Sokba kerültek a táncoló pingvinek – elítélték a szegedi vadasparki mutyi vádlottjait

Sokba kerültek a táncoló pingvinek – elítélték a szegedi vadasparki mutyi vádlottjait

  • Szincsok György
  • 2021. december 4.

Kis-Magyarország

Különösen nagy hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette miatt emelt vádat az ügyészség egy olyan ügyben, amely jól példázza, milyen módszerekkel igyekeztek a kormánypárthoz közel álló vállalkozók az uniós támogatásokat megcsapolni. A Szegedi Vadaspark területén megvalósuló játszótérre és interaktív látogató-tájékoztató kialakításra megítélt támogatás jelentős hányada ugyanis köddé vált.

Az ügy előzménye: 265 millió forintból – benne 185 millió forintnyi uniós forrásból – épített játszóteret a Szegedi Vadasparkban egy, a kormánypárthoz közel álló, korábban több trafikos koncessziót elnyerő szegedi vállalkozó cége. A beruházás megvalósult, ám a létrejött produktum és a bekerülési költségek között első ránézésre is komoly különbség volt. A gyanús ügyletek miatt Ménesi Imre, MSZP-s önkormányzati képviselő feljelentést tett az ügyészségnél és az Európai Csalás Elleni Hivatalnál (OLAF), és sok más hasonló üggyel ellentétben, ebben az esetben a hazai nyomozás, majd a vádemelés sem maradt el.

Az uniós támogatást elnyerő Titán Project’s House Kft. ügyvezető-tulajdonosa az a V. Rezső volt, aki az általa szerkesztett Szóda című lapban a város szocialista vezetését kőkeményen ostorozta a 2014-es választási kampányban. V. jó kapcsolatokat ápolt Gyimesi Lászlóval, aki a Fidesz helyi elnöke volt akkoriban. Ráadásul a 2010-es önkormányzat választás után megnyílt a lehetősége a szegedi jobboldalnak arra, hogy beleszóljon a városi cégek működésébe, a helyi projektek leosztásába, hiszen a közgyűlésben a Jobbik egy szem képviselőjének támogatásával többségük volt a testületben, bár továbbra is Botka László volt a polgármester.

V. és társai komoly politikai támogatást tudhattak maguk mögött, amikor a játszótér és az interaktív látogató-tájékoztató rendszer kialakítását kezdték tervezni. A cég vezetője a Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökséghez (DARFÜ) nyújtotta be pályázatát, a támogatási szerződést pedig 2013. januárban írták alá. A beruházás viszonylag gyorsan megvalósult, hiszen Gyimesi ugyanennek az évnek a nyarán adta át az 500 négyzetméteren elterülő létesítményt. A 265 milliós össz0költségből a kivitelező Titán Project’s House Kft. felépített egy fajátékokból álló játszóteret, 50 tablet beszerzésével és egy szoftver fejlesztésével pedig egy interaktív állatkerti séta lehetőségét is biztosította a látogatóknak.

Két szerződés, egy off-shore cég

Az igazi fordulatok azonban csak ezt követően jöttek az ügyben. Az eredeti szerződésben a legnagyobb tételt a játszótér építésére fordították volna, hiszen erre a célra 185 millió forint állt rendelkezésre, a Flamingó névre keresztelt szoftverre pedig 52 milliót állítottak be. Ennek a későbbiekben azért lett jelentősége, mert a nyomozás során a DARFÜ-nél lefoglalt szerződésben már 154-83 millió volt az arány a Flamingó javára. A dokumentumot ellenjegyző ügyvéd a tárgyaláson azt vallotta, fogalma sem volt róla, hogy van egy ilyen változat is, ő csak az eredetit ismeri. Amikor a bíró a vádlottakat arról faggatta, hogyan történhetett meg, hogy milliós tételek cserélődtek fel, akkor V. arra célzott, szerinte az ügynökségnél manipuláltak a számokkal.

„Én azt nem tudom, mit barkácsoltak a DARFÜ-nél”

– mondta a bírónak. Később azt az indokot hozta fel, hogy a projekt tételeit egy csomagban kezelték, így az utólagos bontásnak nincs jelentősége. 

