Egy mukkot se szóltak a városnak, ahova menekülttábort húznak fel

A fideszes polgármester a tévéből értesült, hogy a kiskunhalasi laktanyából menekültállomást hoznak létre. Ez egy hete volt. Azóta nem hívta fel őt senki Pestről. A kormányszóvivő és a BÁH közt sem teljes az összhang.

Senki nem tájékoztatta a várost előzetesen arról, hogy a halasi laktanyában menekülteket befogadó állomást kíván az állam létrehozni – több önkormányzati forrásból is erről értesültünk. A magyarnarancs.hu úgy tudja, hogy Fülöp Róbert, az alföldi település fideszes polgármestere is a sajtóból tudta meg a kormány terveit, amikor Kovács Zoltán kormányszóvivő a köztévé híradójában múlt hétfőn arról beszélt, hogy megteltek a menekülttáborok Magyarországon, és az egyik új helyszín a halasi volt laktanya lenne. Az ugyan igaz, hogy a Szegedi úti laktanya a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) vagyonkezelésében van, ehhez képest mégis meglepő, amit a város fideszes alpolgármestere, Farkas Dániel mond: az ügyben a HM és a BÁH között történt megállapodás döntött, a városnak nem volt beleszólása ebbe a nemzetgazdasági-idegenrendészeti szintű intézkedésbe.

A híreket olvassák

A helyi ellenzék ennél határozottabb hangot üt meg. „Felháborító, hogy a város tudta és véleménye nélkül elindulnak az előkészületek egy ilyen súlyú beruházásban! Tavaly, az őszi önkormányzati kampányban azt hajtogatták a fideszesek, hogy milyen jó lesz a városnak, ha kormánypárti városvezetést választ Kiskunhalas. Most aztán látjuk, mennyire jó ez” – mondja Váradi Krisztián. A 14 fős testület a 10 tagú Fidesz–KDNP-frakciójával szemben álló, egyetlen Demokratikus Koalíció-párti képviselő szerint „a menekültellenes plakátkampány álszentségéről is lerántja a leplet, ami Halason most történik: miközben az embereket hergelik, közben éppen a helyi lakosság megkérdezése nélkül folynak a menekültügyi előkészületek”. Váradi ugyanakkor hangsúlyozza: egyáltalán nem menekültszálló-ellenes, hiszen a beruházás és működtetés révén számos halasi juthat munkához, illetve beszállítói bevételhez.

Képünk illusztráció

Fotó: MTI

Ehhez csatlakozik a város alpolgármesterének véleménye is: mind gazdasági, mind politikai előnyökhöz juthat a város. „Az idegenrendészeti szállás működtetése élelmiszer, üzemanyag és egy sor más áru beszállítása révén jövedelemhez juttathatja a helyi gazdaságot. Örülhetünk annak is, ha a város határában éktelenkedő, lepusztuló állapotú épületek megújulnak. Emellett a város érdekérvényesítő ereje, politikai pozíciója erősödhet egy ilyen jelentős állomás elhelyezése révén. A helyszínválasztás pedig logikus, hiszen a határ közelsége, a volt laktanyaobjektum jellege érthetővé teszi a választást” – mondja Farkas Dániel.

Úgy tudjuk, jelenleg a növényzet nyírása, rendbetétele, illetve a terület általános tisztítása, rendezése van folyamatban. Ottjártunkkor a laktanya portása azt mondta: a munkálatokat a BÁH végzi.

Fülöp Róbert polgármester mindehhez még annyit tett hozzá, hogy június 5-re a BÁH vezetősége tájékoztató célú látogatást ígért Kiskunhalasra, de ez végül meghiúsult. A polgármester hétfő este azt mondta a magyarnarancs.hu-nak: a múlt heti bejelentés óta nem tájékoztatta őt a kormánytól senki, jobb híján pedig a hírekből próbál tájékozódni.

Nyitott vagy zárt?

Több dolgot sem lehet tudni a laktanya átalakítása kapcsán – ez a városban aggodalmat kelt. Nem tudni, hogy igazak-e azok pletykák, miszerint egy 800-1000 fő elszállásolására alkalmas objektumot alakítanak ki a 2001-ben bezárt és azóta folyamatosan pusztuló egykori tüzérlaktanyában, másrészt az, hogy vajon zárt, őrzött idegenrendészeti szállásról, vagy nyitott befogadóállomásról van-e szó. Bár a laktanya épülete a város határán van, az onnan esetleg kilátogató menekültek jelenléte, megjelenése előre nyugtalanítja a helyi közvéleményt. Egyelőre nyoma sincs, hogy a BÁH vagy más döntéshozó hatóság lakossági fórumot vagy más tájékoztatási aktust szervezne-tervezne a városban. Érdeklődésünkre lapunkat a hivatal nem tájékoztatta erről.

A lakosság tájékoztatása és felkészítése azonban nem ártott volna, mert az általunk végzett – nem reprezentatív – „közvélemény-kutatásból” úgy tűnik, durva előítéletek uralkodhatnak a helyiek fejében a menekültekkel kapcsolatban, még akkor is, ha elismerik, nem tudnak olyan bűnesetet, amit menekült követett volna el. Jó példa erre a városmagban működő büfék egyike, ahol kifejezetten ellenséges a hangulat. „Itt, még a belvárosban is előfordult már késelés, verekedés, egy nénit úgy löktek le a bicikliről, hogy a táskáját elvegyék! Jó, ezek nem menekültek voltak, de azért a közbiztonsággal így is van elég probléma” – legyint szemöldökét összevonva a boltvezető asszony. Egy másik boltvezető azt mondja: „Legyünk őszinték, előítélet vagy se, azért senki sem szereti, ha vadidegen feketék csoportosan bejönnek egy akkora boltba, mint egy dupla garázs.” Ugyanakkor ő sem említ olyan esetet, ahol a menekültek bűncselekményt követtek volna el.

