Könyv

„Megvetésem tárgyai egyszerűek: ostobaság, elnyomás, bűn, kegyetlenség, könnyűzene. Élvezeteim az ember által ismert legmélyebbek: írás és lepkevadászat.”

Fogadj örökbe egy terroristát, és imádkozz érte. Erre biztat az Adopt a Terrorist for Prayer nevű amerikai nonprofit szervezet, melynek webgalériájában körözött és büntetésüket töltő fanatikus iszlamisták rövid életrajzzal kísért portréja közt böngészhet az, aki a jézusi tanítás szellemében szeretni akarja ellenségeit.

Ej, azok a pajkos ex libris-gyűjtők! A házasság előtt álló Lustig doktort, aki a két világháború között tetemes készletet halmozott fel szebbnél szebb könyvjegyekből, szóval e gyűjtőszenvedéllyel megáldott szegedi ügyvédet közeli barátai még közeli barátok közt is merész ex librisszel lepték meg a legénybúcsún.

Lektűrszerző, marxista, nemzetietlen, tudománytalan, különc – mi igaz ezekből? Szerb Antal a magyar irodalomtörténet szimbóluma, de mostanáig várni kellett egy róla szóló, friss szemléletű monográfiára. Ennek szerzőjét, a pécsi egyetem oktatóját saját regényéről is kérdeztük.

Képregény készült Anne Frank naplójából, de vajon alkalmas-e a műfaj a nácik elől rejtőző kamaszlány élményeinek visszaadására?

Lapunk színikritikusának súlyos morális dilemmát jelentett, hogy ettől a kormánytól elfogadjon-e bármit.

Népszerű gyerekverseinek egyike nemrég botrányt kavart, ami után már nem biztos benne, hogy van olyan: vers mindenkinek.

Hazudj még nekem – sóhajt a könyv végén az egyszeri olvasó, aki addigra már többször felbosszantotta magát azon a megátalkodott ontológiai optimizmuson, amely minden szereplőt esendő, ám melegszívű, jóra törekvő figurának mutat, akiket végül keblére ölel a nehéz, édes élet.

Huszonöt év hallgatás után megszólalt a rendszerváltás miniszterelnöke, Németh Miklós. Itt volt az ideje. A könyvet Oplatka András újságíró jegyzi, Németh neki mondta tollba az életét, s a szövegfolyamban helyenként Oplatka saját kommentárokkal is jelentkezik.

Nem tudom, hány eset alapján szabad egy életjelenséget modellértékűnek tekinteni, de abban bizonyos vagyok, hogy ennek a negyvennyolc vajdasági magyar katonának a története nemhogy elegendő, de sok is ahhoz, hogy általános képünk legyen mindarról, ami az évtized elején Szlavóniában, Boszniában és az évtized végén Koszovóban történt.

Ritka eset, hogy az eredeti szöveg, a cenzúrázatlan változat, a rendezői vágás számottevően javítson egy mű megítélésén; ennél még az is gyakoribb, hogy a befogadó igazolva látja a kiadói, produceri beavatkozást (ha az egészen durva, baltás csonkolásoktól ezúttal eltekintünk). A tapasztalatok alapján nem vártam hű de nagy revelációt a Dorian Gray első, szerzői változatától sem.

Újabb alkalom, hogy lamentáljunk a gyerek- és felnőttirodalom mibenlétéről, a két halmaz metszetéről, átjárhatóságáról. Gyerekversek a kétkönyves költőtől, így harangozzák mindenütt, pedig nem az.