Egy mukkot se szóltak a városnak, ahova menekülttábort húznak fel

  • Kohout Zoltán
  • 2015. június 16.

Kis-Magyarország

A fideszes polgármester a tévéből értesült, hogy a kiskunhalasi laktanyából menekültállomást hoznak létre. Ez egy hete volt. Azóta nem hívta fel őt senki Pestről. A kormányszóvivő és a BÁH közt sem teljes az összhang.

Senki nem tájékoztatta a várost előzetesen arról, hogy a halasi laktanyában menekülteket befogadó állomást kíván az állam létrehozni – több önkormányzati forrásból is erről értesültünk. A magyarnarancs.hu úgy tudja, hogy Fülöp Róbert, az alföldi település fideszes polgármestere is a sajtóból tudta meg a kormány terveit, amikor Kovács Zoltán kormányszóvivő a köztévé híradójában múlt hétfőn arról beszélt, hogy megteltek a menekülttáborok Magyarországon, és az egyik új helyszín a halasi volt laktanya lenne. Az ugyan igaz, hogy a Szegedi úti laktanya a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) vagyonkezelésében van, ehhez képest mégis meglepő, amit a város fideszes alpolgármestere, Farkas Dániel mond: az ügyben a HM és a BÁH között történt megállapodás döntött, a városnak nem volt beleszólása ebbe a nemzetgazdasági-idegenrendészeti szintű intézkedésbe.

A híreket olvassák

A helyi ellenzék ennél határozottabb hangot üt meg. „Felháborító, hogy a város tudta és véleménye nélkül elindulnak az előkészületek egy ilyen súlyú beruházásban! Tavaly, az őszi önkormányzati kampányban azt hajtogatták a fideszesek, hogy milyen jó lesz a városnak, ha kormánypárti városvezetést választ Kiskunhalas. Most aztán látjuk, mennyire jó ez” – mondja Váradi Krisztián. A 14 fős testület a 10 tagú Fidesz–KDNP-frakciójával szemben álló, egyetlen Demokratikus Koalíció-párti képviselő szerint „a menekültellenes plakátkampány álszentségéről is lerántja a leplet, ami Halason most történik: miközben az embereket hergelik, közben éppen a helyi lakosság megkérdezése nélkül folynak a menekültügyi előkészületek”. Váradi ugyanakkor hangsúlyozza: egyáltalán nem menekültszálló-ellenes, hiszen a beruházás és működtetés révén számos halasi juthat munkához, illetve beszállítói bevételhez.

Képünk illusztráció

Képünk illusztráció

Fotó: MTI

Ehhez csatlakozik a város alpolgármesterének véleménye is: mind gazdasági, mind politikai előnyökhöz juthat a város. „Az idegenrendészeti szállás működtetése élelmiszer, üzemanyag és egy sor más áru beszállítása révén jövedelemhez juttathatja a helyi gazdaságot. Örülhetünk annak is, ha a város határában éktelenkedő, lepusztuló állapotú épületek megújulnak. Emellett a város érdekérvényesítő ereje, politikai pozíciója erősödhet egy ilyen jelentős állomás elhelyezése révén. A helyszínválasztás pedig logikus, hiszen a határ közelsége, a volt laktanyaobjektum jellege érthetővé teszi a választást” – mondja Farkas Dániel.

Úgy tudjuk, jelenleg a növényzet nyírása, rendbetétele, illetve a terület általános tisztítása, rendezése van folyamatban. Ottjártunkkor a laktanya portása azt mondta: a munkálatokat a BÁH végzi.

Fülöp Róbert polgármester mindehhez még annyit tett hozzá, hogy június 5-re a BÁH vezetősége tájékoztató célú látogatást ígért Kiskunhalasra, de ez végül meghiúsult. A polgármester hétfő este azt mondta a magyarnarancs.hu-nak: a múlt heti bejelentés óta nem tájékoztatta őt a kormánytól senki, jobb híján pedig a hírekből próbál tájékozódni.

Nyitott vagy zárt?

Több dolgot sem lehet tudni a laktanya átalakítása kapcsán – ez a városban aggodalmat kelt. Nem tudni, hogy igazak-e azok pletykák, miszerint egy 800-1000 fő elszállásolására alkalmas objektumot alakítanak ki a 2001-ben bezárt és azóta folyamatosan pusztuló egykori tüzérlaktanyában, másrészt az, hogy vajon zárt, őrzött idegenrendészeti szállásról, vagy nyitott befogadóállomásról van-e szó. Bár a laktanya épülete a város határán van, az onnan esetleg kilátogató menekültek jelenléte, megjelenése előre nyugtalanítja a helyi közvéleményt. Egyelőre nyoma sincs, hogy a BÁH vagy más döntéshozó hatóság lakossági fórumot vagy más tájékoztatási aktust szervezne-tervezne a városban. Érdeklődésünkre lapunkat a hivatal nem tájékoztatta erről.

A lakosság tájékoztatása és felkészítése azonban nem ártott volna, mert az általunk végzett – nem reprezentatív – „közvélemény-kutatásból” úgy tűnik, durva előítéletek uralkodhatnak a helyiek fejében a menekültekkel kapcsolatban, még akkor is, ha elismerik, nem tudnak olyan bűnesetet, amit menekült követett volna el. Jó példa erre a városmagban működő büfék egyike, ahol kifejezetten ellenséges a hangulat. „Itt, még a belvárosban is előfordult már késelés, verekedés, egy nénit úgy löktek le a bicikliről, hogy a táskáját elvegyék! Jó, ezek nem menekültek voltak, de azért a közbiztonsággal így is van elég probléma” – legyint szemöldökét összevonva a boltvezető asszony. Egy másik boltvezető azt mondja: „Legyünk őszinték, előítélet vagy se, azért senki sem szereti, ha vadidegen feketék csoportosan bejönnek egy akkora boltba, mint egy dupla garázs.” Ugyanakkor ő sem említ olyan esetet, ahol a menekültek bűncselekményt követtek volna el.