A bíróság szerint a tételek megcserélése mögött az a szándék rejlik, hogy egy szoftver értékének megítélése jóval szubjektívebb, mint egy játszótéré, így a Flamingóra rá lehetett fogni, hogy egy értékes szellemi termék. A hosszúra nyúlt bizonyítási eljárás legfontosabb kérdése az volt: valójában mennyire eredeti a szoftver, és annak mekkora lehetett a piaci értéke akkor, amikor üzembe helyezték. Mivel az eredeti forráskódot tartalmazó CD azóta se került elő, az ügybe bevont informatikai szakértők kénytelenek voltak a köztes állapotból kiszámolni, szerintük mennyi munkaóra áll a termék mögött, illetve, mennyire lehetett volna továbbfejleszteni, ha a projekt nem bukott volna meg csúfosan.

A másodrendű vádlott annak az informatikai cégnek volt a vezetője, amely a vádirat szerint 230 millió forintról állított ki számlát a játszótér elemeinek beszállításáról, kültéri tájékoztató konzolok felállításáról, az interaktív látogató-tájékoztató rendszer kiépítéséről. A számlákkal szemben a projekt tényleges bekerülési értéke a támogatási szerződésben megjelölt bekerülési érték 15 százaléka volt csak. Gaudi Tibor bíró az ítélet indoklásakor megjegyezte: összesen 264 millió forint állt rendelkezésre, melyből három tétel alapján a játszótérre nagyjából 15 milliót, a Flamingó szoftverre mintegy 13 milliót, egyéb eszközbeszerzésre és tereprendezésre körülbelül 11 milliót költöttek. A fennmaradó összeg különböző számlázási trükkök miatt eltűnt, így komoly kárt okoztak a vádlottak Magyarország és az Európai Unió költségvetésének. 

Az ügybe bevont, és többször meghallgatott informatikai szakértők is hasonló véleményen voltak, hiszen számításaik szerint maximum 13 millió forint a Flamingó valós értéke. A vádlottak valószínűleg érezték, hogy a bíróság előtt nem áll meg az állításuk, mely szerint ez egy nagyon új és rendkívül eredeti szoftver, ezért a bűncselekményből származó pénz eredetének leplezése végett valótlan tartalmú szerződéseket kötöttek egy liechtensteini gazdasági társasággal a támogatási szerződésekben is hivatkozott szoftver unión kívüli felhasználására. A valóságban azonban a felek között gazdasági kapcsolat nem volt, a szerződéskötéskor a szoftver még el sem készült és a liechtensteini céget képviselő harmadik vádlottnak nem volt felhatalmazása a társaság képviseletérre. 

Egy utólag manipulált szoftver

A bíróság szerint, amikor már folyt a nyomozás a szoftver ügyében, a vádlottak igyekeztek utólag „felturbózni” a Flamingót, hogy az korát megelőző, rendkívül értékes innovációnak tűnjön. Itt került a képbe a Csenki Krisztián (későbbi nevén Maximilian Sheffield) nevű személy, akinek a vád szerint az lett volna a feladata, hogy utólag „feljavítsa” a szoftvert, ellássa azzal az arcfelismerő (VR) technológiával. Csenki már korábban is a rendőrség látókörében volt, és szegedi tanú-meghallgatására is rendőrök kíséretében érkezett meg Budapestről. A vallomástételét követő nap a házi őrizetből ismeretlen helyre távozott, így Csenki után csak a vallomása maradt, ami nem igazán erősítette a három vádlott állítását, amely szerint ez egy korát megelőző startup termék, amelyben komoly potenciál van, csak a botrány kirobbanása miatt nem tudták azt értékesíteni a nemzetközi piacon.

A korrupciógyanús ügy kipattanása egyébként elsöpörte magát a Titan Project's House Kft-t is, mivel azt tulajdonosa eladta, majd a céget fel is számolták.

A játszótérnek és az interaktív látogatóközpontnak is csak a nyomai maradtak a vadasparkban.

Igaz, egy flamingót ábrázoló tábla még mindig emlékeztet a történtekre. A bizonyítási eljárás során a védelem legfőbb érve az volt, hogy a Flamingó egy olyan startup, amely megelőzte a korát. Például olyan mutatványokra volt képes, hogy a tabletek képernyőjén pingvinek táncoltak, és a látogató a digitális technológia segítségével akár meg is etethette őket. 

