyagi fedezetet. A megnyitót is ennek szellemében tartottuk meg. Becsületkasszát tettünk ki, amelybe került pénz bőven. Egyelőre nem vagyunk nyereségesek, de a napokban lesz honlapunk, az is hoz talán vendégeket. Csak válogatott alapanyagokból dolgozunk, a kézműves fagylaltot Csanakról hozatjuk.”

Anikó egyszer a televízióban hallotta Klapka Györgytől, „egy lottónyertes álljon három lábon”. A három láb az ingatlan, az arany és pénzbefektetés. Andraschekék eszerint osztották fel a nyereményüket: a saját céljaikra elkülönített összeget pénzügyi tanácsadók és ügyvéd segítségével fektetik be, elsősorban ingatlanba és pénzügyi tranzakciókba. Ingatlanjaikat bérbe adják az Audi alkalmazottainak. „Volt olyan lakás, amelyért az ügyvédnő és az ingatlanos szerint is túl sokat fizettem, de úgy voltam vele, hogy ennyi pénz itt van a kezemben, a tulajdonos meg lehet, hogy szorult helyzetben van, és nem akartam volna kihasználni. Ha nem lett volna meg a rávalóm, biztosan alkudok. Az egyik lakásvásárláskor az eladó négyszer elsírta magát. Bízom benne, hogy tisztességes árat mondott, nem használta ki, hogy nem voltam elég járatos az ingatlanpiacon. Engem édesapám két nagynénje, akik apácák voltak, neveltek isteni hitben. Bízom az emberekben. Ma is kaptam egy szép levelet, amelyben egy idős győri festőművész kért segítséget. Természetesen támogatni fogom, hogy kiállíthassa nálunk a festményeit.”

„Nehezen találta fel magát”

Amikor férjéről érdeklődünk, Anikó azt válaszolja, a férjének a nyeremény után egészségügyi problémái adódtak, de a témába most nem akar mélyebben belemenni. Az asszony azt mondja, hogy László az „új élethelyzetben nem találta fel magát. Nekem is kőkemény volt, mert jöttek az arany nyakláncok, jöttek az ingatlanok, s csak mentem, vettem, és nem éreztem örömet. Dolgoztam, mint a robot, beletemetkeztem az építkezésekbe, este tízig válogattuk a burkolatot, terveztük, mit hova tegyünk. A logó és a dizájn is az én ötletem alapján készült, ezt a különleges csokiszökőkutat az interneten találtam” – mutat büszkén körbe az elegánsan berendezett kávézóban, majd visszatereli a szót a férjére. „Ő röpülni szeretett volna, mondjuk, Spanyolba, de én nem ülök repülőre, és mire mehettünk volna autóval most nyáron, már nem tudtunk együtt menni az állapota miatt. A férjem nagyon jól eligazodik a számok világában, de az építkezésekben nem vett részt. Csak focimeccsekre járt, és ő fizetett. Megtehetem Lacivá vált, és én láttam a visszarendeződést. És féltem. Azt is láttam a családjukban, hogy nem fogadták el őt, a nincstelen alkoholistát, pedig mindig szeretett volna valaki lenni. Hiába mondtam neki, most se te vagy a valaki, hanem a bankkártyád. Szerintem ő is tudta, de élvezte ezt a helyzetet, miközben a kettősség is nyomasztotta. Én megértettem. Ő engem 160 kilósan szeretett meg, amikor bolondnak és dagadtnak hívott mindenki. Mindig mellettem állt, csak most egy kicsit kiszállt ebből az egészből. ”

Anikó azt mondja, a lottónyereményből származó vagyont neki kell kezelnie. Ez most az ő feladata. „Azzal biztatom magam, hogy mindent meg lehet tanulni, és én most a tanulás folyamatában vagyok benne. Azért veszem körül magam szakemberekkel, hogy addig se hibázzak túl nagyot.”

Neked ajánljuk