Ha tudni akarja, hogy nyúlják az uniós pénzt, akkor ezt a sztorit olvassa el!

  • Szincsok György
  • 2018. szeptember 26.

Kis-Magyarország

A szegedi Flamingó-ügyben minden benne van: trükközés a költségekkel, túlszámlázás és „innovatív” informatikai megoldások a költségek felsrófolására.

Ebben a sztoriban nem csupán az uniós támogatással megvalósult projekt visszásságaira derül fény, de képbe került egy álnevet használó informatikus is, aki tanúmeghallgatása után köddé vált. Nem csoda, hiszen ő, azon kívül, hogy az ügy koronatanúja, számos más csalási ügyben is érintett.

Az úgynevezett Flamingó-ügy előzménye, hogy 2013-ban 265 millió forintból – ebből 165 millió az uniós támogatás – épített játszóteret a Szegedi Vadasparkban egy, a kormánypárthoz közel álló, korábban több trafikos koncessziót elnyerő szegedi vállalkozó cége.

A beruházás megvalósult, ám a létrejött produktum és a bekerülési költségek között első ránézésre is komoly űr tátongott. A gyanús ügyletek miatt Ménesi Imre, MSZP-s sz önkormányzati képviselő feljelentést az Európai Csalás Elleni Hivatalnál (OLAF), de – sok más hasonló üggyel ellentétben –, ebben az esetben a hazai nyomozás, majd a vádemelés sem maradt el.

Káderváltás a szegedi önkormányzati cégeknél

Az uniós támogatást elnyerő Titán Project’s House Kft. ügyvezető-tulajdonosa az a Vahl Rezső, aki az általa szerkesztett Szóda című lapban a város szocialista vezetését kőkeményen ostorozta a 2014-es választási kampányban. Vahl jó kapcsolatokat ápolt azzal a Gyimesi Lászlóval, aki akkoriban a Fidesz helyi elnöke volt.

Ráadásul a 2010-es önkormányzat választás után megnyílt a lehetősége a szegedi jobboldalnak arra, hogy beleszóljon a városi cégek működésébe, helyi projektek leosztásába. A közgyűlésben a Jobbik egy szem képviselőjének támogatásával többségük lett annak ellenére, hogy továbbra is a szocialista Botka László volt a polgármester. Azon túl, hogy lecserélték szinte az összes önkormányzati cég vezetőjét a saját embereikre, helyzetbe hozhatták azokat a helyi kádereiket, akik valamilyen üzleti elképzeléssel kopogtattak a fideszes potentátok ajtaján.

Vahl és társai így komoly politikai támogatást tudhattak maguk mögött, amikor a játszótér és az interaktív látogató-tájékoztató rendszer kialakítását kezdték tervezni. A cég vezetője a Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökséghez (DARFÜ) nyújtotta be pályázatát, a támogatási szerződést 2013. január 18-án írták alá. A beruházás gyorsan megvalósult, hiszen Gyimesi ugyanennek az évnek a nyarán adta át az 500 négyzetméteren elterülő létesítményt.

A 265 milliós összköltségből a kivitelező Titán felépített egy fajátékokból álló játszóteret. 50 tablet beszerzésével és egy szoftver fejlesztésével pedig egy interaktív állatkerti séta lehetőségét is biztosította a látogatók számára, akiknek a tabletekért 400 forint bérleti díjat, a játszótér használatáért gyerekenként további 400 forintot kell fizetni.

Felcserélt milliós tételek

Az eredeti szerződésben a legnagyobb tételt a játszótér építésére fordították volna, hiszen erre a célra 185 millió forint állt rendelkezésre, a Flamingó névre keresztelt szoftverre pedig 52 milliót állítottak be.

