Noha a szilveszteri tévéműsor mára, úgy látszik, végérvényesen megszűnt nemzeti sorskérdés lenni, a magyar televíziós csatornák jobbára még mindig a kényszeres tömegszórakoztatás nagy erőpróbájának tekintik ezt az éjszakát. Igaz, korántsem azonos stratégiával és vehemenciával. Az óév nézettségi versenyeinek győztese, az RTL Klub például pusztán filmvígjátékok (köztük a különleges, Peter Sellerst és Truman Capotét is szerepeltető Meghívás egy gyilkos vacsorára) sugárzásával szállt harcba, s az egyetlen Besenyő családos kacajparádé kivételével lemondott a saját készítésű műsorok csatasorba állításáról. Még a szilveszteri program eleddig elmaradhatatlan főeleme, a Heti hetes is kimaradt a műsorszórásból, amit persze a show felett mindinkább eluralkodó masszív életunalom ismeretében nagy megértéssel kell fogadnunk. Ezzel szemben
a TV 2 már december 30-án
elkezdte a hepajt, hogy péntek esti főműsoridőben ismétlőválogatással kedveskedjen a Bagi-Nacsa páros, az Irigy Hónaljmirigy, valamint néhány TV 2-s notabilitás (Jakupcsek, Havas, Árpa) népes rajongótáborának. Bagiék vannak annyira ihletettek, hogy egyévnyi termésükből kikerülhessen jó félórányi mulatság, s a hónaljmirigyes fiúk is sikerültebb pillanataikkal tűntek fel a képernyőn, bár az ő humoruktól az igazat megvallva a hideg is kileli jelen sorok íróját. Ugyancsak a TV 2-s beforeparty része volt a Buzera vigasztalan halódásának egy újabb fejezete, ám erről kegyeleti okokból nem mondhatunk többet. Mindezek után a szombati műsor kevés meglepetéssel szolgált, hisz megint láthattuk a két pénteki humorkülönítményt, valamint Szulák Andrea mutogatós-rajzolós játékát Havassal és Liptaival. A szilveszteri program középpontjában a Csaó Darwin! adása állt, melyben ezúttal legendás és mai tévések keltek egymással birokra, hogy Bochkor Gábor kommandírozásának engedelmeskedve újólag megingassák hitünket a "televíziós személyiség" fogalmának magyarországi alkalmazhatóságában. Eleinte úgy tűnt, hogy Dévényi Tibor legendává minősítése fogja kivágni a biztosítékot, utóbb mégis sokkalta inkább a névshowros Hajdú Péter sztriptíze, illetve dús idomainak látványa verte el végképp a kedvünket e produkciótól.
Maradt tehát a köztévé, amely amúgy is a szilveszteri örömködés örök letéteményese. S valóban, egy mega Önök kérték keretében előkerült minden ismerős szám, a Három nővér-paródiától Bodrogi Gyula kotonvásárlós jelenetéig (ó, azok a boldog telepódiumos évek!), Bessenyei Ferenc elmaradhatatlan dajdajozásától az 1985-ös szilvesz-ter slágeregyvelegéig. Hiába, nagy kincs az archívum! Félreismernénk azonban a közszolgálati tévé áldozatos kollektíváját, ha azt hinnénk, hogy egész estén át konzervvel akarták volna jóltartani hűséges nézőiket. Nem, hisz mindjárt a főműsoridő peremén ott illegette magát a Bazi nagy vita, hogy a néhai Ablakból és Holmiból ismert Nagy György és leánya által elénk perdítve halovány mosolyt fakasszon ajkunkra. A konfettit szórdigáló és tülkölő közönségtől környezve Markos-Nádas, Koltai, Éles és a többiek megkísérelték reinkarnálni a Mikes-Somogyi-'sz-féle Humoristák klubját, s elviccelni a 2005-ös esztendő preparált híreit. Markos György elánja, valamint Koltai Róbert megejtően őszinte indiszpozíciója mellett a műsor egyetlen új információval szolgálhatott legtöbbünk számára: nyugtázhattuk, miszerint az ifjú és helyenként szellemes Kovács András Péter (ő vajon ki lehet?) egy konditerembe jár az illuzionista Merlini Dáviddal.
Az este további részében nem csekély merészségről tett tanúbizonyságot a köztévé, minekutána két olyan műsor követte egymást, amelynek eleddig vajmi kevéssé állt módjában úgymond kiforrnia magát. A Krém című
zenés elegy-belegy
például egyenesen a legeslegelső adását bonyolította szilveszterkor, s a rémes stúdiódíszletek között volt is magyarázkodás, hogy miképp is lesz majd mindez a későbbiekben. Talán e zavart szituációnak tudható be, hogy az alapötletében a Dalnokok ligájára hajazó show átkötő interjúiban a két műsorvezető (Nagy Tünde és Rákóczi Ferenc) elsősorban a nézői elégedettség szuggerálására és az elismerő fordulatok sulykolására összpontosított. ("Csodálatosak vagytok. De tényleg!")
A Himnusz elzengedezését megelőző másfél órában pedig a Kell 1 pasi harmadik adására került sor, és e tény előzetesen nem csekély aggodalmat ébresztett lelkünkben. S valóban, Gianni Annoni konstans műsorvezetői inkapacitásáról és zavarba ejtő szökdécseléséről mindössze szmokingzakójának rézsút elhelyezett oldalzsebei terelték el némiképp a figyelmünket. (Szintúgy Tisza Kata működése is alig-alig látszott ki estélyi ruhája mögül.) Az előző két adáshoz képest nem változott az sem, hogy a műsor továbbra is az angolszász szituációs komédiák szingli közhelygyűjteményének alsó fertályából válogatott. A szingli csajszi lakásában sok csoki van elrejtve, a férfi legyen férfi, valamint mindig a nő választ. Ha az első két állítást helybenhagyjuk is, a harmadik igazságát legfeljebb leszbikus párkapcsolatokra korlátozva lennénk hajlandók megfellebbezhetetlen igazságnak elfogadni. Mégis, bár a bornírt közhelyek és a mókás-bókás próbatétek mellé ezúttal még a középkort idéző szilveszteri babonaságok terjesztése is társult, az év végi férfimustra színvonala egy-két paraszthajszállal felülmúlta az eddigi, s vélhetőleg az ez utáni adások nívóját is. A sztárvendégek számottevő része ugyanis meglepően szerethető volt: Fesztbaum Béla színészi és magánemberi intelligenciája, Kolovratnik Krisztián zongoratudása vagy éppen - az RTL Klub-os szabadnapját kihasználva - két csatornán is vendégzsűriző Hernádi Judit hervadatlan bája mentette a menthetőt. Ám mire úgy-ahogy elmerültünk volna a mulatságban, már be is köszöntött az újév. A fene, megint öregebbek lettünk egy szilveszteri műsorral!
