A történelmi kataklizmák képregényes feldolgozása már régóta nem számít blaszfémiának, a Pulitzer-díjas Maus óta pedig azt is tudjuk, hogy a kellően kreatív próbálkozások akár még irodalmi rangra is emelkedhetnek. Az Anne Frank-képregény alkotóinak jóval szerényebb ambícióik voltak, művük ennek megfelelően csak komoly megkötésekkel említhető egy mondatban Art Spiegelman (interjúnk vele itt) klasszikusával, vagy akár csak Marjane Satrapi Persepolisával.
| ||
„A hivatalos életrajz átirata – Együttműködésben az Anne Frank-házzal”, így az alcím, amely egyértelművé teszi, hogy Sid Jacobson és Ernie Colón megbízatása nem a művészi önkifejezésre, hanem az ismeretterjesztésre szólt. A Marvelnél és a DC Comicsnál edződött veterán páros korábban Amerika terror elleni háborúját és Che Guevara életét is képregényesítette, de ezúttal még a korábbiaknál is szigorúbban kellett a tényekhez ragaszkodniuk. A fülszöveg szerint nemcsak a sztori stimmel, de a rajzok is hitelesek, mivel a Frank család régi fényképeinek rekonstruálásával készültek.
| ||
Sok kockázatot tehát nem vállaltak Jacobsonék, a képi világ kimért és tisztelettudó, a történet pedig precízen követi az eseményeket a Frank szülők házasságkötésétől Anne naplójának utóéletéig. Elsőre talán aránytévesztésnek tűnhet, hogy a család háború előtti hétköznapjainak bemutatására közel annyi oldal jut, mint a rejtekhelyen töltött évekre, de pont ezeknek a banális pillanatoknak a felvillantása nyújthat új perspektívát. A képregény igazi célközönségét persze azok jelentik, akik itt találkoznak először Anne Frank nevével; könnyen és gyorsan fogyasztható oktatási segédanyagként nem is okoz csalódást a dolgozat.
Fordította: Juhász Viktor. Ulpius-ház, 2014, 158 oldal, 3499 Ft
