Utcára kerülhet a gyulai Székely Istvánné. A 60 éves asszony az önkormányzattól bérelt átmeneti lakásban lakott 2 évig, májusban lejárt a szerződése, és a helyi rendelet szerint többször nem lehet hosszabbítást kérni. A rokkantnyugdíjas nő rendszeresen fizette a 14 400 forintos bérleti díjat, állítása szerint a közüzemi díjakkal sem maradt adós. Több mint két évvel ezelőtt kényszerült segítséget kérni, amikor élettársa feje fölül elárverezték a házat. Az önkormányzat először pár hónapra krízislakást biztosított számára, majd átmeneti lakhatást is, kétszer egy évre. A második éves bérleti szerződés járt le idén májusban, és rövid időhúzás után augusztus 15-ével végérvényesen megszűnt. Ekkor felszólították az asszonyt, hogy ürítse ki a lakást; amennyiben nem teszi meg, bírósági eljárásban szerez érvényt ennek az önkormányzat. A város aljegyzője megerősítette a magyarnarancs.hu-nak, hogy az eljárást megindították, amelynek költségei Székely Istvánnét terhelik. Marad az utca.
Nem jogosult
Székelyné 14 évvel ezelőtt vált el férjétől, eladták a közös lakást, ám annak árából nem futotta egy gyulai lakás megvásárlására, így az asszony albérletbe költözött. Akkor még volt munkahelye, és ha nehezen is, de fizette az albérletet. Tíz évvel ezelőtt megismerkedett későbbi élettársával, aki egy kertes házban élt. Ám élettársa kölcsönt vett fel, amelynek fedezete a ház volt, így amikor a törlesztőrészleteket nem tudta fizetni, megjelent a végrehajtó, a házat elárverezték. Az asszony nem tudott hova menni, így megállapodott az árverésen a házat megvásárló céggel, hogy amíg az nem tudja értékesíteni a gyulai ingatlant, addig Székelyné maradhat csekély díj ellenében, és segít árulni a házat. A nő el-elmaradozott a díj fizetésével, majd a ház is vevőre talált, a Bács-faktor Zrt. pedig kamatostul követelte az asszonytól a díjat, így egy bírósági végzés szerint havi 20 ezer forintot terheltek az akkor már rokkantnyugdíjas Ilona 62 ezer forintos ellátására.
| ||
Ezek után krízislakásra jogosultnak találta az önkormányzat az asszonyt, ám mivel rokkantellátása meghaladta az öregségi nyugdíj 150 százalékát (illetve egyedülállóként annak kétszeresét), szociális bérlakásra nem jogosult a helyi rendelet értelmében. Az öregségi nyugdíj minimum összege 2008 januárja óta nem változott: 28 500 forint. Az az állampolgár tehát, akinek havi jövedelme meghaladja az 57 ezer forintot, nem jogosult szociális bérlakás kiutalására.
Átmenet?
Az átmeneti lakhatást azok számára biztosítják, akik az adott időszak alatt megoldhatják lakhatási gondjaikat, vagy legalábbis megkísérlik azt. Székelyné kilátástalannak tartja helyzetét: 62 ezer forintos rokkantellátásából vonják a 20 ezer forintot még egy éven keresztül, a megmaradó 42 ezer forintból éppen egy gyulai albérletre futja, a rezsijére már kevésbé, arról nem is beszélve, hogy a bérlemények tulajdonosai 1-2 hónapnyi kauciót is kérnek a szerződés megkötésekor. „Nem maradna egy fillérem sem – mondja feszülten az asszony. – Van három felnőtt gyerekem, az egyik lányom elvált, két gyerekével Londonban keresi a boldogulást, nehezen élnek. A másik Budapesten él a családjával, másfél szobás lakásban laknak két gyerekkel. A harmadik gyermekem itt él, de ők is be vannak zsúfolva egy pici lakásba a gyerekekkel. Segítenek, ahol tudnak, de nekik sincs sok pénzük, éppen elboldogulnak. időnként kisegítenek pár ezer forinttal, többre nekik sem futja. Gondolhatja, milyen érzés! Nem tudom, mit tegyek, hova menjek! Mindig rendben tartottam a lakást, ahol éltem, nézzen körül! Amennyire tudtam, a számlákat is fizettem, igaz, az óvadékot, amit az önkormányzat kért az átmeneti lakás feltételeként, nem tudtam egy összegben kifizetni, honnan vegyek 84 ezer forintot? Megengedték, hogy azt is részletekben fizessem. Így is napról napra éltem. A 62 ezerből lejött a 20 ezer forintos letiltás, a maradékból kifizettem a 14 400 forint lakbért, a rezsit. Lakásfenntartási támogatást is kaptam, az 2500 forint egy hónapban. Segítség volt ez is, mert minden fillér segítség, de gyakorlatilag alig maradt megélhetésre. Most meg a lakásból is ki kell mennem. Mondja meg, mit csináljak?”
