Hisz egy vers nyilván nem attól lesz kicsiknek való, hogy gyerekhangon szól, és szerepel benne mackó, kakaó meg kitépett szárnyú dongó. Bár néhány darab beleeshet a nem gügyögő, témáiban, megformáltságában merészebb, ún. progresszív gyerekirodalom kategóriájába, és működhet is tíz év alatt, ám a kötet egésze felnőtt olvasót feltételez. A cél a határok játékos feszegetése, annak az édesbús életkornak a megragadása, amikor már kitágul a világ, de a fantázia még megélt valóság, a „hülyevers” találkozik az ontológiai bölcselettel, a halandzsa az időmértékkel, és a hétköznapi helyzetekből magától értetődő természetességgel bomlanak ki a lételméleti kérdések („anya, mi lesz a macimmal, hogyha meghalok”). A kiskorúság indiszkrét bája hálás téma, ám a kvázi-gyerekversek legnagyobb veszélyét, a közhelyesnek ható best of gyerekszáj jelleget nem mindig sikerül elkerülni.
Nagyot dob a köteten az illusztráció. Az első könyves Nagy Norbert karakteres, a szöveggel sokrétűen beszélgető, azt továbbgondoló munkája megérdemelten kapott több hazai és külföldi díjat. E különös, kissé groteszk, nosztalgikus világot busa nyúlfejjel rendelkező, koravén gyerekek és későn érő felnőttek lakják, a múló idő kimerevedik egy feldobott palacsintában, kilincshez kötözött fogban, csukott szemű, elengedett kezű biciklizésben.
Csimota, 2014, 62 oldal, 2900 Ft
