Könyv

Révai Gábor párbeszédsorozatának újabb epizódja magánéletünk legizgalmasabb kérdéseit, az intim szféránkat világítja meg. Méghozzá különböző oldalakról: egyrészt két idős pszichológusnő, másrészt négy fiatal felnőtt (két nő és két férfi) szemszögéből. Nem meglepő, hogy az idősebbek általában konzervatívak. Itt azonban két idős szakemberről van szó. Egyikük, Lux Elvira az egyik női klinika pszichológusaként húsz évig kezelte a meddő vagy szexuális problémákkal küszködő nőket, s ezt követően ő alakította meg tanítványaival a Magyar Szexológiai Társaságot, amit húsz évig vezetett. Mohás Lívia pedig tornatanárból lett könyvszerkesztő, majd regényíró, s közben pszichológiai tanácsadó. Dr. Szilágyi Vilmos

2007-ben botrányt és provokációt kiáltott a francia irodalmi közvélemény, amikor is az új regény pápája, Alain Robbe-Grillet 85 évesen lefóliázva és felvágatlanul közreadta legújabb (és legutolsó) művét. Mert hát - hangoztatták - az akadémia tagjainak erkölcsi felelősségük van, és az Érzelmes regény perverz, pedofil kínzásai nem nevezhetők éppen léleknemesítő olvasmánynak. (Ugyanakkor miről beszélünk, most, a pornóipar másodvirágzásának lejárta után?!) Csakhogy a mind tematikusan, mind attitűdjét tekintve szadista, azaz egyértelműen sade-i ihletésű "regény" távolról sem értelmezhető ilyen egysíkúan. Talán erre hívná fel a figyelmet a mű tagolása is: 238 számozott bekezdés és két számozatlan sor - az emberről. Molnár Zsófi

A hazájában a 2003-as Premio Strega elnyerése óta köztiszteletben álló fiatal olasz írónő, Melania Mazzucco második magyarra fordított regénye az Egy tökéletes nap, melyet a jól informáltak akár már Özpetek rendezéséből is ismerhetnek: a filmet tavaly mutatták be a Velencei Filmfesztiválon. Az, hogy film készült belőle, talán nem véletlen: Olaszországban egy filmes technika, a közelmúltban legfőképp Altman és Tarantino nevéhez kötött, több szálon futtatott cselekmény irodalmi adaptációjaként értékelték a könyvet - na, és persze az olasz regényírókat az 1930-as évek óta érdeklő labirintus, labirintusszerű írásmód problémájának továbbgondolásaként.

Hogy a Jóakaratúakat sok könyv előzte meg, az az első száz oldal elolvasása után nyilván-való: a Jóakaratúak sok tekintetben a (történelem)könyvek könyve. De az is biztos, hogy egyik elődjére sem hasonlít: ilyet még nem írtak a nácizmusról és a holokausztról. Bojtár B. Endre

Mikor megkérem, hogy dedikálja válogatott versfordításainak gyűjteményét, az 1986-os Lélekvesztőt, előbb gondosan kijavítja a sajtóhibákat. Ha már a világban nincs rend, legyen a könyvekben, a lakásban, bennünk. Útérintő címmel 2006-ban jelent meg összegyűjtött verseinek kötete, tavaly tavasszal pedig a Tigrisláz, a versfordításról írt esszéinek gyűjteménye (lásd róla: Másvilágjárás, Magyar Narancs, 2008. október 23.). Azóta készülünk erre a beszélgetésre. D. Magyari Imre

1. Thomas Pynchon: Súlyszivárvány (Magvető, fordította: Széky János) - 123 pont 2. Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács (Magvető, fordította: Morcsányi Géza) - 82 pont 3. Filip Florian: A király napjai (Magvető, fordította: Karácsonyi Zsolt) - 80 pont 4. Thomas Bernhard: Díjaim (Kalligram, fordította: Adamik Lajos) - 46 pont 5. Martin Pollack: Galícia. Utazás egy eltűnt világban (Palatinus, fordította: Halasi Zoltán) - 40 pont 6. Jonathan Littell: Jóakaratúak (Magvető, fordította: Tótfalusi Ágnes) - 37 pont 7. Alain Robbe-Grillet: Érzelmes regény (Magvető, fordította: Dunajcsik Mátyás) - 35 pont 8. Jáchym Topol: Kátrány (Kalligram, fordította: Koloszár Péter) - 31 pont 9. Cormac McCarthy: Véres délkörök avagy vörös alkony a nyugati égen (Magvető, fordította: Bart István) - 27 pont 10. Wolf Haas: Halottak feltámadása (Scolar, fordította: Bán Zoltán András) - 26 pont 11. Jacques Roubaud: A nagy londoni tűzvész (L' Harmattan, fordította: Szigeti Csaba) - 25 pont Szavazóink: Ambrus Judit, Bazsányi Sándor, Bárány Tibor, Báthori Csaba, Bedecs László, Benedek Anna, Bodor Béla, Bojtár Endre, Csáki Márton, Dunajcsik Mátyás, Elek Tibor, Faragó Kornélia, Gács Anna, Halmai Tamás, Horváth Györgyi, Jánossy Lajos, Jenei László, k.