A pici, törékeny asszony nézi a sok hivatalos papírt, az önkormányzattal folytatott többéves levelezését, kérelmeket, elutasításokat. Mindent precízen egy mappába gyűjtött. Két hete az ombudsmannak is írt, hogy szerinte hátrányosan megkülönböztette őt az önkormányzat, mert szerinte kétszer öt évre is köthettek volna vele szerződést, tíz év alatt talán sikerült volna megoldani a lakhatását. A biztos gyorsan válaszolt: nincs hatásköre az ügyben vizsgálódni, mert a lakás bérbeadásakor az önkormányzat nem hatóságként jár el, és a hivatal csak akkor indíthat vizsgálatot, ha egy hatóság alapvető jogokat sért.
„Akkor jó voltam?”
„Hoztak tollat meg naptárt a kopogtatócédulákkal, én meg segítettem az aláírásokat gyűjteni az alpolgármesternek is. Sokakat beszéltem rá, hogy szavazzanak a mostani városvezetőkre. Azt mondták akkor, hogy megvédik a kisnyugdíjasokat. Hát én mi vagyok? Nem kisnyugdíjas? Engem ki véd meg? Lehet, hogy jog szerint nekik van igazuk, de milyen jogszabályok azok, amelyek azt mondják, hogy nekem az utcán van csak helyem?” Ilona ül az asztalnál, mered a papírhalmazra, minden zajra összerezzen, várja, mikor jönnek a kilakoltatók. Azt mondja, magától nem megy. „Kértem már azt is, hogy segítsenek valami kiegészítő munkát találni, amit el tudok végezni, mert műtötték a gerincem, meg a csípőmmel is komoly gondok vannak, de szívesen dolgoznék, csak itt Gyulán nem találok semmit. Nem tudnak segíteni. Lehet, hogy minden jogszerű, de embertelen.”
A hivatal
A város aljegyzője, Varga Erzsébet a magyarnarancs.hu-nak e-mailben válaszolt. Eszerint Székely Istvánné maga kért egy évre elhelyezést, ezt számára a jogszabályok szerint csak átmeneti lakásban tudták biztosítani, hiszen a szociális lakás igényléséhez szükséges jövedelmet a nő rokkantsági ellátása meghaladja, és a letiltást nem tudják figyelembe venni. (A rokkantsági ellátás jövedelemnek minősül – hívja fel a figyelmet az aljegyző. A bankok többsége viszont nem fogadja el jövedelemnek hitelfelvételekor az ellátás háromévenkénti felülvizsgálata miatt.) Az aljegyző azt is írja, hogy az óvadék meg nem fizetésekor még méltányosságot is gyakorolt az önkormányzat, hiszen részletfizetést is engedélyezett Székelyné számára. Augusztus 15-ével azonban lejárt az utolsó határidő is, a bírósági eljárást az önkormányzat elindította, amelynek költségeit Székelynének kell viselni, s „ennek behajtásáról a bíróság gondoskodik majd” – zárja sorait az aljegyző.
Csak a jogszabályokat
Székelyné az ombudsman után megkereste a helyi jogsegélyszolgálatot, kérdezősködött jogban jártas ismerőseinél is. Sok jóval nem kecsegtették, „rázós ügy”, mondták az asszonynak. Az önkormányzattól kapott eddigi utolsó levélben az áll, hogy Székely Istvánnénak jogában áll a megfelelő jogorvoslati fórumokhoz fordulnia, jogsértés miatt kezdeményezhet eljárást.