Életkép a Szegedi Vadasparkban

Életkép a Szegedi Vadasparkban

Fotó: MTI Fotó: Rosta Tibor

 

Csakhogy a nyomozás során a DARFÜ-nél lefoglalt szerződésben már 154-83 millió forint volt az arány – ekkor már fordítva: a Flamingó javára. Amikor a bíró a vádlottakat arról faggatta, hogyan történhetett meg, hogy milliós tételek cserélődtek fel, akkor Vahl egyértelmű célzást tett arra, hogy szerinte az ügynökségnél manipuláltak a számokkal. (A DARFÜ azóta a rendszer átalakítása miatt megszűnt – a szerk.) „Én azt nem tudom, mit barkácsoltak a DARFÜ-nél” – mondta a bíró kérdésére.

A per legérdekesebb kérdése az volt, hogy mennyibe kerülhet egy ilyen szoftver fejlesztése? A bíróság által felkért informatikai szakértő arra jutott: a neki CD-ken átadott szoftverek fejlesztési költsége nem éri el 14 millió forintot. Vahl és társai azt állítják: nem lehet ilyen egyértelműen megállapítani egy ilyen szellemi termék értékét, hiszen a lincenszjogok, a külföldi értékesítésből befolyó nyereség feltornássza a Flamingó árát. Bár ezt előadták a bíróságon is, már korábban is érezték, hogy ez a magyarázat gyenge és sántít, ezért kerestek egy olyan megoldást, amivel ki lehet magyarázni, miért is került ilyen sok pénzbe a program. Ezért fordultak ahhoz a fiatalemberhez, aki távolról sem makulátlan előélete alapján tudta, hogy kell a szoftverfejlesztésnél a számokkal trükközni.

Ez a „szakembert” Csenki Krisztiánnak hívták, és amikor megkérték, vegyen részt a Flamingó „fejlesztésében”, már régen a rendőrség látókörében volt. Csenki neve ugyanis korábban több informatikával kapcsolatos csalás esetében felmerült. Már 2008-ban is nyomoztak ellene különböző csalások miatt: az országos körözési toplista előkelő 24. helyén szerepelt. Akkor el is fogták a rendőrök – a szintén csalással vádolt barátnőjével együtt. Az informatikus végzettségű vállalkozót az utóbbi hónapokban mezőkovácsházi rendőrség körözte, a Körmendi Járásbíróság pedig csalás vádjával indított ellene büntetőeljárást.

Pénz a hallgatásért?

Csenkiről az is kiderült, hogy van egy másik neve is. Sokaknak Maximilian Sheffield néven mutatkozott be. A bíróság előtt azt állította, hogy már korábban is használta a ezt a nevet, de az ellene folyó rendőrségi eljárások miatt csak 2017 októberében engedélyezték hivatalosan a névváltoztatást.A Csenki és az elsőrendű vádlott, Vahl Rezső között közvetítő Radányi László a tanúvallomásában azt mondta, hogy neki Maximilian Sheffielddel kellett találkoznia. Ennek célja a szoftverrel kapcsolatos CD-k átadása volt, és Radányi el is juttatta ezeket régi barátjának, Vahl Rezsőnek. Radányi egy ismeretlen számról érkezett furcsa sms-ről is beszámolt a bíróságnak. A nyár végén, nem sokkal a bírósági idézésének megérkezése előtt valaki pénzt kért tőle és barátaitól a hallgatásért. Utalt a szöveg arra is, hogy egyéb ügyeket is kitereget, ha nem kapja meg a pénzt, aminek pontos összegéről nem tudni semmit. Az aláírás ennyi volt: M.

Csenki Krisztián vall a bíróságon

Csenki Krisztián vall a bíróságon

Fotó: szeged.hu



Csenki Krisztián (alias Maximilian Sheffield) bírósági meghallgatása azért volt fontos, mert azt állította, hogy egy lebutított szoftvert kapott az akkor Liechtensteinben élő, a perben harmadrendű vádlott Dávid Zoltántól, amelyet tovább kellett fejlesztenie. Állítása szerint a cél az volt, hogy magasabb értékűnek tüntessék fel a szoftvert, mint amilyen az eredeti, 2013-ban fejlesztett program volt és amire az uniós milliókat felvették.

