Sid Jacobson–Ernesto Colón: Anne Frank

  • Baski Sándor
  • 2015. január 23.

Könyv

Képregény készült Anne Frank naplójából, de vajon alkalmas-e a műfaj a nácik elől rejtőző kamaszlány élményeinek visszaadására?

A történelmi kataklizmák képregényes feldolgozása már régóta nem számít blaszfémiának, a Pulitzer-díjas Maus óta pedig azt is tudjuk, hogy a kellően kreatív próbálkozások akár még irodalmi rangra is emelkedhetnek.  Az Anne Frank-képregény alkotóinak jóval szerényebb ambícióik voltak, művük ennek megfelelően csak komoly megkötésekkel említhető egy mondatban Art Spiegelman (interjúnk vele itt) klasszikusával, vagy akár csak Marjane Satrapi Persepolisával.

false

„A hivatalos életrajz átirata – Együttműködésben az Anne Frank-házzal”, így az alcím, amely egyértelművé teszi, hogy Sid Jacobson és Ernie Colón megbízatása nem a művészi önkifejezésre, hanem az ismeretterjesztésre szólt. A Marvelnél és a DC Comicsnál edződött veterán páros korábban Amerika terror elleni háborúját és Che Guevara életét is képregényesítette, de ezúttal még a korábbiaknál is szigorúbban kellett a tényekhez ragaszkodniuk. A fülszöveg szerint nemcsak a sztori stimmel, de a rajzok is hitelesek, mivel a Frank család régi fényképeinek rekonstruálásával készültek.

false

Sok kockázatot tehát nem vállaltak Jacobsonék, a képi világ kimért és tisztelettudó, a történet pedig precízen követi az eseményeket a Frank szülők házasságkötésétől Anne naplójának utóéletéig. Elsőre talán aránytévesztésnek tűnhet, hogy a család háború előtti hétköznapjainak bemutatására közel annyi oldal jut, mint a rejtekhelyen töltött évekre, de pont ezeknek a banális pillanatoknak a felvillantása nyújthat új perspektívát. A képregény igazi célközönségét persze azok jelentik, akik itt találkoznak először Anne Frank nevével; könnyen és gyorsan fogyasztható oktatási segédanyagként nem is okoz csalódást a dolgozat.

Fordította: Juhász Viktor. Ulpius-ház, 2014, 158 oldal, 3499 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.

„Én valami kevésbé szelídet kerestem”

  • Mink András

„A be nem illeszkedés vonzó távlatát nyújtották nekem” – olvasható Kenedi János szellemi ébredésének történetéről számot adó, Elhülyülésem története című 1977-es írásában, amelyet Kovács András nevezetes körkérdésére (Marx a negyedik évtizedben) írt válaszul.

Megint dubajozás

Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meg­gazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.

A beismerés semmis

Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző tit­kos­­szolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyan­arról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.