Van ugyanakkor olyan is, aki üdvözli a döntést. Egy kiskunhalasi tanár az európai zsidó-keresztény tradíció és a jog kultúrájára hivatkozva úgy véli, „ekkora migrációs nyomás mellett nem tehetjük meg, hogy valahogyan nem gondoskodunk a menekültekről, más kérdés, hogy meddig tehetjük: meddig van rá Európának pénze, és, bár ez rettenetes távlatokat nyit: mikortól kell azt mondani, hogy állj, és onnantól netán határzárral, fegyverrel védekezni…”. Más azonban azt kérdi: „most demokrácia van vagy sem? Mi az, hogy a városnak nincs mozgástere a kérdésben? Közel 30 ezer ember nem számít? Amit a király mond, az van? A hivatal vigye Pestre vagy a várnegyedbe a menekültszállót, és akkor testközelből tapasztalhatják meg a tisztelt országgyűlési képviselő urak a valóságot!”

A laktanya bejárata

A laktanya bejárata

 

Cirka 800 fő

A több hektáron elterülő, volt honvédségi tüzérlaktanyát Kiskunhalason egyébként csaknem pont 14 éve, 2001. június 30-án zárták be. Azóta lényegében csak a pénzt vitte az őrizete, de jelentős karbantartó, állagmegóvó felújítást nem végeztek a területén, illetve az épületein. Kiskunhalasi rendőrségi forrásaink szűkszavúan reagáltak a helyi idegenrendészeti szállással kapcsolatos hírre, egy vezető beosztású, kapitánysági forrásunk csak annyit válaszolt: a rendőrségnek minden helyzetre felkészültnek kell lennie.

A BÁH érdeklődésünkre ennyit közölt: „a kiskunhalasi laktanya sorsát illetően még nem született kormányzati döntés, erre tekintettel a hivatal nem tud a témában nyilatkozni.” Ez azért is meglepő, mert Kovács Zoltán úgy tűnt, tényként beszélt az átalakításról. Ugyanakkor Bányai Gábor fideszes országgyűlési képviselő június 10-én a helyi tévéstúdiónak nyilatkozva sokat sejtetően mindenkitől „türelmet és higgadtságot kért a témában”. Ezt azzal indokolta, hogy „Kiskunhalas a déli határ közelsége miatt sem tudja kivonni magát a felelősség alól”, de június (vagyis az EU állam- és kormányfői értekezletének) vége előtt nem lesz kormányzati döntés arról, hogy „Halason milyen típusú tevékenységet folytatnak” majd.

Bányai szerint egynapos, regisztrációs feladatokat végző intézmény kialakítása várható, ahonnan befogadóállomásokra szállítják tovább a menekülteket. A képviselő abban bízik, hogy a most nagy migrációs nyomás alatt álló Európa ezen terhei csökkennek, illetve „nem végleges megoldást a tervezett határzár jelenthet, ami ha nem is örömteli, de országvédelmi szempontból fontos”. Idegenrendészeti forrásunk szerint, részben a fenti okok: a migráció mennyiségi jellemzői miatt is, a Kiskunhalason tervezett idegenrendészeti szállás csakis őrzött lehet, és valószínűleg nem lesz nagyobb a befogadókapacitása, mint 800 fő.

Akadtak gondok

Kiskunhalason a belvárosban a 2000-es években nyitottak már egy őrzött objektumot a menekültek számára. Jelenleg a HM beruházásában felújítási munkálatokat hajtanak végre a máskor 120-130 fő befogadására alkalmas intézményen. A létesítmény eddig több kritikát is kapott. A Helsinki Bizottság 2011-ben azt írta, hogy a menekültek többfajta bántalmazáson estek át. (Erről bővebben lásd a jelentést.)

Mi is jártunk pár éve az őrzött szálláson. Ebben hivatkoztunk egy menekültügyi jelentésre, miszerint „[a szálláson] azt tapasztaltuk, hogy a fogvatartottak idejük nagy részét a celláikban vagy a cellák előtti, vasráccsal lezárt folyosókon töltik. Szabad mozgásuk így nyilvánvalóan korlátozva van”. Cikkünkben azt is megírtuk: „a Menedék Egyesület munkatársai vannak talán a legközvetlenebb viszonyban a fogvatartottakkal: naponta bejárnak hozzájuk, és igyekeznek mérsékelni a kudarc és a bezártság okozta feszültséget. A zárkáztatásról hasonlóan nyilatkozott az egyesület egyik munkatársa is, aki – nem meglepő módon – a pontos napirendet ismerve állítja: a fogvatartottak, függetlenül attól, hogy menedékkérők vagy kitoloncolásra várnak, a napjuk nagyobb részét a zárkájukban kell, hogy töltsék, a »sétára« rendelkezésre álló, magas szögesdrótos falakkal körülvett udvar pedig a maga kézilabda-pályányi méretével nem kínál túl sok lehetőséget a feszültség levezetésére és a regenerálódásra. Másképp látják persze a személyzet és a fogvatartottak viszonyát is, mint a hivatásosok: szerintük – és ez egybecseng az ENSZ-jelentés, illetve a Helsinki Bizottság állításaival – viszonylag gyakori a verbális agresszió az őrzési feladatok nagy részét ellátó fegyveres biztonsági őrök részéről.”

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.