A szoftvert vissza is kellett dátumozni, mintha 2013-ban készült volna. A nyomozóknak főként az szúrt szemet az új változatban, hogy tartalmazta azt az arcfelismerő programot, amelynek fejlesztése 2013-ban még gyerekcipőben járt, és csillagászati összegeket emésztett volna fel egy ilyen elem előállítása vagy megvásárlása.

Digitális nyomok nélkül kommunikáltak

Az érintettek valószínűleg már régóta tisztában voltak azzal, hogy nyomoznak utánuk, ezért különböző rejtett csatornákon tartották a kapcsolatot. Csenki Dáviddal titkos (vagy nehezen lenyomozható) chatszobákban, valamint olyan közös gmail-fiók segítségével leveleztek, melynek mindketten ismerték a jelszavát, majd miután beléptek ide, a piszkozatokba írták be a közlendőjüket, ezután törölték azt. Így lényegében nem hagytak digitális nyomokat a világhálón, mégis kommunikáltak a liechtensteini Vaduz és Budapest között.

Dávid azzal védekezett, hogy ő csak az eredeti szoftver továbbfejlesztésére kérte fel Csenkit, aki egy idő után zsarolni kezdte, a fejlesztésekért egyre nagyobb összegeket kért. A tárgyaláson is egyértelművé vált, hogy a viszony már korábban megromlott közöttük, a harmadrendű vádlott ügyvédje pedig arra célzott Csenki meghallgatásán, hogy a nyomozók ígértek a férfinak valamit annak fejében, ha védence ellen vall.

Csenki vallomásának egyik legfontosabb eleme az volt, hogy a vádlottak utólag próbálták értékesebbnek bemutatni a terméket, mint amilyen valójában volt. Ennek oka az lehetett, hogy belső rendőrségi információjuk volt arról: már folyik a nyomozás a Flamingó-ügyben, így a költségeiket utólag próbálták felpumpálni.

Csenki idén szeptember 11-én tett tanúvallomást a Szegedi Törvényszéken, majd – mit ad Isten – másnap megszökött a rendőri felügyelet alól. Bár több mint három és fél órán keresztül faggatta a bíró, az ügyész, a vádlottak és azok ügyvédei, mégis az volt az ember érzése, hogy rengeteg mindent nem mondott el. Most, hogy felszívódott, elképzelhető, hogy nem is fogjuk megtudni soha, mennyi mindenről tud még.

Nyitóképünkön a Szegedi Vadaspark elefántháza látható (MTI-fotó: Rosta Tibor).

Neked ajánljuk

Amatőr, archív

A borító tipográfiája és grafikai megoldásai édes-vegyes emlékeket ébreszthetnek az ötven fölötti hallgatókban. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat az 1970-es évek végétől jelentetett meg hasonló kiszerelésű válogatásalbumokat olyan zenekaroktól, amelyeknek addigra 4–5 nagylemezük volt.

Mögötte fájdalom

A fiatalon eltávozó művész (1879–1920) minikiállítását a Magyar Nemzeti Galéria a halálának 100. évfordulóján készült bemutatni, a tárlatot nagyrészt egy magángyűjtő adományára, illetve új vásárlásokra alapozták. 

Prüntyögés és pátosz

Egyre több a kortárs magyar dráma, legalábbis a függetleneknél és a budapesti main­stream színházak stúdiói­ban, és egyre látványosabb az a tendencia, hogy a szerzők, dramaturgok, rendezők a színház, és nem az irodalom felől érkeznek (ami nem jelenti azt, hogy adott esetben a darabjaik ne lehetnének esztétikailag is értékesek). Ez a pezsgés jót tesz a szcénának: kitermel egyfajta eszköztárat, módszertant, és hosszú távon a középszer színvonalát is emelheti.

