A Svéd Tudományos Akadémia október 9-én, kora délután kihirdette az idei irodalmi Nobel-díj nyertesét: nem kellett sokáig várni, hogy kiderüljön, Krasznahorkai László, a Sátántangó szerzője részesül az elismerésben.
Noha a Nobel-díjnak hagyományosan nincsenek nyilvános jelöltjei, a nemzetközi fogadóirodák az elmúlt napokban a legesélyesebb írók között tartották számon a magyar szerzőt, aki olyan neveket is megelőzött, mint Salman Rushdie, Murakami Haruki és Thomas Pynchon.
A hivatalos indoklás szerint a Nobel-bizottság Krasznahorkai Lászlót „lenyűgöző és látnoki életművéért” díjazza, amely „az apokaliptikus borzalmak közepette is megerősít a művészet erejében”.
Krasznahorkai László a második magyar író, akit Nobel-díjjal tüntetnek ki. 2002-ben Kertész Imre kapta meg az elismerést Sorstalanság című, önéletrajzi forrású, holokausztról szóló regényéért.
Egy jellegzetes hang, sok remekművel
Krasznahorkai László idén 71 éves, és az egyik legtöbbet olvasott kortárs magyar szerző a világon. Patti Smith, Susan Sontag és W. G. Sebald egyaránt rajong érte, de a legtöbb külföldi számára megugorhatatlan akadályt jelent a neve kiejtése. 1954-ben született Gyulán, később jogot hallgatott Szegeden és Budapesten, diplomát pedig az ELTE bölcsészkarán szerzett. 1982-től csakis az írással foglalkozik, első regényét, a Sátántangót pedig a mai napig a legsikerültebb és legtöbb forgatott könyvének tartják. „Makulátlan remekmű” – üdvözölte rögtön egy kritikus, Radnóti Sándor. Ahogy Az ellenállás melankóliájából, úgy a Sátántangóból is Tarr Béla filmrendező készített nagysikerű adaptációt.
„Tökmindegy, melyiket kezdi, mert ugyanazt fogja olvasni tőlem” – mondta A báró hazatér című dokumentumfilmben arra a kérdésre, mivel érdemes kezdeni az életmű olvasását.
A Sátántangó a periféria ködben úszó, reménytelen tájaira kalauzol, ahol Irimiás karakterén keresztül – őt a rövid indoklásban a Nobel-díj kihirdetésekor is megemlítették – megjelenik a gonosz karaktere. Ugyanaz, amely Krasznahorkai Az ellenállás melankóliája című, második regényében is, amelyet Tarr Béla Werckmeister harmóniák címmel vitt vászonra 2000-ben. A nyomasztó atmoszférájú regényvilágban a megváltást hiába várjuk – és ez Krasznahorkai életművének visszatérő motívuma.
Az író 2002-ben így beszélt könyveiről: „... mindre áll, hogy ’társadalomellenesek’ – abban az értelemben, hogy legmélyebb eresztékeinél próbálják meg szemügyre venni azt a társadalmi rendszert, amely a miénk, és amelyet én elviselhetetlennek tartok, mert szemben áll minden egyes értékkel, ami nekem fontos.” 1999-ben jelent meg a Háború és háború, 2003-ban pedig az Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó, amely megnyitotta a távol-keleti tematikájú regények sorát. Nem csak Japán inspirálta, Krasznahorkai László megszállott utazó: nemcsak Európát járta be, de New Yorkban Allen Ginsberg volt szállásadója, hosszú időt töltött Kínában és Mongóliában, amiről Az urgai fogoly és a Rombolás és bánat az Ég alatt című regényekben adott számot.
2016 szeptemberében megjelent Báró Wenckheim hazatér című regényével újabb fontos karakter született meg, a Messiásként várt, külföldről hazatérő, szerencsejátékfüggő úr, aki felforgatja a kisvárost. „... itt, a magyar szittyaföldön olyan dolgok történnek, hogy az nem is szürreális, mert a szürreálisnak nincs erkölcsi tartalma, ennek viszont van” – mondta akkor lapunknak adott interjújában. Hat évvel később publikálta Herscht 07769 című regényét, amelynek politikai-társadalmi kaleidoszkópját a Pynchon-univerzummal is rokonították. 2024-ben ismét új regisztert mutatott be a Zsömle odavan, amely visszahúz a kisszerű magyar valóságba egy szélsőjobboldali társaság és egy, magát királynak képzelő kisszerű főhős abszurd történetén keresztül.
Krasznahorkai László művei „bravúros sokszínűséggel jelenítik meg az emberi létezést, annak komikus, kilátástalan és transzcendens dimenzióit egyaránt érintve” – olvashattuk az író 2015-ben elnyert Nemzetközi Booker-díjának indoklását. Itthon Kossuth-, József Attila-, Aegon- és Prima Primissima-díjjal, valamint babérkoszorúval tüntették ki, 2019-ben pedig az amerikai Nemzeti Könyvdíjat is megkapta. Ezek az elismerések minden évben esélyessé tették a Nobel-díjra, és Nádas Péterrel együtt rendre felmerült a neve.
Idén A magyar nemzet biztonsága címmel jelenik meg az író új könyve, amely a fülszöveg szerint „a magánszenvedélyek boldogságáról, a brutális külvilág valóságáról, a természeti létezés törvényszerűségeiről” szól, és „az egyetlen univerzumról, melyben a pillangók, az ember, a kudarc és az, ami felemelhet, egyetlen pontban sűrűsödik össze.”
Krasznahorkai László legendásan hosszú mondatairól és bekezdéseiről is ismert: a Sátántangó egy-egy fejezete egy-egy bekezdésből áll, a Megy a világ minden fejezete pedig egy mondat. „Krasznahorkai nagy írója a közép-európai hagyománynak, amely Kafkán át Thomas Bernhardig ível, és amelyet az abszurditás és a groteszk túlzás jellemez” – mondta Anders Olsson, a Nobel-bizottság elnöke. Noha művei számos nyelven megjelentek, James Wood irodalomkritikus egyszer úgy fogalmazott, a könyveit úgy adják-veszik angol nyelven, mint „egy ritka valutát”.
Krasznahorkai László decemberben, Stockholmban veszi majd át hivatalosan a Nobel-érmet és az oklevelet.
Az íróval a Magyar Narancs korábban többször is készített interjút. 1998-ban utazásairól és a borról is kérdeztük, 2019-ben pedig Mindig Homérosznak című könyve kapcsán beszélgettünk.
Az irodalmi Nobel-díjat 1901 óta száztizenhét alkalommal osztották ki. A közelmúlt díjazottjai között találjuk Annie Ernaux-t, Bob Dylant, Abdulrazak Gurnah-t, Louise Glücköt, Peter Handkét és Olga Tokarczukot. Tavaly Han Kang dél-koreai író kapta az elismerést, akinek A növényevő, a Nemes teremtmények és a Görög leckék című művei jelentek meg magyarul.
