Abban, hogy egy mesében a kutya és a patkány egymásba botlik az utcán, még nincs semmi szokatlan. Csakhogy a harmadik állatka már nem a hagyományos módon kerül képbe. Azaz nem odaugrál, hanem az úton fekszik. Kilapítva. A nyuszi teljesen és végérvényesen lapos. A kutya és a patkány pedig döbbenten áll fölötte. Ki lehet? Mi történhetett vele? Először arra jutnak, hogy az úton kiterülve lenni nem lehet olyan jó móka, arrébb kéne vinni. Csak hát hová? Ugyan kiderül, hol lakhatott a nyuszi, de mégsem hagyhatják a ház előtt. Magukkal se hurcolhatják, hogy nézne már ki, ha egy kutya és egy patkány egy lapos nyuszival mutatkozna? De az úton se maradhat, hisz’ mi van, ha valaki megtalálja és megeszi? A kutyának végül támad egy ötlete. Felnyalábolják a nyuszit, elviszik a kutya házához, és egész éjszaka a mesteri terv megvalósításán dolgoznak. Másnap persze csak remélhetik, hogy a nyuszinak is tetszene, ami a vég után történt vele. A Feröer-szigeteki szerző és illusztrátor sajátos módon kezeli a halál fogalmát. Együttérzéssel és szelíd, de furcsa humorral. Van, amikor a direkt esetlenség, van, amikor az elbeszéletlenség a legjobb választás, még akkor is, ha (elvileg) egy gyerekkönyvről van szó. Hőseinek gondoskodó, figyelmes, és persze szokatlan, talán értetlenkedésre is okot adó gesztusa végül tökéletes tiszteletadás lesz az eltávozott társ felé. A mese bájosan és bölcsen mutat rá, hogy a halál után is létezhet szépség.
Fordította: Katona Mária. Közép-európai Sarkvidék Egyesület, 2019, 34 oldal, 2490 Ft
