A szép könyv általában olyan, mint a 3D-s mozi: a belbecs hiányosságait elfedi a külcsín harsánysága. Hartay könyve nem ilyen: az a generáció, amely vele együtt volt fiatal, pont azt kapja, mint a borítón látható Turbo rágótól. Ha kibontjuk/felütjük ezt a novellafüzért, gyerekkorunk íze köszön vissza.
Felnövéstörténet ez egy pécsi panelben, egy olyan időszakban, amikor a kamaszodó embergyerek épp’ csak kezd rácsodálkozni a világra, és ez a világ nagyon menő, mert szivárog be a Nyugat, megnyílik az első hamburgeres – igen, abban a csalamádés, édes-bucis hazai értelmezésben –, a külföldi rágógumik csomagolásában képregény lapul, az agyonmásolt VHS-en megnézhető a Terminátor, és itt bizony már Ferrarik robognak a határban, vagy legalábbis nagyon szeretnénk azt hinni.
Meg persze az első szerelem, az első peca és még csomó minden, ami az elbeszélő 10 és 14 éves kora közt volt első. Mindez olyan közvetlen stílben és hangon előadva, mintha éppen ott és akkor mesélné egy haverjának. Azonban ez a kidolgozott gyerekhang nem lett kellően reprodukálva írásban: az idegen szavak például hol fonetikusan, hol eredeti formájukban szerepelnek – ki érti, miért. Az viszont dicséretes, hogy pont, amikor monotonná válna, akasztja meg a narrációt hol az apa didaktikus szentenciája az olvasásról, hol az első halfogás elbeszélése felnőttfejjel (is), hol pedig egy nyúlzugi kísértethistória.
Nem súlyos könyv a Rajongók voltunk, csak szórakoztatni akar, mégis éppen ezért képes túllőni magán, és a nosztalgia mellé idővel betársul az érzés: rohadtul vásott kölkök voltunk mi is, mit jár a szánk?!
Athenaeum, 2018, 224 oldal, 3999 Ft
