Sid Jacobson–Ernesto Colón: Anne Frank

  • Baski Sándor
  • 2015. január 23.

Könyv

Képregény készült Anne Frank naplójából, de vajon alkalmas-e a műfaj a nácik elől rejtőző kamaszlány élményeinek visszaadására?

A történelmi kataklizmák képregényes feldolgozása már régóta nem számít blaszfémiának, a Pulitzer-díjas Maus óta pedig azt is tudjuk, hogy a kellően kreatív próbálkozások akár még irodalmi rangra is emelkedhetnek.  Az Anne Frank-képregény alkotóinak jóval szerényebb ambícióik voltak, művük ennek megfelelően csak komoly megkötésekkel említhető egy mondatban Art Spiegelman (interjúnk vele itt) klasszikusával, vagy akár csak Marjane Satrapi Persepolisával.

false

„A hivatalos életrajz átirata – Együttműködésben az Anne Frank-házzal”, így az alcím, amely egyértelművé teszi, hogy Sid Jacobson és Ernie Colón megbízatása nem a művészi önkifejezésre, hanem az ismeretterjesztésre szólt. A Marvelnél és a DC Comicsnál edződött veterán páros korábban Amerika terror elleni háborúját és Che Guevara életét is képregényesítette, de ezúttal még a korábbiaknál is szigorúbban kellett a tényekhez ragaszkodniuk. A fülszöveg szerint nemcsak a sztori stimmel, de a rajzok is hitelesek, mivel a Frank család régi fényképeinek rekonstruálásával készültek.

false

Sok kockázatot tehát nem vállaltak Jacobsonék, a képi világ kimért és tisztelettudó, a történet pedig precízen követi az eseményeket a Frank szülők házasságkötésétől Anne naplójának utóéletéig. Elsőre talán aránytévesztésnek tűnhet, hogy a család háború előtti hétköznapjainak bemutatására közel annyi oldal jut, mint a rejtekhelyen töltött évekre, de pont ezeknek a banális pillanatoknak a felvillantása nyújthat új perspektívát. A képregény igazi célközönségét persze azok jelentik, akik itt találkoznak először Anne Frank nevével; könnyen és gyorsan fogyasztható oktatási segédanyagként nem is okoz csalódást a dolgozat.

Fordította: Juhász Viktor. Ulpius-ház, 2014, 158 oldal, 3499 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.