Könyv

Az eredetileg 1996-ban kiadott regény magyar fordítását a szerző halálának tizedik évfordulójára időzítette a Jelenkor Kiadó. Vajon nem aggályos-e az újabb recepció szempontjából egy kultikus művet több évtizedes késéssel megjelentetni?

A 2015-ös milánói expó nálunk a hatalmas botrányt kavart sámándobügytől volt hangos, és az onnan érkező hírekbe véletlenül sem keveredett bele a Milánó egyik csatornáján lebegő kis üvegház, a Jellyfish Barge.

József Attila elméleti írásai összegyűjtve 1958-ban jelentek meg először, a Szabolcsi Miklós-féle négykötetes életműkiadásban.

Ha kibontjuk/felütjük ezt a novellafüzért, gyerekkorunk íze köszön vissza.

minimum százhuszonnégyes! - a magyar narancs magyar irodalmi sikerlistái, 2014–2018

A költőről írt, amolyan összefoglalónak szánt cikkemet ezzel zártam e lapban: „Most, 2003 végén nem tudhatjuk, mi marad meg költészetéből, és aligha lehet megnevezni azt a bizonyos 10-12 verset, amely Gottfried Benn szerint egy nagy költőtől bizonyosan fennmarad. Mindamellett az összes versek kiadása valószínűleg a kimenő év legfontosabb irodalmi eseménye.”

Jézuska, fenyőfa, rénszarvas, hópehely, betlehemi jászol, csordapásztorok, háromkirályok, arany, mirrha, tömjén, mennyből az angyal: a karácsonyi (eklézsia)líra közhelyeit mintha egy adventi szöveggenerátor cserélgetné a hófehér papíron, olykor a legnagyobbak kézirataiban is. A naiv, de nehezen vitatható bölcselem szerint kétféle vers van: az, amelyiknek meg kell íródnia (szinte „megírja magát”, mintegy „megíródik magától”), és az, amelyet akarattal írnak, teljesítménykényszerben, például alkalomra vagy határidőre (feladatköltészetnek hívom az ilyesmit).

Amerika egyik legmenőbb írójára berágott a női börtön - de mi jót beszélgettünk vele.

A PIM körüli botrányról, a Szépírók Társaságának kötelességéről, a Kádár- és az Orbán-rendszer közötti párhuzamokról, L. Simon László politikai szerepvállalásáról beszélgettünk Szkárosi Endrével. Meg arról, milyen az oldalakon keresztülmasírozó vizuális vers.

Tavaly megjelent Odakint sötétebb című regénye és idei novelláskötete, az Éjféli iskolák után egyértelműen az első magyar horrorszerzőként tartják számon.

Fél nap alatt végig lehet nézni Huszárik Zoltán (1931–1981) összes filmjét, de egy perc is elég bármelyikből, hogy megállapítsuk, előzménye alig, folytatása pedig egyáltalán nincs a rövidke életműnek. Persze attól még tolonghatnának a tanítványok, hogy munkássága húsz éve alatt csak két nagyjátékfilmet és néhány rövidfilmet forgatott, ám ha ehhez azt is hozzátesszük, hogy műveivel kapcsolatban a „filmköltészet” szót használják a leggyakrabban, mindjárt érthetőbb az utódok hiánya; ilyet nem lehet tanulni, ez nem szakmai kérdés.

Első regényében Veres Attila alternatív Magyarországot épített. A tavaly megjelent Odakint sötétebb alaphelyzete szerint valamikor a nyolcvanas években különös, egyszerre tehén- és polipszerű lények bukkantak fel egyik megyénkben, hogy aztán természetfeletti képességeikkel és delejező kipárolgásukkal alapjaiban formálják át a magyar gazdaságot, politikát, kultúrát, és végül átváltoztassák magukat az embereket is.