Franz Kafka levelezésének javát alkotja az a bő félezer postai küldemény és levlap, amelyet 1912 és 1917 között írt a Berlinben élő Felice Bauernek. A minap megjelent zömök kötet ennek a szokatlan kapcsolatnak teljes anyagát tartalmazza, tehát az összes Kafka-közleményt (Felice Bauer válaszai nem maradtak az utókorra). Ez csak egy szelete annak a Möbius-szalagnak, amely Kafka örökös házassági előkészületeinek metaforája. Báthori Csaba

A költőként már-már kultikusnak számító szerző utoljára 1989-ben jelentkezett regénnyel. A könyvhétre megjelenő Kedves Ismeretlen terjedelmes, kacskaringós próza, a Kádár-korszak és egy benne felnövő srác egyszerre földhözragadt és mitikus története. Nem volt könnyű szülés.

Legyen szó a hazáról, a haladásról, s különösképp e két fogalom összepárosításáról - a reformkor máig a hazai közgondolkodás egyik legkedveltebb s - tegyük hozzá - méltán kultivált történelmi hivatkozásának számít. Hiszen e tevékeny, mozgalmas (vagy legalábbis mozgásba lendült) korszak épp annyira kútfője a liberalizmus és a konzervativizmus magyarországi tradíciójának, a modernitásról és a polgári létről kialakult képzeteinknek, mint kezdete a selyemhernyó-tenyésztésnek, Pest-Buda tényleges fővárossá formálódásának vagy az udvarias önözésnek. Ez utóbbi három fejlemény, akárcsak a teljes epocha okkal köthető Széchenyi István személyéhez, aki kilépve a császári hadsereg és a világfias byronizmus kötelékéből, "csupa füst és szikra modorával", szeszélyességében is mindegyre alkotni vágyó temperamentumával a reformkor középponti figurájává, s hozzá már életében jelképévé is vált.

"Az 1998 óta, évente megrendezett konferencián vendégül láttuk már többek között Jacques Derridát, Hilary Putnamet és Richard Rortyt is" - meséli Boros János professzor, az esemény szervezője. A pécsi konferenciát minden évben egy kortárs filozófus életművének szentelik, aki meghallgatja a róla és munkásságáról szóló előadásokat, válaszol rájuk, vitatkozik, illetve maga is referál egy éppen aktuális kutatási témájáról. Az idén nyolcvanadik születésnapját ünneplő Jürgen Habermas, a Frankfurti Iskola legnevesebb élő filozófusa munkásságát két tanítványa, valamint további nemzetközi és magyar szaktekintélyek méltatták. B. Simon Krisztián

Radnóti Miklós, tudjuk, a magyar holokauszt arcává lett. Ez jó is és rossz is. Jó, mert egy arc, egy kedves, szelíd, egészen picit szabálytalan arcú, de jóképű fiú arca elképzelhetővé tesz, átélhetővé tesz annyi mindent, ami amúgy alig-alig volna elképzelhető. Ez a fiú, aki megható tisztasággal volt szerelmes végig abba a lányba, akit még kamaszként megismert, aki hozzá írta még utolsó nagy verseit "Szerbia vak tetején", "sort sor alá tapogatva", akinek szőke haja a legutolsó dolgok egyike, amit üzenetül hagyott nekünk, mielőtt agyonlőtték ostoba, félállati és egyúttal jelentéktelen gazemberek, a miénk. Épp így, ilyen tisztán szeretnénk élni, "mint a széljárta havasok / lakói és oly bűntelen, / mint jámbor, régi képeken / pöttömnyi gyermek Jézusok". Ahogy a Költő. Aki formálja soraival a nemzet emlékezetét, akit sorain keresztül őriz a nemzet emlékezetében. Par excellence költő, hatalmas szereptudattal, az igaz szavak tudója egy méltatlan korban, ami csak még nagyobb szerepet ró rá: "Az égre írj, ha minden összetört."

Miért olyan sikeres Stieg Larsson regénye számos országban? Hogy Svédországban miért, az többé-kevésbé érthető: a szerző az egyik legjobb lap (az Expo) főszerkesztője volt, a szélsőjobbos erők nagy ellenfele, megvesztegethetetlen és erős újságíró. Három részt fejezett be a Millennium-könyvekből, folytatta volna tovább is, de ötvenévesen meghalt.

Noha Karinthy Ferencet alighanem komoly hiba lenne lapunk Elsüllyedt szerzők című sorozatának ügykörébe sorolni (hisz lám, az Ulpius egy teljes életműsorozatot bazíroz írásművészetére és ismertségére), azért a valaha oly közkedvelt Cini irodalmi ázsiója érzékelhetően megsüllyedt a nyolcvanas évek, s különösképp 1991-es halála óta.