Könyv

Kolozsi Angéla: Emília és az angyal, akit Körmöczi Györgynek hívnak

  • - urfi -
  • 2015. január 20.

Könyv

Hazudj még nekem – sóhajt a könyv végén az egyszeri olvasó, aki addigra már többször felbosszantotta magát azon a megátalkodott ontológiai optimizmuson, amely minden szereplőt esendő, ám melegszívű, jóra törekvő figurának mutat, akiket végül keblére ölel a nehéz, édes élet.

De mindig gyorsan helyreállt az ízléses egyensúly: egy pontos meg­figyelés, valami szomorú háttérzaj vagy Gyöngyösi Adrienn tétova, póztalan rajzai kirántották a szirupból a történetet. Ami első pillantásra nem tűnik különösebben erede­tinek, sőt, nézhetünk rá akárhányszor, a sztori tartóoszlopai vaskos klisék: az angyalok emberbőrbe bújnak, és élvezik, az emberek pedig először nem hisznek az angyalokban, de aztán stb. Az angyal még Nicolas Cage-nél és Bruno Ganznál is kevésbé angyalszerű: ügyetlen, sértődékeny, szakadt és borostás mamlasz, aki látszólag nem sok hasznot hajt védencének, a kisiskolás Emíliának. Hamar kiderül azonban, hogy hiába eszi meg a tortáját, és hiába tehetetlen az iskolai vagy családi gondokkal szemben, Körmöczi György mégis jól vigyáz a lányra. Mert ha nem vagy egyedül, még mindig történhet valami, állítja határozottan a könyv, amelynek titkos főtémája természetesen a magány. Amikor pedig a szabadnapos angyalok földet érnek Budapest nyolcadik kerületében, ahol nincs mit enniük, és nincs hol aludniuk, akkor rájövünk, honnan olyan ismerős Körmöczi György szakadt ruhája, borostás ábrázata – és már azt a néhány suta mondatot is könnyű szívvel elnéznénk az első könyves szerzőnek, ha még hazudna valami szépet.

Pagony, 2014, 118 oldal, 2990 Ft

Neked ajánljuk