Van ugyanakkor olyan is, aki üdvözli a döntést. Egy kiskunhalasi tanár az európai zsidó-keresztény tradíció és a jog kultúrájára hivatkozva úgy véli, „ekkora migrációs nyomás mellett nem tehetjük meg, hogy valahogyan nem gondoskodunk a menekültekről, más kérdés, hogy meddig tehetjük: meddig van rá Európának pénze, és, bár ez rettenetes távlatokat nyit: mikortól kell azt mondani, hogy állj, és onnantól netán határzárral, fegyverrel védekezni…”. Más azonban azt kérdi: „most demokrácia van vagy sem? Mi az, hogy a városnak nincs mozgástere a kérdésben? Közel 30 ezer ember nem számít? Amit a király mond, az van? A hivatal vigye Pestre vagy a várnegyedbe a menekültszállót, és akkor testközelből tapasztalhatják meg a tisztelt országgyűlési képviselő urak a valóságot!”

A laktanya bejárata

 

Cirka 800 fő

A több hektáron elterülő, volt honvédségi tüzérlaktanyát Kiskunhalason egyébként csaknem pont 14 éve, 2001. június 30-án zárták be. Azóta lényegében csak a pénzt vitte az őrizete, de jelentős karbantartó, állagmegóvó felújítást nem végeztek a területén, illetve az épületein. Kiskunhalasi rendőrségi forrásaink szűkszavúan reagáltak a helyi idegenrendészeti szállással kapcsolatos hírre, egy vezető beosztású, kapitánysági forrásunk csak annyit válaszolt: a rendőrségnek minden helyzetre felkészültnek kell lennie.

A BÁH érdeklődésünkre ennyit közölt: „a kiskunhalasi laktanya sorsát illetően még nem született kormányzati döntés, erre tekintettel a hivatal nem tud a témában nyilatkozni.” Ez azért is meglepő, mert Kovács Zoltán úgy tűnt, tényként beszélt az átalakításról. Ugyanakkor Bányai Gábor fideszes országgyűlési képviselő június 10-én a helyi tévéstúdiónak nyilatkozva sokat sejtetően mindenkitől „türelmet és higgadtságot kért a témában”. Ezt azzal indokolta, hogy „Kiskunhalas a déli határ közelsége miatt sem tudja kivonni magát a felelősség alól”, de június (vagyis az EU állam- és kormányfői értekezletének) vége előtt nem lesz kormányzati döntés arról, hogy „Halason milyen típusú tevékenységet folytatnak” majd.

Bányai szerint egynapos, regisztrációs feladatokat végző intézmény kialakítása várható, ahonnan befogadóállomásokra szállítják tovább a menekülteket. A képviselő abban bízik, hogy a most nagy migrációs nyomás alatt álló Európa ezen terhei csökkennek, illetve „nem végleges megoldást a tervezett határzár jelenthet, ami ha nem is örömteli, de országvédelmi szempontból fontos”. Idegenrendészeti forrásunk szerint, részben a fenti okok: a migráció mennyiségi jellemzői miatt is, a Kiskunhalason tervezett idegenrendészeti szállás csakis őrzött lehet, és valószínűleg nem lesz nagyobb a befogadókapacitása, mint 800 fő.

Akadtak gondok

Kiskunhalason a belvárosban a 2000-es években nyitottak már egy őrzött objektumot a menekültek számára. Jelenleg a HM beruházásában felújítási munkálatokat hajtanak végre a máskor 120-130 fő befogadására alkalmas intézményen. A létesítmény eddig több kritikát is kapott. A Helsinki Bizottság 2011-ben azt írta, hogy a menekültek többfajta bántalmazáson estek át. (Erről bővebben lásd a jelentést.)

Mi is jártunk pár éve az őrzött szálláson. Ebben hivatkoztunk egy menekültügyi jelentésre, miszerint „[a szálláson] azt tapasztaltuk, hogy a fogvatartottak idejük nagy részét a celláikban vagy a cellák előtti, vasráccsal lezárt folyosókon töltik. Szabad mozgásuk így nyilvánvalóan korlátozva van”. Cikkünkben azt is megírtuk: „a Menedék Egyesület munkatársai vannak talán a legközvetlenebb viszonyban a fogvatartottakkal: naponta bejárnak hozzájuk, és igyekeznek mérsékelni a kudarc és a bezártság okozta feszültséget. A zárkáztatásról hasonlóan nyilatkozott az egyesület egyik munkatársa is, aki – nem meglepő módon – a pontos napirendet ismerve állítja: a fogvatartottak, függetlenül attól, hogy menedékkérők vagy kitoloncolásra várnak, a napjuk nagyobb részét a zárkájukban kell, hogy töltsék, a »sétára« rendelkezésre álló, magas szögesdrótos falakkal körülvett udvar pedig a maga kézilabda-pályányi méretével nem kínál túl sok lehetőséget a feszültség levezetésére és a regenerálódásra. Másképp látják persze a személyzet és a fogvatartottak viszonyát is, mint a hivatásosok: szerintük – és ez egybecseng az ENSZ-jelentés, illetve a Helsinki Bizottság állításaival – viszonylag gyakori a verbális agresszió az őrzési feladatok nagy részét ellátó fegyveres biztonsági őrök részéről.”