Az ellentmondások és viták nem csupán a Flamingó szoftver kapcsán merültek fel, hanem a játszótér kivitelezése miatt is. A cég által megbízott műszaki ellenőr vallomásából kiderült, számos szabályt megszegtek az építés során. A projekt műszaki ellenőrzését végző szakembernek például már akkor leigazolt bizonyos teljesítéseket, amikor még szerződése sem volt V. Rezső cégével. A műszaki ellenőrt a tárgyaláson szembesítették azzal is, hogy a Flamingó program készültségi állapotát is leigazolta, noha ő építészmérnök, a szoftverfejlesztéshez vajmi keveset ért. Később az is kiderült, hogy a programot fejlesztő cég vezetőjével, H. Gáborral korábban nem is találkoztak, pedig egy dokumentum szerint együtt ellenőrizték a projektet. Az igazolásokat azért kellett lóhalálában gyártani, mert csak így lehetett folyamatosan lehívni a DARFÜ-től az uniós pénzeket. V. Rezső ehhez hozzátette, hogy minden uniós projekt esetében így megy a „lepapírozás”, ezért nem kell csodálkozni, ha néha nem stimmelnek aláírások és dátumok.

Veprik Róbert, a Szegedi Vadaspark vezetője egy korábbi tárgyaláson tett vallomásában egy másik visszásságra világított rá. Őt még 2012-ben kereste meg Gyimesi László, akkori önkormányzati képviselő a kormánypárt helyi elnöke, hogy adják bérbe azt az 500 négyzetméteres területet, melyen uniós forrásból megvalósítják a játszóteret és az interaktív látogatói sétát. Jelezte, hogy 100 százalékos önkormányzati cég vezetőjeként a városi közgyűlés határozatait hajtja végre, ezért miután a testület elfogadta az előterjesztést, havi 650 ezer forintért bérbe adta a területet. Ő nem látta működés közben a Flamingó programot, ám az elképzelést jónak találta. Kezdetben meg is érkezett a pénz a Vadaspark számlájára, ám később elmaradt a bérlő a fizetéssel.

2014-ben a bérleti díj csökkentését kérte a Titán, ám önkormányzati jóváhagyás híján a könnyítést nem tehette meg az intézmény. Később felszámolási eljárást indítottak a cég ellen, majd később a játszóteret a tartozás fejében 7 millió forintért megvásárolták. Az interaktív rész ekkor már nem működött tökéletesen, de ezt a projektet is átvette később a vadaspark. Mivel időközben V. megvált a cégétől, Vepriknek semmilyen kapcsolata nem volt már ekkor az eredeti bérlőkkel. Felmerül a kérdés, ha olyan sikeres beruházás volt ez, és olyan nagy lehetőségeket rejtett magában a Flamingó szoftver, miért vált fizetésképtelenné az a cég, amely jelentős uniós támogatásból hozott létre egy fizetős szolgáltatást a forgalmas Szegedi Vadaspark közepén.

Ítélet két és fél év után

A Szegedi Törvényszék ítélete alapján V. Rezső elsőrendű vádlott 3 év 3 hónap börtönbüntetést kapott folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás és pénzmosás bűntette miatt. A másodrendű vádlott H. Gáborra bűnsegédként elkövetett pénzmosás bűntette miatt 2 év 5 hónap börtönbüntetést rótt ki a bíróság. A harmadrendű vádlott D. Zoltán szintén bűnsegédként elkövetett pénzmosás bűntette miatt 2 év és 2 hónap börtönbüntetést kapott. Mivel mindhárman voltak előzetes letartóztatásban, a büntetésükből ezt az időszakot levonják. Mindhárman felelős cégvezetőként követték el a bűncselekményeket, ezért 5 évre eltiltották őket attól, hogy vezető beosztást viseljenek gazdasági tevékenységet végző cégeknél. Hosszabb-rövidebb időre a közügyektől is eltiltották őket. Ezen kívül különböző mértékű pénzbüntetéssel is sújtotta az ítélet vádlottakat. Az ügyész, az első- és másodrendű vádlottak három nap gondolkodási időt kértek, hogy elfogadják-e az ítéletet, vagy fellebbeznek.

(Címlapképünkön a Szegedi Vadaspark elefántháza. Fotó: Rosta Tibor/MTI)

Kedves Olvasónk!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Ezt a rovatát vidéki újságírók írják szűkebb környezetük országosan is fontos eseményeiről. Életbevágónak tartjuk, hogy Magyarország lakói értesüljenek olyan helyi történetekről és véleményekről, amelyeket a kormányhatalom eltitkolni igyekszik.

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

Nézzen be a magyarnarancs.hu-ra mindennap: itt ingyenesen megtalálja a nap legfontosabb híreit, és még sokkal többet! De a nyomtatott heti Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt. S ha tetszett, amit olvasott, kérjük, támogasson minket.

Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk