Könyv

"Shakespeare magyar fordítása felér a leggazdagabb szépliteratúrának is legalább a felével."

Magyarország vitathatatlanul első számú médiatörténésze, a HírTv műsorának állócsillaga, a szovjet és posztszovjet kérdések örökös szakértője. Az idén hatvanéves Kun Miklós sikerekben és pálfordulatokban gazdag pályafutását tárjuk most olvasóink elé.

Noha a szilveszteri tévéműsor mára, úgy látszik, végérvényesen megszűnt nemzeti sorskérdés lenni, a magyar televíziós csatornák jobbára még mindig a kényszeres tömegszórakoztatás nagy erőpróbájának tekintik ezt az éjszakát.

Száz éve született. Jövőre lesz negyedszázada, hogy Nobel-díjas lett. Az Osztrák Kulturális Fórum 2005 decemberében müncheni, bécsi, budapesti írók, iro-dalomtudósok részvételével konferencián idézte fel sokszínű életművét, különös alakját.

Ilyen a sors: a magyar tudományosság éppen a nagy múzeumi rekonstrukciók idején kezdte dekonstruálni a múzeumot mint intézményt.

Mi legyen? Sarah, a titokzatos és érzéki, rőt hajú nevelőnő hozzámenjen-e törvénytelen gyermeke apjához, a belé szenvedélyesen szerelmes, arisztokrata származású amatőr geológushoz, Charles-hoz, vagy válassza inkább a függetlenséget, a viktoriánus Angliában botrányosnak tekintett leányanyaságot?

Tudományos közéletünk erős embere, s a konzervatív katolikus szellemiség egyik legfőbb hazai letéteményese. Megannyi magas poszt betöltőjeként formális és informális hatalma jószerivel a bölcsészettudományok teljes körére kiterjed, s szintúgy a felsőoktatás tekintélyes hányadára. Az alábbiakban e plenipotens, ám a szélesebb közvélemény előtt szinte teljesen ismeretlen férfiú eddigi életútjának és elérményeinek bemutatására teszünk kísérletet.

Aki egy kicsit is hallott harangozni a századforduló és környéke társadalomtudományi közéletéről, az tudja, hogy a "zsidókérdés" már akkor, az asszimilációs aranykorban is elmélyült, hol elfogulatlan, hol tendenciózus elemzések, bölcselkedések, viták tárgya volt.

Triceps, a Szabadkáról áttelepült performer, az Opál Színház rendezője - aki egyéb alkotói és szervezői tevékenysége mellett Tsss szignóval mozgásművészeti cikkeket is írt a Narancsba - tíz éve, 40 éves korában bezáratta magát egy ferencvárosi pincében felállított, szűk, de szárnyakkal ékes ketrecbe, és 40 napon át csak folyadékot véve magához előadta-átélte-túlélte az éhezőművész kafkai ihletésű szerepét.

Megjelent tehát egy igen vaskos és érdekes gyűjtemény. Minden szövegét (és minden szövege próza, közelebbről rövidpróza) nők írták, s az alcím szerint "a női szexualitásról", de azért - ennyit előre elárulok - nem mindig arról szól.

Keresve sem találhatnánk alkalmasabb időpontot e könyv forga-tására, mint a mostanit. Aki látta szombat este az "el classicót" (a Real Madrid-Barcelona bajnoki meccset; adta a sport1), tudja, miről beszélünk.

Petri György életműsorozatában a verseket, illetve a műfordításokat tartalmazó kötetek után hamarosan megjelenik a Magvetőnél a harmadik, amelyben a vele készült és az általa készített interjúkat olvashatjuk. A sorozatot Lakatos András, Réz Pál és Várady Szabolcs szerkeszti - az utóbbival beszélgettünk.

Az Osiris Kiadó nagyszabású vállalkozása, a Nemzet és emlékezet című sorozat hatodik köteteként jelent meg a mostani válogatás.