Túl a szeméthegyen

A háttérben szemetes zsákokban rengeteg PET-palack. Megjelenik kék estélyiben a műsorközlő, és szájbarágós-hajlongós-negédes modorban felkonferálja Bellinitől a La sonnambulát, amelyet, ahogy ő mondja, egy nagyszerű énekesnő fog előadni. Harmad­éles a cím, aki tud olaszul, annak sérti a fülét a rossz hangsúly. 

Ismeretlen vizeken

A 19. század végén két nő egymásba szeret, aztán több mint öt évtizeden át élet- és üzlettársakként egy hajótársaság élén állnak: ez a történet fikcióként is izgalmas lenne. De Bertha Torgersen és Hanna Brummenæs valóban léteztek. A szerzőnek ez a harmadik magyarul megjelent regénye, a fordítás az előző kettőhöz (Lélegezz, Anyám ajándékai) hasonlóan Petrikovics Edit munkája. A szöveg nőtörténeti és LMBTQ-történeti szempontból egy­aránt kiemelt jelentőségű.

Politikai konstrukció

Az 1950-es évek Magyarországa és a Rákosi-rendszer kapcsán rögtön a mindent elborító Rákosi-képek ugranak be, közöttük az, amelyiken a hős egy búzamezőn kalászokat fogdos, meg persze az, hogy „Sztálin legjobb magyar tanítványához” köthető az ötvenes évek Magyarországán a „személyi kultusz időszaka”. Szinte halljuk az „éljen Rákosi” skandálást az ütemes tapssal.

Három majom egyszerre

„Nem tudom, nem emlékszem, hogy mi volt, nagyon távoli ez nekem már, ködös” – mondotta a tisztelt bíróságnak Berec Zsolt Fidesz-tag, valamikori Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlési alelnök Boldog István Fidesz-tag, volt fideszes országgyűlési képviselő tárgyalásán. Boldogot és társait korrupcióval vádolják, a volt képviselőre hatéves börtönbüntetés kiszabását kéri az ügyészség.

Köhög, fullad

Az Orbán-rezsim szellemi, adminisztratív és morális leépülésének és kormányzóképtelenségének immár minden áldott nap megnyilvánuló tünete az a felülről gerjesztett káosz, amely az oktatásban és az egészségügyben eluralkodott. Mindkét, az ország jólétét és hosszú távú sikerességét meghatározó ágazat túljutott a válság 24. óráján, és mindkettőben a még fellelhető szakszerű működés kizárólag a benne résztvevők elhivatottságán, s még inkább a tűrőképességén múlik.

Hűséges hátország

A magyar kormány kilenc, vízumtilalommal és vagyonbefagyasztással büntetett orosz oligarchát szeretne leszedetni az Európai Unió szankciós jegyzékéről. Az orosz elnök legbelsőbb körének tagjairól van szó, akiknek fontos szerepük van Putyin háborújának finanszírozásában.

Az erő nem velünk van

Orbán Viktor országstratégiáját nemrég Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója vázolta fel „Nem a szétbontásra, igen az összekapcsolásra – ez Orbán stratégiája a következő évtizedre!” címmel. Az írás egy tavaly év végén, zárt körben elhangzott Orbán Viktor-beszéd összefoglalójaként jelent meg, először a Mandiner.hu-n, majd minimális változtatással és a kormányfőre utalás nélkül a nyomtatott Mandiner hetilapban is.

Mesél az erdő

Guberálók kutatják át a déli határkerítésnél Magyar­országra bejutott ázsiai, afrikai emberek hátrahagyott holmiját, pénzt, telefont, powerbankot keresve. Az elfogott embercsempészek autóit bandák bontják szét. Az önkormányzatok hiába szerveznek rendszeres begyűjtést, nem győzik elvinni a szemetet.